Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-345
345. országos ttlés február 8. 1878. 79 nem tartja ezélszerünek ez idő szerint felállítani, mert ő meg félti az osztrák piaczot a mi nyersterményeink elárusitására nézve. Én t. ház, nem részletezem ezen kérdést; mert ezen állítás ellenkezőjét már többen vitatták, különösen gr. Lónyay Menyhért t képviselő ur múltkori fényes beszédében adatokkal bebizonyította kiválóan gabna termelésünkre nézve, hogy vajmi kevés az, a mi az osztrák piaczokon elárusittatik, s alig tesz ki >/ 7 részt. Én esak a kereskedelmi gyakorlatra hivatkozom, mert mindenki tudja, hogy mi gabonánkat csak akkor árusithatjuk el, hogy ha külföldön rósz termés van. Mi következik ebből t. ház V az, hogy a mi gabnatermesztményünk elárusitását ne az osztrák piaczokon Keressük; hanem a külföldön. S még is a t. pénzügyinmister ur azt mondja, hogy a külön vámterület érdekharczot jelent, a provisorium pedig krisist. Nem szólok a provisoriumról; mert az nem képezi álláspontomat; de még is szükségesnek tartom megegyezni, hogy ha a t. kormány előterjesztése es a provisorium, illetőleg Lónyay Menyhért gr. határozati javaslata közt kellene választanom : akkor inkább az utóbbit vátanám ; inert azt sokkai czólszerübbnek s üdvösebbnek tartom hazámra nézve. (Élénk helyedé* a balon.) A mi pedig az érdekharczot illeti, én attól nem félek ; sőt ha volna is: legkevésbé tartanám azt károsnak a hazára, mert Ausztria van első sorban mi reánk utalva, hogy a legszükségesebb élelmi czikkeket kapja tőlünk igen olcsón, mi pedig viszont csak másodsorban vagyunk utalva Ausztriára, hogy iparozikkeit jó drágán megvegyük; már pedig t. ház, hogy ha a külön vám-terület felállíttatnék, akkor mi semmi tekintetben sem volnánk utalva Ausztriára, Vannak többen a t. ház kebelében, kik a vámközösséget még politikai szempontból is támogatják, különösen azon viszonynál ós köteléknél fogva, mely Magyarországot Ausztriához köti. En tétovázás nélkül és határozottan kijelentem, hogy ezen dualisticus alapnak nem voltain, nem vagyok és nem lehetek barátja soha ; (Elérik helyeslés a baloldalon) mert azon alap hazánk anyagi fejlődésének nem csak hogy mindig hátrányára volt, hanem anyagi megromlását is előidézte egyaránt; mert a nemzet, ezen kapocs következtében, oly terheket volt kénytelen elvállalni, a melyeket vállai el nem viselhet és a melyeknek súlyát most érzi leginkább. Nem szólok azon erkölcsi sülyedésről, melynek szennyes és káros nyomait mindenütt tapasztaljuk a közéletben. (Igaz ! balfelöl.) Avagy talán azon viszony kül-politikai érdekeinket védte meg? Előttünk áll élőképe a keleti kérdésnek, (ügy van! a szélső baloldalon.) Mi mindig védegettük és czirogattuk uraim, az osztrák érdekeket és mi lőn következése ezen téves politikának ? az, hogy inig egyfelül itt a hazában ellenségeink számát szaporítottuk: addig másfelől kun a hazán kivül ellenségeink bátorságát fokoztuk. Engedelmet kérek t. ház, hogy még egy t. képviselő beszédére visszatérjek, (Halljuk '.) és az Horváth Mihály Budapest főváros egyik érdemes képviselője. Annyival inkább teszem ezt ezen a helyen, mert kapcsolatban levőnek találom a politikai kérdéssel. A t. képviselő ur mint történetíró, hivatkozva a történelemre, azt mondja, hogy Magyarország negyedfél századig mindig méltányos volt Ausztria irányában és Ausztia ezt nem viszonozta, sőt ellenkezőt tanúsított; mert mindig hálátlan volt Magyarország iránt. Ez valóban elvitázhatlan történelmi igazság és ennek folytán csak egyetlenegy kérdést intézek a t. képviselő úrhoz: vajon hány száz esztendeig kell még Magyarországnak saját érdekei rovására az igazságtalan Ausztria irányában a méltányosság politikáját követni, hogy a külön vámterület felállittassék, ha negyedfél száz év nem volt elegendő arra, hogy Magyarország tévedését beismerve, okuljon? (Helyeslés a baloldalon) Es ő még sem akarja a külön vámterületet; mert ő is, mint többi képviselőtársai, fél a chaostől. En azon meggyőződésben vagyok, hogy a t. képviselő ur ezen félelme teljesen alaptalan ; mert a kinek van bátorsága itt a házban mást mondani és azzal ellenkezőleg más tanokat hirdetni a házon kivül : annak, azt hiszem, lesz bátorsága ahhoz is, hogy a hazánkra bekövetkezhető catastropha esetén a japáni mártyrság szerepére vállalkozók. Nem akarok visszaélni a t. ház becses türelmével, azért bezárom beszédemet; csak még néhány pereznyi türelmet kérek, (Hallj'aki halljak !) Én, t. ház, mindenkinek szívesen elismerem jogosultságát, hogy nyilatkozzék bármely irányban. Szívesen meghallgatok mindenkit, tisztelem, becsülöm kinek-kinek egyéni meggyőződósét, és én, bár ezen az oldalon ülök, mégis elismerőleg kimondom, hogy nem vonom kétségbe a t. kormány, kiválóan a t. kormányelnök ur hazafiságát, buzgóságát, jóakaratát. De sőt tovább megyek, az iránt sem kételkedem, hogy a dualistikus alapon jobb kiegyezési tervet, vagy hogy helyesebben fejezzem ki magamat, többet a semminél kieszközölni nem lehet; mert régi hitem és meggyőződésem az, hogy ezen alap csakugyan olyan, mint azon malomkő, a melyen t. pónzügyminister ur is, saját beismerése szerint, expiáít a bécsi malomban, olyan malomkő, — mondom — a mely mindent megsemmisít, és porrá zuz, ami annak kettős alapjára kerül. És elismerem, hogy bárki álljon ezen az alapon a kormány élére, annak csak két útja van : vagy megbukni, vagy reactionarius politikát követni. (Helyeslés a baloldalon.) ügy látszik, hogy a t, kormány ez utóbbit választotta, és itt fekszik indoka annak, a miért én a kormány eljárását
