Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-344

60 844. országoi Ülés február 7. 1878. ti ója is olykor-olykor megjelen, valóban igen alkalmas argumentumokat szolgáltathat azon vámügyi politika mellett, a mely Magyarország közgazdasági állapotát Boszniáénak színvonalára fogná leszállítani. Én t. ház, megvallom, másnak vagyok hajlandó átengedni az állapotok ilyen homogeneitás megteremtésének dicsőségét. Körülbelül ez lenne t. ház, egynehány része azon beszédnek, melyet az ellenzék padjairól Tisza Kálmán tartott volna ezen vámügyi előterjesztések ellen, ha azokat más kormány terjeszti elő. (Elénk mozgás a középen. Halljuk ! a haloldalon.) Fölösleges t. ház, mondanom azt, hogy én inkább magamévá teszem ezen álláspontot, mint a ministerelnök ur mai politikáját. Én t. ház. kezdettől fogva azon nézetben voltam, hogy az 1867-iki közgazdasági kiegyezés hiányait Magyarországnak szükségkép orvosolnia kell. Midőn először szerencsém volt e t. ház tagjának megválasztatni, választóimnak ünnepélyesen kijelentettem, hogy mindég pártolni fogom azon kormányt, mely azon kiegyezés közgazdasági hiányainak orvoslására vállalkozik. Midőn Tisza Kálmán épen ezen programmot állította fel a fusio alapjaként, készséggel, minden utógondolat nélkül csatlakoztam pártjához. De midőn tapasztaltam, hogy az adott ígéretek beváltására a legcsekélyebb kilátás sem nyílik: nem haboztam egy pillanatig sem, és ellenzéki állást foglaltam el a kormány kiegyezési alkujával szemben, melynek megszavazását hazám elleni bűnnek tartanám. Itt állok, másként nem lehetek, Isten engem ugy segéljen. (Helyeslés a baloldalon és derültség a középen.) Lichtenstein József: T. képviselőház! Szerintem a vámszerződés ügye képezi a megoldandó kérdések legfontosabbikát. A közgazdasági szerződés helyes megoldása Ausztriával, Magyarország fenáHasának kérdése, és azért engedje meg nekem a t. képviselőház, habár már oly sok fényes és szakszerű szónoklat mondatott is el az előttünk fekvő törvényjavaslat tárgyában, hogy igénytelen véleményemet én is elmondhassam. Nem fogok a t. ház türelmével soká visszaélni, nem fogok a nemzetgazdaságtan elméleti fejtegetéseibe bocsátkozni, mert arra nem érzem magam jogosítva, de nem fogok ujat sem mondani : mert a szőnyegen fekvő tárgy évek óta vitattatik, és arról oly sok nézet nyilvánult, hogy az ismétléseket elkerülni csaknem lehetetlen ; hanem el fogok a gyakorlati tapasztalataimból némelyeket mondani, melyek engem ezen törvényjavaslat el nem fogadására indítanak. Én, t. ház, nyíltan kijelentem, hogy részemről az Ausztria és Magyarország közötti gazdasági kérdésekre nézve előnyt adnék a közös vámterület íentartásának. ha a másik alkudozó fél részéről is annyi méltányosságot találnánk az egyezkedésre nézve, mint a mennyit Magyarország tenni hajlandó ; de ha arról van szó, hogy a lefolyt 10 év tapasztalatait, melyek meggyőzték az országot arról, hogy ezen szerződés több fontos intézkedése sem felel meg hazánk érdekeinek, nem használhatjuk fel, ha csak arról van szó, hogy a vámszövetség eddigi alakjában tartassék fel, vagy még megnehezitetíebb alakban, akkor e szövetség nem előnyt, de csak hátrányt nyújt Magyarországnak és ez esetben sokkal üdvösebb az ország szabad rendelkezésével élni, és a külön vámterületet felállítani. És itt meg fogja nekem engedni Szalay Imre t. képviselőtársain, hogy múltkori felszólalása alkalmából kijelentsem, hogy nézetem szerint, ezen általam is elfoglalt álláspont nem ellenkezik azon pártnak programmjával, melyhez én tartozom. E párt, a független szabadelvű párt, midőn a kormány támogatói közül kilépett, kilépett azon nyilatkozattal, hogy a kormány által kötött egyezséget nem helyesli, egyebekben cselekvési szabadságát fen tartja. — Midőn a párt programmját kibocsájíá, az Ausztriával való szerződéses viszonyra ezeket mondta a párt programmjában: „Az érdekek kölcsönös méltánylása mellett készek vagyunk Ausztriával szabályozni a vám- és kereskedelmi ügyeket, de a vámtételek hazánk érdekeinek megfelelő revisióját, a magyar fogyasztók jogos igényeinek biztosítását az osztrák védvámos törekvésekkel szemben, és a fogyasztási adókhoz kötött fontos nemzetgazdasági és pénzügyi érdekeink teljes megvédését oly föltóteleknek tartjuk, melyektől semmi körülmény között el nem térhetünk és a melyek teljesítése nélkül a vámszövetség megújításába bele nem egyezhetünk." Azt hiszem, ezen czélt nem hagytam el sem én, sem a párt. Egyébiránt, t. képviselőház, szerintem első sorban nem az a kérdés, mint azt a kormánypárti szónok urak közül majd mindanynyian ós ma Zsedényi Ede képviselő ur is feltették, hogy mi jobb: a közös gazdasági területet feltartani, vagy pedig az önálló vámterületet? A kérdés az, hogy a kormány jelen előterjesztései alapján meg kívánja-e hosszabbítani 10 évre a vámszerződést ? jók-e, megfelelnek-e a magyar közgazdasági czéloknak a feltételek, melyek mellett az történendő ? Én e kérdésre felelve, azt tartom, hogy azok nem jók. Azon adatok, t, képviselőház, melyek rendelkezésünkre állanak, hozzávetőleg feltüntetik az Ausztria és Magyarország közötti áruforgalmat. És mit mutatnak ezen adatok? Azt, hogy Magyarország évenként mintegy 400 millió írt értékű árut, még pedig ipargyártmányt behoz, és mi mintegy 300 millió frt értékű nyerstermónyt kiviszünk.