Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-344
(54 344. országos ülés február 7.1878, hasznát, és nem lehet félni attól, hogy a föld értéke csekélyebb lenne, mert minél közelebb lenne ahhoz egy kifejlett industria, egy nagy fogyasztó közönség: annál nagyobb mezőgazdasági industria fejlődnék ki, annál nagyobb ára lenne a magyar föld értékének. Igen helyesen fejezte ki a mi vámpolitikánk irányát t. képviselőtársam Hegedüs Sándor, midőn az alkudozások kezdetén egy igen érdekes és sok tapasztalatot tanúsító vámügyi tanulmányában igy irt, és a követendő iránynak ezt mondotta: ..Önálló vámterület mellett az ipaii, közös vámterület mellett a fogyasztási érdek adjon irányt a vámtételek meghatározásánál. Ugy hiszem, ha kormányunkat is ily szempontok vezetik, és ezeknek megfelel: helyesen jár el." (Igazi a szélső jobb s balfelöl.) De szolgálok egypár példával is. Például. Öltözetünknél közös vámteridet mellett a ezél az lehet csupán, hogy minél olcsóbban j kapjuk akár itt, akár Ausztria, akár a külföldtől; magyar vámsorompók folytán csak az lehet a politika, hogy idebenn készüljön, hogy gyapjúnkat itt dolgozzák föl, hogy a feldolgozáshoz a munkás itt éljen, s hogy ez lehessen, ahhoz hosszú időn át véd vám kell. (Ugy vanX) Papírt önálló vámterületnél nem importálnánk annyit, mint most, hanem megbukott és bukófélben levő papírgyárainknak készítményét védenők. hogy annyival több munkás kéz nyerjen hasznot- | hajtó foglalkozást és nyersterményünk közelebb és ! jobb piaczot. (Ugy van] szélső bal s jobb/elöl.) Hajóláneznál például, pedig arra szükségünk van a lánczhajózás előmozdítása végett, közös vámterület mellett olcsó behozatal kelletik, mert a mi gölniczi és metzenzéfi lánczkészitőink nem tudnak az osztrák waidhoffeni vagy judenburgi lánczkészitőkkel versenyezni; külön vámterületnél védenünk kellene a magyar lánczkészitőt. hogy benne nyersterményeinkre egy biztos fogyasztót jobb állapotba hozzunk. Tehát engedjen meg a t. ministerelnök ur, j van értelme nálunk külön-külön a vámszabadság I és a védvám elvének is. (Helyeslés szélső jobb s balfelöl.) Összefoglalva a mondottakat, nézetem az : t. ház, 1., hogy azon nagyobb mennyiség iparkészitmény utáni vámvédelem, melylyel több értéket veszünk mi Ausztriától, mint Ausztria Magyarorszagtól, vétessék tekintetbe. 2. A vámtarrffa le- I gyen Magyarország érdekeinek megfelelő, illetőleg | szabadelvű irányú. A javaslatok szerintem Magyarország érdekét sem egyik, sem másik tekintetben nem elégítik ki. Ezenkívül meghagyják az eddigi vámszövetségnek azon sérelmes részeit is, hogy fogyasztási adóinkban önálíólag nem rendelkezhetünk. A ezukorés szeszadó tárgyalásánál eléggé fényesen bebizonyíttatott, hogy egyenlő adózási elv mellett még a meglevő ezukorgyáraiiik és szeszfőzdéink sem maradhatnak továbbra meg, maga Korizmics ur beismeri ismeretes munkájának 28. lapján, hogy akkor lehetne itt reményleni ez iparág emelkedését, ha a ezukorgyártás általában nagyobb figyelemés kímélettel találkoznék és különösen, ha a répaezukorgyárak hazánkban, hol a répa kevesebb czukortartalmu, mint a lajthántuli országokban, e tartalom arányában mérsékeltebben lennének megadóztatva. A szeszadóban még az absolut időben is élvezett Magyarország, szemben az örökös tartományokkal 10—15 százalék adózási engedményt, és most nemcsak megmaradnak a régi Austriával, -analóg adózási szabályok, de feljebb megy a fogyasztási adó is, és sem az Austriából behozott fogyasztási tárgyak minket illető accissa, sem a restitutió kérdése nincs az ország érdekében megoldva. (Igaz, ugy van] a szélső jobb- és balfelöl.) Meghagyja ezen egyesség a Lloyd postaszolgálati viszonyt, mely tíz év alatt 7 milliót kivan Magyarországtól, akkor, mikor e társulat az azótai vasutvonalaknak egyrészt Brindisi, másrészt keletfelé 'történt kiépítése folytán alig teljesít postaszolgálatot, mikor Triest áruforgalmát magánhajók és Fiume exportját külön Magyarország által subventionált hajózási vállalat közvetíti. (Ugy van]) Nem modificálja az eddigi consulátusi rendszert, holott az ellen méltó volt Magyarország eddigi panasza. Esj még ehhez jön egy pont a javaslatban és ez a XXII. czikk. mely igy szól: (Halljuk] Halljuk!) E vám- és kereskedelmi szövetség 1878 lép életbe, egyidejűleg azon törvénynyel, mely a közöseknek elismert államügyekre szükséges költségek hozzájárulási arányát állapitja meg. Eddig 5 évi felmondás volt kikötve, most a szerződés 10 évre felmondás nélkül czéloztatik megköttetni, ós egyidejűleg kezdődnék és járna le a quotatörvénynyel. Ezen utóbbi uj szakasz, hogy eg)'szere kezdődik és egyszerre jár le a quotával a vámszerződés, első tekintetre ugy látszik, hogy csak az időbeosztás szempontjából történik igy, azonban én nagyon félek, hogy ennek felvételét Austriában azért kívánták, hogy így 10 óv múlva, a quota meg a vámszerződés összetartozósága már alakilag is egymással kapcsolatba hozassék, holott a két kérdésnek egymással semmi köze. Mit keres tehát a vámszerződésben azon stipulatió, hogy az egyidejűleg kezdődik és jár le a quota-törvénynyel. (Igaz, ugy vanl balfelöl) Nem zárhatom be azonban t. képviselőház, előadásomat, hogy azon itt is többször említett körülményre ne reflectáljak. hogy ha el nem fogadtatnak a javaslatok, belátliatlan dolgok következnek be.