Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-344
m. 844 országos ülés február 7. 1878. nek: azon különbözet után, melylyel Magyarország többet vesz Ausztriától, mint Ausztria tőlünk, azon különbözet átlag-vámja részünkre beszámítEzen 100—150 millió frtot tevő többlet védelme mindenesetre eompensationalis tárgy, mert még ezenkívül a 300 m. írt osztók importnál jókora magas vámokkal védjük azt a külföldi verseny elől a nélkül, hogy a mi tőlünk vett nyerstermény számbavehető védelemben részesülne. (Helyeslés balfelöl.) Első sorban t. h az ; a kormány előterjesztése ezen szempontoknak nem felelt meg, által adja a magyar piaezot az általunk is védett osztrák iparnak a nélkül, hogy a mi eladásunk oda át védetnék: a nélkül, hogy azon többlet, melylyel mi veszünk többet, Ausztriában vámkiegyenlitésben részesülne, és a nélkül, hogy itt az érdekeket kiegyenlitenők. Arról nem is szólok, t. ház, hogy közös vámterület mellett az osztrák ipar mellé csak nehezen létesülhet egy versenyképes gyáripar Magyarországon. Az nem áll az életben, t. ház, a mit a vámszerződés indokolása mond, hogy életrevaló iparágaink az egységes vámterület és a vám- és kereskedelmi szövetség ideje alatt nem hogy hanyatlottak volna, hanem ott, hol elég tőke és értelmiség állott rendelkezésre és hol nem szédelgés. hanem komoly akarat volt található, gyors haladásnak indultak. Azokra az egyes vállalatokra, melyeket az indokolás mond virágzóknak, megjegyzem, hogy például az Union pléhgyár felépült igen is Magyarországon, de mondható ez kedvező, fejlődő iparállapotnak, ha az ilyen gyár azután 5 — 6 év óta semmit sem keres, ha évenkint. mint ! 875—18? 6ban, 500,000 frtot veszít tőkéjéből. Ezt felhozni arra, hogy Magyarországon fejlődik a gyári ipar nem lehet, mert megítélendő az is: vajon eredményében rentabilis-e. így van a hivatkozás az osztrák áilamvasutíársaság bánsági vasgyáraira vonatkozólag is. Hát virágzó ipar az, hogy ott 30 millió frt befektetés évenként 500—600,000 frtot jövedelmez; és azt is csak az utóbbi években? Ez 2 százalékját alig teszi a befektetésnek. És az én tapasztalásom szerint azt tudom, hogy ott, a hol én megfordulok, minden iparvállalati kísérlet, akár a gazdasági gépgyárakat, akár a papírgyártást, akár a régebben oly tetemes kőedénygyártást tekintjük, vagy bármely gyári vállalatot: az küzd, teng, nagy részben elbukik és ezt előidézi nagyrészt azon körülmény is, hogy az osztrák verseny mellett saját iparunk esak áldozattal concurálhat. (ügy van\) Nem mondom, hogy jobb időkbben, ha pénzügyi és hitelüg}d viszonyaink javulnának, ha egykoron tőke fölösleget tudna a magángazdaság felmutatni, ha az állam megtenné mindazon intézkedéseket a hitelügy mezején, a vasúti tariffa tekintetében, I melyek még a védvám mellett is megteendők az ipar emelésének érdekében: nem emelkednék Magyarország industriája is közös vámterület mellett ; de annyi tény, hogy a magyar ipar mindig igen meg fogja érezni az osztrák versenyt, mely fejlettebb, mely erősb, consolidált és melynek prosperitása és előnye a magyar ipar fölött közös vámterületen mindig meg van és meg lesz. Ami t. képviselőház, az autonóm tariffát illeti, arra nézve azok után, a mik már e házban elmondattak a tariffa elfogadása ellen, én nagyon rövid lehetek. Én csak annyit jegyzek meg, t. ház, hogy a mi exportunkat, mint azt tudni méltóztatnak, nem is egészen Ausztria veszi meg tőlünk. Nem akarok itt sem a statistikai adatokra hivatkozni, egyszerűen esak azt jegyzem meg, hogy Magyarország egész éjszakkeleti vidéki nyersterményeit a kassa-oderbergi pályán szállítja, és ez mind Németországba megy. Az osztrák állampályán küldött terményeink, ha Bécsbe küldetnek is. onnan tovább Dél-Németországba veszik irányukat. A triesti oldalon exportált terményeink kimennek a monarchiából, és ama hajótestek, melyek a Dunán Regensburgba, Passauba mennek, mind az Ausztrián kívüli külföldre mennek. Elzárni tehát vagy megnehezíteni autonóm tariffával ama külföldnek kereskedését hozzánk, amely vásárolja nyersterményeinknek nagyobb részét: azt tartom, nem lehet helyes közgazdasági politika, ós teljesen indokolt, ha ennek következése azután retorsiókban nyilvánul. (Helyeslés szélső jobb és balfeUU.) Azt tartja a t. kormány (Halljuk!). hogy ezen vámpolitika nem fog surlódásokot a külfölddel előidézni, és hogy fognak kereskedelmi szerződések létesülni, Nem vonom kétségbe, hogy szerződések jöhetnek létre : de vajon fogjuk-e azokban a magyar igényeket érvényesíthetni, azt határozottan kétségbe vonom. (Helyeslés). Németországnak összes ipar- ós kereskedelmi kamarái már 1876-ban, a mint megösmertettek azon alapelvek, melyek az elfogadandó osztrák-magyar vámtariffa básisát képezték, élükön a breslaui és berlini kamara, rögtön megkezdették az agitatiót a német birodalmi caneelláriai hivatalban az iránt, hogy kövessen el mindent, hogy az Ausztriávali szerződéses viszony liberális irányban fejlesztessék. A kamarák votumai teljes reciprocitást követeltek a szerződések megkötésénél, és a berlini kamara örömmel üdvözölte a biiodaírni kormány azon kijelentését, hogy a külföld irányában, ha annak vámpolitikája a németországi érdekekkel ki nem egyeztethető, visszatartó rendszabályokat is
