Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-343

34-8. országos Illés február 6. 1R78. 41 Oly áldozat, mit a szövetkezésnek feltétlenül vinnünk kell, igenis van, s abban áll, hogy piaozunkat az osztrák iparnak s így csakis annak ingyen felajánljuk, s amennyiben az föl is használja, nem értékesítjük. És ez áldozat, t. ház, igen jelentékeny s egyátalán nincs megfizetve az által, hogy a birodalom másik fele meghasonlóan ingyen engedi át piaczát nyersterményeink részére, miután a piacz, melyet rni adunk és az, melyet mi kapunk : nem egyenértékű, Hogy ez igy van, azt mindenki tudja, tudják az egyezkedő kormányok is. Az egyik, mint a másik piacznak általuk tulajdonított érték nyílt kifejezésre jő azon vámtételekben, melyek az előttünk fekvő vámtarifában ínegállapitvák egyfelől azon iparczikkek behozatalára nézve, melyeknek mi adunk piaczot; másfelől meg azon termékekre, melyeket tekintve, Ausztria szolgál a mi piaczunkul Amazok részben igen jelentékenyek, ezek legtöbbnyire nagyon alacsonyak, sőt a legfontosabb czikkeknél teljesen elesnek. Ausztria hozzánk kerülő iparczikkeinek vámtételeit nyeri meg azok egész tömege, azok egész értéke arányában; mi meg a tőlünk odajutó nyerstermékekéit hasonló arányban. Ama tételek magasak, ezek a dolog természetéhez képest alacsonyak, azok értéke nagyobb, ezeké viszonylag kisebb, és igy a veszteség részünkről világos. Csak azt nem tudjuk: mily összegre megy ez, ugy vagyunk mint van azon építtető, a ki ismeri már az egységárakat, ennél fogja, mibe fog kerülni egy köb méter fal, egy köbláb ablaküveg vagy egy ajtó, de mert terve még nem kész: nem tudja mindegyikből mennyire leszen szüksége. Hogy az egységet is tudhassuk : ehhez az onnan ide, és az innen odakerülő javak "és a.zok értékeinek ismeretére lenne szükségünk, ez pedig hiányzik, a mit épen ezért sajnosán nélkülöz nem egy azok közül, kik előttem szólottak. Az egyik, mint a másik oldalon bírjuk az egységárakat, de nem ismerjük az egységek számát. Innét az ingatagság szűnő hasznunk nagyságának felbecsülésében. De jellemző, hogy az osztrák import által a ván mentesség folytán megszaporított összeg felbecsülése évi 20 millió forint körül mozog még azok részéről is, kik szerényebb mértékkel mérnek ; sőt maga azon férfi, ki a kiegyezési tárgyalásokban, mint kormányunk képviselője a legnagyobb részt vette: 24.900,000 írtra becsüli a vámszövetség folytán eleső nyers vámjövedelmünket épen azon müvében, melyet a kormány tájékozódhatásunk czéljából köztünk kiosztatott. {Derültség.) Ezen mindenesetre igen jelentékeny s a pénzügyminister urnák idevonatkozó megjegyzései után sem kicsinyelhető szűnő hasznot t. ház, a .szövetkezés feltétlen szükséggel vonja maga után, minélfogva annak beállta szövetkezés esetén el nem kerülhető, csak kiegyenlíthető, s folyton-folyva alább szállítható. Kiegyenlittetésének nem egy módja lehet 2ÉPY. H. NAPLÓ 1876-78. XV KÖTET. Készemről azon módokról ezúttal nem szólok; de ki kell emelnem, hogy compensálatlan sehogy se maradhat, mert igen jelentékeny. E körülmény annál fontosabb t. ház, minthogy a szövetkezés esetén az áldozatvitelben nem maradhatunk meg annál, hogy piaczunkat ingyen adjuk át az osztrák iparnak. Meg is kell azt részére védenünk önnön terhünkre épen oly mértékben, mint megvédi sajátját a birodalom másik fele; az, mely fogyasztásának e czélból megdrágásitását önön iparának érdekében teszi, mig mi az övében. Ámde t. ház, szövetkezés esetén ez áldozatot sem tagadhatjuk meg, ha ugyan ellenkező esetre nemcsak nálunk maradna védelem nélkül az osztrák ipar, hanem a vámterület közössége folytán saját honában is, mit tekintettel a prohibitio és a védvámrendszer uralma idején azon iparba fektetett oly sok millióra, az arra utalt annyi existentiára kívánnunk nem lehet. De nem lehet még más okokból sem. A védelem e szüksége nélkül piaczunk ez ingyen átengedése baj lenne ugyan pénzügyi szempontból, a mennyiben teljesen igazolhatlanul hagynánk értékesitetlenül egy jó jövedelmi forrást; de nem lenne, legalább a kereskedelmi szabadság tanai szerint, nem lenne baj nemzetgazdászati tekintetben, az egyesek előnyére esvén a behozott áruknak vámokkal meg nem drágítása. Másként volna azon esetben, ha piaczunk csak az osztrák iparnak van ingyen átengedve, minden más ellen pedig védelmezve. És itt legyen szabad t. ház, — mielőtt érvelésem fonalát tovább fonnám — újra hangsúlyoznom, hogy fogyasztásunknak beviteli vámokkal való megterhelése nem szólva itt a pénzügyi vámokról, igenis az osztrák ipar és csakis az osztrák ipar érdekében annak védelmére történik. Tennem kell ezt, szemben azon fejtegetésekkel, miket ellenirányban ugy Tóth Vilmos képviselő mint a ministerel nök úrtól hallánk, kik állítják, hogy a nyújtott védelem ami iparunknak is javára válik ; hogy az, ha csak az osztrák iparral kell küzdenie, mégis könnyebben felkelhet, mintha az utóbbi ellenében is fölényben levő népek iparával is kénytelen lenne viaskodni. Egészen ellenkező véleményben vagyok t. ház, s azt vélem, hogy miként annak, kit vele szemben futó két folyam, például közel összefolyásukhoz, a Duna és Tisza kiáraclása fenyeget, semmi haszna sincs azon töltésből, mely a kettő között emeltetve védelmet nyújt ugyan a távolabbi és talán épen hatalmas folyam részéről fenyegetett veszélytől, de nem a közelebbitől is, például megvédi a Duna árjaitól, de nem a Tiszáétól is, a mely pedig magában is teljesen elegendő arra, hogy befaljon. {Élénk helyeslés a baloldalon.) Ide járul — t. ház — azon okok súlya, melyek a szabadkereskedelmi iskola hivei részéről szoktak felhozatni azon irányban, hogy a fogyasztást olcsóbbá, s az értékesítést előnyösebbé tevő szabadkereskedelem, épen mert 6