Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-343
843 országos fliés február 6.1878. 45 a baloldalon fa a szélső jobban). Még feltűnőbb az, mit egy más ponton szemlélünk. A kormány azt mondja, a vasiparosok nem szorulnának védelemre, sőt versenyképeseknek is éreznék magukat a külpiaezokon is, ha nem drágítaná meg a nyers anyagot, az annak behozatalára kirótt vám. Igen, de ezt meg a kohászok érdeke tiltja, így hát a vasiparosok további védelmet követeltek, a mi meg a fogyasztok érdekébe ütköznék. Az érdekek és követelések ily ellentétes harczában legjobbnak látta a kormány mindent a réginél hagyni. (Derültség a baloldalon). Tehát nem járt azon utón, mint a szöveteknél és a fonalaknál, hogy t. i. felemelte volna mind a nyers, mind a feldolgozott vasnak vámját, a fogyasztók érdekét figyelmen kivül hagyva. Itt a fogyasztókra való tekintettel tartózkodott ettől, de nem a fonalaknál ós szöveteknél, habár a ezél itt és ott teljesen egyenlő, ugyanaz. (Helyeslés balfelöl.) Hasonló helyzetben, hasonló körülmények közt ily ellentétes eljárást látva, a javaslatba hozott rendszabályokból elveket akarni levonni, teljesen lehetetlen. (Helyeslés bol felöl.) Keresnünk kell inkáim a ható, tudom hogy nem közvetlenül ható okokként működő befolyásokat, mi elég szomorú Ez igy kormányunkra csak közvetve hatott befolyásokra viendő vissza, hogy a kormány, mely szerződéses vámpolitikát helyesel, az autonóm tariffához tereltetett; ezekre viendő vissza, hogy a szabad kereskedelmet hangsúlyozó és annak áldásait oly élénken festő kormány a helyett, hogy a felé közelednék, visszalépést tesz védvámos irányban. (Helyeslés balfelöl.) Nem meggyőződésére, hanem álláspontjáról leszorittatásának tenyere kell visszavinni, ha a védvám terére szoríttatván, nem akarta tűrni, hogy az egyoldalú legyen, és annálfogva arra törekszik, hogy némely mezőgazdasági czikkek és állatok vámja, az utóbbi mint pénzügyi vám is felemeltessék, nehogy az orosz és amerikai mezőgazdasági termények velünk saját piacunkon is oly könnyen versenyezhessenek Csodáljuk-e, ha ezen — úgyszólván — reá erőszakolt törekvést szintén csak hamar feladva látjuk, s ha e pontnál is oda érkeztünk meg, hogy szomszédainknak szűkkeblű elzárkozódásunk által esetleges vámok felállítására rósz példát ne adjunk. Részemről ezen mit sem csodálkozom. De nem csodálkozom azon sem, ha e bölcs elővigyázatot a zsírnál, vajnál, szalonná^ nál és a többinél meg rögtön elfeledjük (Helyeslés balfelöl) Szilárd elvi álláspontnak hiányában minden igen megfogható. De nem egyszersmind oly fertelemben is. Hiszen a vámpolitika terén gyakorolható visszatorlási eljárás nem szorítkozik ám arra, hogy csak fogat fogadjon el fogért, esetleg a szemet is viheti. (Tetszés és élénk helyesslés a bal és szélső jobb oldalon.) így vagyunk t. ház, a kormány vámpolitikájával. Látjuk az intentiót az egyik irányban és az eredményt az ellenkezőben. Miként nyugodjunk meg ? Nyugodjunk meg azon, hogy a kormány, mint mondja, még mindig hive a szerződéses politikának ós a szabad kereskedelmi iránynak, a minthogy kilátásba is helyezi mindegyiket, mondván, hogy arra, ha most nem léphetünk, át fogunk léphetni jövőre. Készemről soha sem kétkedtem ós kétkedem azon, hogy az ottani irány tartama alatt kész lenne azokért oly árt megadni, mely a czólrajutást biztosítja (Helyeslés balfelölj " És itt nyilik alkalom elmondani, miért nem fogadhatván el érv gyanánt azon okoskodást, mely azon tényből, hogy az 1867-iki szövetség megkötése után az akkori még inkább védvámos jellegű tariffa mellett is lehető volt szerződéseket kötni, azon tanúságot vonja, hogy az most is lehető lesz En t. ház, ez irányban sohasem tekintem akadálynak az általános tariffát, sem annak viszonylag magas tételeit; sőt ellenkezőleg. De akadálynak tekintem és tekintem ma is azon irányt, mely szerződés mellett, vagy a nélkül magas vámtételekre törekszik és azokat alább szállítani nem akarja. E törekvés, e vonakodás áll útjában a szerződéseknek (Élénk helyeslés balfelöl és a szélső jobboldalon^) Igaz, a védvámos törekvések Lajtántul nem aj jelenségek, habár ma aránylag hatalmasbak. S ha azok daczára 1867. után mégis lehete kereskedelmi szerződéseket kötni: annak kulcsa egyszerűen azon conventióban keresendő, mely egyátalán nem nemzetgazdászati tekintetekből már 1865-ben, tehát a szövetkezés előtt Angliával megköttetvén, egy oly szerződés később megkötésére teremtett kötelezettséget, mely 25°/ 0 > illetőleg 1870-en tul 20%-os értékvámok alkalmazását elvileg kizárja. E jogalapon született meg ugy az 1868-iki német, mint az 1869-iki angol pótszerződés is nagy viszszatetszésére ugy egyik, mint másik félnek, t. i. a birodalmi tanács védvámosainak és beváltásának kénytelenségét felhozni nem is bírt. Ily kötelezettségek, t. ház, mai nap nincsenek és igy könnyű belátni, hogy abból, a mi ilyen kötelezettségek mellett lehető volt, arra következtetni, hogy hasonló mai nap is lehetséges lesz : egyátalában nincsen megengedve. A birodalom másik felében fenálló érdekképviselet és az ez által teremtett viszonyok mellett az ellenkező sokkal inkább valószínű, sőt, szinte előrelátható és pedig annál inkább, mert ez irány táplálkozik korunknak nagy nemzeti államok képzésére irányított törekvéséből eredő és abból meg is érthető azon magatartásából, mely az államképződés érdekében az állam alkotására s magában egy néppé összezárkozásának megkönnyítésére irányul.
