Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-344
Rií 34á. országos ülés fefcraár 1. 18Í8. többet az országnak ; (Derültség a bal és szélső hal/elől) nem vizsgálom: vajon activ-e, vagy passiv a ministere! nök ur kormányzásának mérlege, de azon egyet, mint legbensőbb meggyőződésemet kijelentem, hogy a ministerelnók ur az ország érdekében a lehető legrosszabb perczet választolta, arra, hogy a Szontagh Pál képviselő ur által ma már annyira perhorrescálí kerülő utón és oldaltámadással a hatalmat kezébe kerítse. (Élénk he- í lyeslés a bal és szélsőbal/elől,). Ki kell jelentenem, I hogy épen a kiegyezési tárgyalásoknál leit volna leginkább alkalma az egykori hatalmas ellenzéki vezérnek egy netalán gyenge kormánynyal szemben kifejtendő erős opossitio által jóvá tenni döbbeni ellenzéki szereplésének hibáit; (Zajos helyeslés a bal és szélső bal/elől) ki kell jelentenem, hogy meggyőződésem szerint, ha Tisza Kálmán az ellenzék egykori vezére ma az ellenzéki padokon | ül: semmiféle kormány sem mert volna a ház elé | hozni oly kiegyezést, a milyennel Tisza Kálmán j akarja most az országot boldogítani. (Helyeslés \ a szélső jobb, bal és szélső balfeiől.) Azon kétség- ! kivül igen épületes Játomány, miként védelmezik i ma Móricz Pál és Tóth Vilmos képviselő urak ; karöltve, jobb ügyhez méltó egyetértésben ezen j előterjesztést, s a történelmi igazságszolgáltatás j szempontjából nem kevésbé figyelemre méltó azon | momentum, milyen fennen dicsekszik Tóth Vilmos j képviselő ur azzal, hogy már mint minister is tu- | dott daczolni az akkor Tisza Kálmán által vezetett I hamis közvéleménynyel. (Zajos helyeslés a bal és j szélső bal/elöl) Mindezért meggyőződésem szerint I valóban nem volt érdemes az országot megfősz- I tani azon erős oppositiótól, mely mint az osztrák I parlamenti pártok magatartása világosan bizonyítja: j a jó kiegyezés létesítésének leghathatósabb biztositéka lett volna. (Helyeslés a szélső jobb, bal és szélső balfeiől.) Ezen oppositió elvesztéseért vajmi sovány vigasztalást nyújthat az, hogy a ministerelnók ur jelenlegi beszédei is egészen híven tük- i rözik vissza a régi ellenzéki padokon mondott beszédeinek formáját. Nem tudom, a kormányférfiunak mennyire szolgál dicséretére; de kétségtelen tény az, hogy a ministerelnók úrtól, mióta a kormánypadokon ül, egyetlen oly beszédet nem hallottunk, mely egész beosztásában formájában, tenorjában híven ne utánozná egykori ellenzéki J beszédeit. Ugyanazon puszta negatio, meddő po- j lemia, üres szófecsérlés. minden magasabb és magvas eszme nélkül, és végzetül mindig, bengaliai világítás mellett, ugyanazon patriotikus finale. (Élénk tetszés nyilvánítások és derültség a szélső jobb, bal és szélső bal felől.) Ahelyett, hogy a t. ministerelnók ura maga előterjesztését védelmezné, megtámadja az ellenzéki szónokok erveit; a helyett, hogy felsorolná azon legalább szerinte létező elő- I nyöket, melyekkel előterjesztései birnak, megtámadja az ellenkező értelemben felszólalók érveléseit, szétbonezol egy-egy, az egész összefüggéséből kikapott állítást; a helyett, hogy egy ministerelnökhöz méltóan magasabb színvonalra igyekeznék emelkedni a vitát: maga szállítja azt le az üres polémiának valóban nem valami magas niveaujára. (Heslés balról és a szélső jobb oldalról.) Tóth Vilmos t. képviselő ur, a ki a 80 és 60 frtos posztóvám védelmére idézte, fel segítségül Bismarck és Cavour szellemét, (Elénk derültség.) valóban sokkal helyesebben cselekedett volna: ha figyelmezteti a ministerelnók urat, hogy azon általa említett nagy államférfiak nem ilyen modorban szokták előterjesztéseiket védelmezni; és ha megmondja neki, hogy a világ egyetlenegy parlamentjében sem otthonos a ministeri széken ezen modor és Magyarország is csak azóta ismeri azt, mióta Tisza Kálmán ül a ministeri széken. (Derültség.) De t. ház, ha a forrna meg is maradt, a lénvoír, fájdalom, a minisierelnök ur beszédében nagyon megváltozott. Pedig valóban igen érdekes volna tudni, hogy Tisza Kálmán, ha most az ellenzéki padokon ülne, ezen előterjesztésekkel szembon minő álláspontot foglalna el. Én a t. ház, engedelmével bátor leszek a ház naplóinak arehaeoíogiai anyagát egy kissé felhasználva megkísérteni legalább némi részletek elmondását azon beszódbői, melyet Tisza Kálmán mint az ellenzéknek vezére valamely más kormánynak ily előterjesztése ellen tartott volna. (Halljuk \ Ha Ujuk \) A bihari syllabusnak uralma alatt, mikor még Móricz Pál képviselő ur az akkori ellenzéki vezérnek nagy tekintélyű fináncziális adjutánsa Kossuth Lajostól még nem tanulta volt meg a közös vámterületnek előnyeit, akkor mondom a minisierelnök ur kétségkívül Magyarország közgazdasági önállóságának visszakövetelésével kezdte volna beszédét. És erre nézve igen helyes tám- és kiindulási pontot szolgáltatott volna neki az általam mindig igen tisztelt Horváth Mihály képviselő urnák beszédje. Én is teljesen azon nézetben vagyok, a melyet ő kifejtett, hogy a közös vámterület állandó fentartása két olyan heterogén közgazdasági terület között, a minő Ausztria és Magyarország, a közgazdasági hareznak a közös vámterület határain belül permanenssé tótelével, ez által a közösség nagy érdekén nyugvó politikai kapcsolat meglaziíásával, végeredményben pedig az egyik félnek, annak, a melyik gyengébb, tönkre tételével egyértelmű. Teljesen magamévá teszem azon állítását is, hogy az előttünk fekvő vámügyi előterjesztésekben azon traditionális* osztrák politika nyer kifejezést, a mely negyedfél századon át következetesen megfosztá Magyarországot a fejlődés mi
