Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-344

6ö 344. országos tüés febrnár 1. 1878. Szontagh Pál (gömöri): T. ház! A vámterület kérdése előttem nem dogma, minek azt a túloldalon több tisztelt képviselő társam tekinteni látszik. Én a t. ministerelnök ur gondolatmenetét követve, elfogadom a közös vámterületet is, ha abban érdekeinket jobban feltalálhatjuk. Az én kiindulási pontom a monarchia, melynek hive vagyok, az osztrák-magyar dnalistikus monarchia, s ezért olyanhoz, mi a két államot összetartó kapcsot megsértené, vagy csak gyengítené is, szavazatommal járulni nem fogok. Elismerem azonban azt is, hogy létezhet érdek, mely előtt Magyarország speciális érdekének háttérbe kell vonulni, csakhogy határozottan kikötöm, hogy ezen érdek ne legyen speciális osztrák érdek, mely régi traditiók nyomán szereti magát ma is az összbirodalom érdekével azonosítani, [Helyedéi balfel Öl) mert ez leginkább alkalmas arra, hogy a monarchia iránti ragaszkodás érzetét compromittálja, az összetartó kapcsot megtámadja; (helyeslés balfelöl) hanem követelem, hogy ezen érdek legyen valóban a monarchia érdeke. Azelőtt sem akarok szemet hunyni, hogy ma még nagy és hatalmas befolyás létezik, mely a közös vámterületet határozottan kívánja, állítólag gazdasági okokból, de valóban azért, mert azt hiszi, hogy az a monarchia kapcsának erősítésére szolgál. Én azt elismerem, hogy közös intézmények fejlesztik ós ápolják a népekben és nemzetekben az összetartozás érzetét, de nem mindig és nem mindenütt: mert akkor a dualismusnak megszűnnék jogosultsága ; hanem csak addig, mig ezen közös intézményben mindkét fél a maga érdekét feltalálja. Tehát jól megértsük egymást, nem is a közös intézmény, hanem az abban lévő közös érdek az, melynek állandósítása a népeket testvérekké teszi. Mihelyt azt veszi észre, hogy egyik fél érdeke alárendeltetik a másikénak a helyett, hogy a szeretet és összetartozás érzetét fejlesztené : fogja fejleszteni a gyűlöletet és elszakadási vágyat. (Helyeslés balfelöl). Azért visszautasítom azon tanokat, sőt tiltakozom ellenök, melyek feltétlenül és minden áron hirdetik a közös vámterület szükségét a monarchia kapcsolata érdekében. (Helyeslés balfelöl). A bizottsági jelentés erre nézve azt mondja, hogy a politikai szempont első sorban azt követeli, hogy a. két államfél békés egyetértéshen éljen és használja a közösség kölcsönös előnyeit, Én ezen két postulatumot aláírom, csakhogy megjegyzem mindjárt, hogy ez a vámterület kérdésétől tökéletesen független. Magyarország 1850-ig külön vámterületet képezett. Külön vámterületet képezett Dalmatia, némileg azt képez ma is; Németország pedig természet szerint az előtt, mint jelenleg is külön vámterületet. De azért a békés egyetértés köztünk nem zavartatott meg, mindnyájan a kölcsönös forgalom kölcsönös előnyeit élvezzük. Ennélfogva ez nem szól egy méltányos szerződésen alapuló külön vámterület ellen, hanem szól egy olyan közös vámterület ellen, a mely az elégedetlenség és a viszály csiráit hordja magában azért: mert az előnyöket az illető felek közt igazságtalanul osztja meg, a mint én azt az előttünk fekvő törvényjavaslatra nézve pénzügyi és gazdasági tekintetből igazolni ügvekezni fogok. (Halljuk \) A mi a pénzügyi szempontot illeti, e tekintetben sajnálattal nélkülözök abban minden előnyt, a mire pedig a t. kormány is rá mutatott, mi is reménységet merítettünk, hogy abból legalább részben az államháztartás megzavart egyensúlya helyre fog állíttatni. Mert hiszen azt a 10 milliót, a melybői a mi részünkre 3 millió jutna a felemelt vámtételekből, miután magunkat e végből nemcsak a közös vám-jövedelem javára, de még azonfelül az osztrák ipar javára is meg kellene adóztatnunk, tehát körülbelül harmadfél vagy háháromannyi összeggel: ez nem előny, hanem ujabb súlyos teher. (Helyeslés balfe.lol) Azon adóvisszatéritésekről, melyek az egész kiegyezésben talán az egyedül positiv eredményt képezhetnék, szintén nem szólhatok, mert ezek bevégzett tényként még nem fekszenek előttünk s még nem is tudjuk bizonyosan, hogy azokat végre is valamely arra leskelődő uj compensationalis czápa nem fogja-e elragadni. (Derültség a baloldalon.) Szólok egyedül arról, hogy én a közös vámbevételből minket a quota aranyában megillető részesedést nem tartom igazságosnak, hanem Magyarországra nézve szerfelett károsnak. S ezt indokolom azon körülménynyel, hogy azon iparczikkek, melyek a külföldről a közös vámhatáron keresztüljönnek és általunk fogyasztatnak, habár értékben kevesebbet tesznek is, de nagyobb vámtétellel levén terhelve, a mi quotánk aranyánál több jövedelmet adnak. Ki lehet ezt mutatni szám szerint is és tételenkint azon forgalmi adatokból, melyeket a t. kormány előterjesztett. Nagyon óhajtandó lett volna, hogy a t. kormány az azonos tételeket, összehasonlító táblázatba együvé állította volna. Ez szerfelett érdekes ós tanulságos, azonfelül a dolgot sokkal helyesebb világításba helyező kimutatás lett volna. Azonban (igyekeztem ezt saját számításommal pótolni, és bátor vagyok ennélfogva más, hitelesebb adatok hiányában, hivatkozni azon két táblázatra, a melyet a Közvélemény szerkesztősége szíves volt múlt évi május 21. és 31-iki számaiban közölni. Ezen táblázatok szerint a monarchia forgalma 1871 — 1874. évek átlaga szerint 13 tételben passiv 206 millió frt erejéig. Mellékesen megjegyzem, hogy miután még más kilencz áruosztályban a forgalom 62 millióig activ, a monarchiának valódi mérlege csak 144 millió passivát mutat fel, ami Magyarország és Ausztria közt ugy viszonylik,