Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-344
S44. országos ülés február 7-1878 67 hogy Magyarországnak van 156 millió passivaja, Ausztriának pedig 12 millió activája. Visszatérve tehát az előbbi számra, a 206 millió passivára, ebből esik Magyarországra 54 millió és Ausztriára 152 millió t. i. az, a mi külföldről bejő, ha abból a kivitel levonatik. Azonban ezen 54 milliónak vámbevétele, ha azt a létező tariffának az osztályt átalánosan megillető perczentjévei felszámítjuk: tenne 3.450,000-et. Az osztrák áru után, miután abban aránylag több a nyersezikk és félkészitmény, a mi tudvalevőleg vagy vámmentes, vagy csekélyebb vámot fizet, 5.178,000, összesen 8.628,000, a mi ugy viszonylik egymáshoz, mint csaknem teljesen 42 1 / 2 az 57V/o-hoz. Hát én megengedem t. ház, hogy azon adatok, a melyekből ez kiszámíttatott, a dolog ter mészete szerint tökéletesek nem is lehettek. De azt kérdem a t. kormánytól: vajon az ő előirányzata tökéletes-e ? vajon nem mutat-e gyakran talán még nagyobb eltéréseket, mint a mennyi foglaltatik amabban, s daczára annak a képviselőház minden évben természetesen kénytelen is alapul és irányul ezt elfogadni. De ha ezen adatok megbízhatóságát megtámadhatnók is, arra nézve épen a kormányt tartom legkevésbé jogosítottnak : mert hiszen ő szolgáltatta nekünk ezen adatokat, ő hivatkozott leginkább azokra a törvényjavaslat mellé beterjesztett indokolásban a közös vámterület védelmére. Ez tehát igen különösnek, tűnik föl, hogy akkor, midőn az ő saját adatait ellene fordítjuk, akkor azzal áll elé, hogy ezen adatok megbízhatatlanok. Különben t. ház, itt néhány 100,000 frt nem dönt, a dolgot nagyban egészben meg nem változtatja és ezen számítást irányul és alapul elfogadni mindig lehet. De tovább megyek. Ugyanazon táblázat szerint Magyarország kivitele Ausztriába gyapjúban borban', búzában, lisztben és más ily ezikkek, ben tesz összesen ugyanazon évek átlaga szerint 143 milliót, amely után a vámtariffa szerinti vámjövedelem, ha azt meg kellett volna fizetni a közös vámhatáron: lett volna 3.600,000 frt. A romániai vámszerződés óta már sokkal kevesebb, talán harmadfél millió; az előttünk fekvő tariffa szerint még két milliónál is kevesebb. Ez utóbbi tehát képezi azon árt, melyet mint igen helyesen fejezte ki magát Kerkapoly t. képviselő-társam, a 143. millió pedig képezi a mi közgazdasági üzletünk eredményét, a melyet ott elértünk. Viszont az osztrák tartományok behoznak Magyarországba 256 milliót, amely után, ha ezt a külföld módjára megvámolhatták volna, hozott volna vámjövedelmet 13 millió forintot. A mostani tariffa szerint, mely átlagosan, gr. Lónyay t. képviselő-társam szerint, mintegy 25 °/ 0 , magasabb I aranyágiót l5°/ 0-al hozzá véve, ez jelenleg mintegy 18%-t tenne. Ha a kettőt együvé állítjuk, ugy áll a dolog, hogy Ausztria Magyarországon nyer tisztán 113 milliót az áruforgalomban és a vámközössógben legalább-10, de lehet mondani 16 millió forintot. Én most csak az utóbbihoz akarom kötni megjegyzéseimet, s azt kérdem: vajon igazságos-e az, hogy ezen osztrák vámmentességi praecipuum a mi javunkra sehol figyelembe nem vétetik ós egyátalában igazságos-e és mélytányos-e az, hogy a mi szomszédaink vagy nagyobb ügyességüknél, vagy a viszonyoknak rájuk nézve kedvezőbb voltánál fogva felemelik a vámokat ott, a hol nekik eladni valójuk, és leszállítják, a hol venni valójuk van, hogy mindent drágábban eladhassanak és olcsóbban vehessenek, s mi meg kénytelenek legyünk mindent drágábban venni s olcsóbban eladni? Másodszor áthárítják a fogyasztási adót, különösen a czukornál és sörnél körülbelül három millió forintig ránk nem is számítva a közgazdasági kárt, melyet e mellett szenvedünk és melyet körülbelül két annyira kel! tenni. Harmadszor vámmentességet biztosítanak maguknak 13—18 millió forintig abból, a mi részünkre 3'/ 2 > va gJ jelenleg épen csak 2 millió esik. Negyedszer, a mi még, mint közös vámjövedelem bejönne: annak nagy részét maguknak külön adóvisszatérités czímén kiveszik. S végre, ötödször, a mi még megmarad, abban is nagyobb arányban osztozkodnak, mint a mely őket az elfogyasztott külföldi ezikkek után megilleti. Én, t. ház, ebben testvéries osztályt látni képes nem vagyok, s nem lehet csodálkozni, ha ily közösségtől el megy kedve még annak is, ki azt különben elvileg pártolhatta volna: s mégis ezen törvényjavaslat, egy pont kivételével, mely eldöntve nincs, mind e sérelmet meghagyja s továbbra megerősíti De van még egy, a mit e pont mellett meg kell említenem, s ez az, hogy ugyancsak az emiitett táblázatok szerint Magyarország behozatala tenne a mondott évek átlaga szerint 470 milliót, az összes monarchiának behozatala pedig 576 milliót. Ez után a közös vámbevétel, kerekösszegben 24.700,000 forint, a magyar behozatal után kiszámított vámjövedelem pedig tenne — a mire tételről-tételre rámutathatok az emiitett táblázatból — 24.300,000 frtot; s miután a ministeri indokolás szerzője Matlekovics Sándor osztálytanácsos ur ugyanezen összeget nevezte meg: ez még inkább megerősít engem abban, hogy e tekintetben nem tévedek. Már most a közös vámbevételből levonva a kezelési, költségeket, s levonva az adóvisszatéritéseket, melyek az utóbbi évek átlaga szerint évenkint 7 és fél milliót tesznek: jut nekünk 9*
