Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-344
344. orszásros H!t ; s február ". ISIS. 65 Megvallom, t. ház, c vélemény nekem is megfontolásra adott alkalmat és sokat gondolkoztam azon, hogy akkor, mikor az 1867-iki törvények gondoskodnak a teendőkről, ha a közgazdasági egyesség Austriával nem sikerül: mi klehettek ama borzalmas állapotok, melyek az el nem fogadás esetére jelezve vannak. (Halljuk]) Várady Gábor t. képviselőtársam az absolutismust emlegette, ezt a feleimet Irányi képviselő ur a maga értékére reducálta. (Ugy van]) Azonban talán megadja nekem a bekövetkező eshetőségek feltalálásában egy körülmény a kulcsot, melyet bátor vagyok a t. ház figyelmébe ajánlani. (Halljuk!) Ugyanis közelebb a kormánypárt egy tekintélyes tagja közviszonyainkról választói előtt, mint azt a lapok is közlók, igy nyilatkozott, (Egy hang: Ki volt az?) Eme t. képviselőtársunk igy szólt: (Halljuk] balfelöl és a széhö jobbon.) „Deák nagy alkotását, a dualismust, nagy veszély fenyegeti ép onnan, a honnan legkevésbbé vártuk ; avagy azt tanusitják-e a lezajlott események, hogy annak egyik alkotó eleme, a lajthántuli németség most is oly élénken őrzi a monarchia fenmaradásának szükségét, mint 1867-ben akkor még együtt a magyarral '?* ^ Nem tudom, t. ház, mennyiben osztozik ebben a t. kormány is, vagy általában mennyiben tény csakugyan, hogy a dualismust oly oldalról fenyegeti veszély, a honnan a legkevésbbé várható: ón részemről azt hiszem, hogy e félelem nem alapos. A lefolyt 10 év bebizonyította, hogy Austria az 1867-iki dualistikus rendszer mellett eonsolidálhatja csak magát, bebizonyította ; hogy azóta egy főtényező az európai concertben, azóta emelhette véderejét oly fokra, hogy szembe szállhat a siker reményével bármely európai hatalommal, azóta él békében nép és fejedelem, és igy nem gondolhatok okot, a mely azon véleményre jogosítana, hogy a dualismust veszély fenyegeti épen Austria részéről. (Igazi Ugy vanl) Egy nagy lap nem régen az lSŐÜ-iki olasz és porosz háború évfordulója alkalmából azt irta, mily különbség van Austria-Magyarországban most és akkor? Akkor — e lap szerint — nem örvendtek népei Lissa s Custozza győzelmeinek és nem esett a monarchia kétségbe Sadova miatt; ma t. ház, ez nem igy következnék be, és ha ma kellene a trón és a haza védelmére kelni, a népek buzdítása és áldása kisérné az osztrák-magyar haderőt utjain és ez biztositaná a sikert ós ez garantia a győzelemre. (Igaz! Ugy vau] szél-jobb s balfelöl.) Ezt eredményezte a dualismus, a nemzetek kölcsönös érdekeinek respectálása: mi ok van tehát arra, hogy a dualismus azon oldalról fenyegettessék, a honnan azt legkevésbbé vártuk? Egy más előkelő tagja a kormánypártnak egyszer szintén igy nyilatkozott: (Halljuk!) „Nekünk KÉPV. H NAPi.O 1S75—78. XV. KÖTKT. Austriának concessiót kell adni, különben Austria ipara ki kívánkoznék, és akkor veszélyeztetve van a dualismus, tehát a gyengébbnek, nekünk, engedni kell". Engedelmet kérek, ez sem így van. Austria népei nem kívánkozhatnak ki Austriából. Tudom, hogy jellege e századnak a nemzetségi csoportosulás, de Austria iparával, azon iparával, melyet íme, mint most is látjuk, ily nagy védelemben kell részesíteni, csak Austria-Magyarországban. csak ha mi annak fenmaradhatása és virágzása érdekében itt egy szabad piaezot tartunk számára rendelkezésre, boldogulhat legjobban. Más vámszövetkezetben Austria iparának versenye a fejlettebb külföldi iparra] elnyomatnék. (Igaz] Ugy vanl) Austriának e mellett minden tendentiája, minden érdeke a monarchia együtt-élését és fenmaradását kívánja, és kétségbe nem vonható hazaftsága és hűsége engem arról győz meg, hogy a dualismust veszély ezen részről nem fenyegeti.[Igaz !) Ez sem ok tehát arra, hogy a beterjesztett vámszerződést elfogadjam, és azért járulok a báró Simonyi és Mndrony képviselőtársaim által benyújtott különvélemény elfogadásához. (Hosszas helyeslés a szélsőjobb s bal felöl.) Gr. Berényi Ferencz: T. ház! A díscussiónak jelen stádiumában, mikor oly kitűnő szónokok által a tárgy fontossága minden oldalról kiderittetett, én csak szavazatom indokolására a kiegyezés, vám-és kereskedelmi szerződésre nézve néhány szóval annak genesisére kívánok refleetálni, a mely nézetem szerint már kezdetben a sikertelenség csiráját hordta magában. (Halljuk!) Mert a mint a Lajthán tul a külön vámterület lehetetlensége ismeretes ténynek mutatkozott, akkor Magyarország, illetőleg a íninisterium részéről minden pressió lehetősége megszűnt, és ennélfogva nézetem szerint az volt a pillanat, midőn a íninisterium egy valóságos, de nem színlelt lemondás által a tárgyalásnak és a dolognak oly fordulatot adott volna, ós határozott fellépése által ellenfelét oda terelte volna, meggyőzte volna, hogy minden áron legvitálisabb érdekeinknek feláldozásával alkudni nem fog. Amint ez nem történt: a íninisterium lépésről lépésre az engedékenység és olyan alkunak megtételére tereltetett, (Helyeslés a szélső jobb és bal felöl) a mely Magyarország létét koczkáztatja és lépésről lépésre maga után vonja Magyarország elenyésztél En a ministeriumot keserű szemrehányásokkal érinteni nem fogom, ugy is fog még hallani eleget, hadd érezze tette ós annak következménye egész felelősségét, én csak miután szavazatomra kívántam indokolni: kijelentem, hogy az előterjesztéseket általánosságban a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom. (Helyeslés a szélső jobb és bal felöl). 9
