Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-343

848. országos ülés február 6 1878. 39 azon indokokból, melyeket Horánszky képviselőtársam is kifejtett s melyekhez egész mérvben csatlakozom. S ha én mégis előadásom folyamában nem fogok időzni ezen pontnál, hogy t. i. a gazdasági kérdés iránti kiegyezést mint legjobb eszközt, mint legjobb utat és módot mennyire praeferálom : ez legyen megengedve azért, mert ime egyelőre már kijelentem, hogy ezt teszem; ós legyen megengedve azért is, mert végre bármily kívánatos legyen is az, azt tartom, hogy mint eszköz annyit ér, a mennyit általa elérni, amenynyire ezen eszközzel, ezen utón a czélhoz el lehet jutni. (Élénk tetszés a baloldalon). Azt azonban t. ház, semmi esetre sem vélem megengedhetni, hogy azon eszközt fölcseréljük magával a czéllal. És e fölcserélés mégis megtörtónt már ittott észrevétlenül is. Pedig e fölcserélés végzetes következményekre vihet. Hiszen ha a czél a kiegyezkedés : ugy ennek szükség esetében áldozatokat szabad, sőt kell vinni azon gazdászati érdekek rovására is, a melyek körül forog a kiegyezkedes ; más szavakkal, ha nem létesíthető a kiegyezkeclés gazdászati érdekeink teljes megóvásával : létesíteni fogjuk azt azoknak részben feláldozásával ; míg ellenkező esetre, ha t. i. nem felejtjük, hogy a jó közgazdászat! rendezkedés a tulaj donképeni czél, ugy azon esetre, ha e czélt a kiegyezkedés és azon alapult közösség teljes mérvben megóvásával nem valósíthatnék, ez utóbbiból fogunk leengedni. A különbség éreztetésére szolgáljon például a fogyasztási vonal fölállítása, a mely kétség kívül seb lenne ugyan a vámközösségen, de elfogadhatónak tűnnék föl, mihelyest a fogyasztási adóknál szenvedett károsodásunk megszüntetésére föltétlen szükségesnek bizonyulna, ha t. i. a károsodás megszüntetését ismerjük el ezélnak; inig ellenkező esetre oda jutunk, hogy a ministerelnök úrral azt mondjuk: azon károsodásért abban van a recompensatió, hogy a szakítás elmellőzíetik, a közös vámterület fentartatik. (Helyeslés balfelöl.) De t. ház, csak nekünk tartatik fen, és nem azon másik félnek is, mely ama károsodásunkból jogosulatlanul hasznot akar húzni ? Vagy talán arra nézve nem előny a szakítás elmellőztetése s a közös vámterület fentaríása *? Sőt ellenkezőleg még sokkal nagyobb mérvben. (Élénk helyeslés, bal/elől.) Ily nyilatkozat a t. niinisterelnök ur részéről valóban nagyon kívánatossá teszi: jelölné meg végre azon határt, a melyen tul a közös vámterület fentarthatása érdekében követett áldozatokat már ő is károsabbaknak tekintené az országra nézve, mint a t minők volnának a szakítás következményei? (Élénk helyeslés a baloldalon és a szélső jobbon.) E nélkül az általa ismételve, s közelebb is használt szólásforma a végetlenig vezethet bennünket. Nem kérem ezt magamórt, mert én részemről rneg vagyok győződve, hogy a vámközösség igazságos alapokra állítva : hasznos, de csakis igy hasznos a birodalom mindenik felének, s hogy ép azért fentartása fejében egyik sincs jogosítva a másiktól áldozatokat kívánni; de kérem azok érdekében, kik, — ők tudják miért, •— jogosulatlan áldozatok tételére is készek, de a határt mégis óhajtanák látni Azt hiszem, hogy most, mikor az alkudozások, akarom hinni, immár bevógezvék, r

ama határ megjelölésének mi sem áll útjában. (Élénk helyeslés bal/elől.) Én t. képviselőház ugy vagyok meggyőződve, hogy hazánk részére kereshetünk ugyan többet is, jobbat is, de joggal követelni csak azon gazdászati előnyökre lehet — de azokat, vagy egymórtóküket aztán követelnünk kell is — melyek annak gazdászati különállása esetén is elérhetők, mivel hogy azt, mint helyzetéből folyók föltétlenül megiiletők, s annálfogva senki tetszésétől sem függők. Ugyanez áll a monarchia másik feléről is. Ha ki ezen tul megy követeléseivel, s a szövetségben a másik fél rovására oly gazdászati hasznokat keres, melyeket azon kivül el sehogy sem érhetne, az, és csak az vétene a monarchia ellen, megtámadná az alapokat, melyeken annak békéje nyugoszik. Ez oka, hogy az egyezkedés kiindulási pontjául s az egyezség alapjául csak azon állapot szolgálhat, mely külön-külön vámterület mellett állna elő. Kérem magamat félre nem értetni. Nem czél, hanem kiindulási pontul igényiem azon állapotot, nem ragaszkodtam épen annak előnyeihez, hanem mint már is mondám, igenis ragaszkodom azon előnyök egyenértékéhez. Épen mert igy gondolkodom, nem titkolhatom el sajnálatomat a fölött, hogy a gazdasági különválás esetén előadandó helyzet fölismerése és fölismertetése czéljából, tudtomra legalább, még csak kísérlet sem történt, s a kormány-padról e viták folyamán sem hallottunk semmit, ami alkalmas lenne adalékul szolgálni azon helyzet ismertetésére. Maga a pénzügyminister ur is beéri annak kijelentésével, hogy annak előnyei nem lennének olyan igen nagyok, és hogy a különvámterület következéseit egyhamar belátni nem is igen lehet. De az istenért: hát miért is kellene azokat egyhamar látni be? Teljes meggyőződésem szerint azok keresésének nem most az ideje, de volt az actió megindítása előtt. Vagy most az ideje, de volt az actió megindítása előtt. Vagy szabad volt-e egyezkedésbe bocsátkozni azon tér ismerete nélkül, melyen a keresztül nem hatoihatás esetén viszszahuzódni egyedül lehetett? (Élénk helyeslések.) Részemről t. képviselőház, semmit sem kétkedem, hogy azon nagy férfiú, a kinek emléke itt ismó-