Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-343

S43. országos Illés február 6. 1878. 3 7 jon ítéletet, midőn a javaslatok be fognak terjesztetni ; mert engedelmet kérek, de ezen eljárással szemben a legjogosabb öntudattal mondhatom. hogy a mmisterelnök urnák e törvényjavaslatok elfogadására sem az ijeszgetés fegyvereihez nyúlni, sem a beállható chaosz szülte feleiősség elől menekülni nem lehet, (Tisza Kálmán ministerelnök : Soha nem akart és nem is akar most sem.) mert hát kérem: mi vagyunk-e az okai annak, hogy a dolgok odáig fejlesztettek, hogy az ország nyugalmát kell megtámadnunk, ha igennel szavazni nem akarunk ; hát nem volt köteles a kormány oly időben és oly módon terjeszteni elő a javaslatokat, hogy a képviselők minden pressiótól menten szavazhassanak; avagy azt méltóztatik gondolni, hogy ha a ház elveti a javaslatokat és chaos lesz : a felelősség azért nem kizárólag a kormányt fogja érni; hát egy kormánynak joga lehet arra, hogy egy képviselő elzárva legyen attól, hogy jobbat alkothasson, mert különben utánna köd és sötétség következik; avagy ha ezek nem ugy állanak: a képviselőház odajutott volna már, hogy argumentumok helyett a gyengébb idegzetüek számára szánt ijesztgetésekkel is lehessen fontos törvényjavaslatokat megszavaztatni. Nem t. képviselőház: én részemről sokkal nagyobb kötelességeket érzek hazám sorsa iránt, mintsem hogy ily könnyen megnyugtathassam magamat. (ügy van ! Helyeslés.) T. ház, én nem fogom egyenkint bírálui azon felmerült határozatokat, azon nyilvánult véleményeket, melyek a javaslatok javítására vonatkozólag a ház kebelében tetettek ; mert én t. ház, azon nézetben vagyok, (Halljuk !) hogyha ezen törvényjavaslat elvettetik és el nem fogadtatik, nem fog chaos bekövetkezni. Hiszen valami helyzetnek lennie kell. [Helyeslés a balon.) De ezen helyzet t. ház, a dolog természeténél fogva más nem lehet, mint a statusquonak föntartása. És az, ki a statusquo föntartása mellett, ezen bajokbői kibontakozni akar, csak egy utat választhat: ezen törvényjavaslat elvetését. Én részemről ezen szempontból a törvényjavaslat ellen szavazok ós a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadhatom, (Elénk helyeslés a baloldalon.) Kerkapoly Károly : Sajátságos helyzet az, t. ház, (Halljuk! Halljuk \) melybe mi hazánk közgazdaságának újra rendezésénél jutottunk. Igen is, hazánk közgazdaságának újra rendezésénél, mert erről van szó, habár az óriási tárgy nem is hozatott élénk imposans nagyságában, hanem izeire szedve, elemeire felbontva. Hogy ezen izek mindenike függ a többiektől, mint függenek azok meg ő tőle, s hogy ennél fogva értékük fölött, kivált harmonicus egészszé összezárkozási képességük, el- vagy el nem fogadható voltuk fölött pedig összehatásuknak mivolta határoz: azon nem kétkedik senki. (Halljuk l) Es mégis a kérdés egészen semmiféle kormány előterjesztésének sem szolgált tárgyául; miből következett, hogy a kormány közgazdasági politikájának egyenes megismertetésével adós maradt. Sőt az is megnehezittetett, hogy arra a részletekből következtethessünk. Hisz a vonatkozó törvényjavaslatok egyike az egyik, másika a másik és harmadik bizottsághoz lŐn utasítva, (ügy van ! balfelöl) ugy. hogy az illető bizottságok mindenikének volt dolga az egyik s másik részszel; de az egészet, mint olyant, nem bírálta, s nem gondozta egv is. (Ugy van! balfelöl.) Hasonló eljárás indult meg e házban magában is. Legelőbb a szesz adóra vonatkozó törvényjavaslat kerül elénk, a pénzügyi bizottság jelentésével, s annak szövegezésében egy javaslat, mely nagy fontossága daczára sem képezi az elintézendő nagy dolog súlypontját. De mivel azzal szerves viszonyban áll, s mivel az ahhoz tartozók közül első jelent meg itt, csak természetesnek találom, ha megjelenésével egy nemét idézte elő azon általános vitának, a melynek tárgyát sajátképen nem a szeszadó, hanem azon egész nagy kérdés képezte, mely benne és általa elénk lépett. Majd a jegybank elintézésének ügye következett, előkészítve nem többé a pénzügyi, hanem a bankügyi bizottság által, hogy helyt adjon a czukoradó törvényjavaslatnak, melyet újra a pénzügyi bizottság készített volt elő. Az egyik mint másik kiszakítva az egésszel való összefüggéséből, letárgyalva a nélkül, hogy elintézésük idején ismerhető lett volna, miképen fognak végleg alakulni azon többi izek, melyekkel az emiitett törvények egy egészet voltak képzendők. Ezen eljárás annál felötlőbb, t. ház, mennél kevésbbé lehetett az emiitett javaslatok móltatásánál ügyeimen kivül hagyni azok összefüggését az egészszel, annak többi izeivel, minél kevésbé voltak azok már saját értékük által indokoltak. Végre elkövetkezett az előttünk fekvő javaslatok tárgyalásának ideje, azon javaslatoké, melyeket a quota-kérdés mellett az egész nagy kérdés íulajdonképeni központjának tartok. A tárgyalásnak ily módon rnegejtése egyiránt alkalmas arra, hogy kevésbé áttekinthetővé tegye az egész rendezkedésnek ugy előnyeit, mint hátrányait, következve ügyesen választottnak kell azt tekintenünk, ha hisszük, hogy dolgunk többet nyer hátrányaival, kevésbé fölismerhetőkké tételével, mint vészit netaláni előnyeinek kellőké]) ki nem domborithatása által. De bár ezt így látom, mégis távol van tőlem, hogy e körülményből akarjam kimagyarázni, erre visszavinni a kormány által ajánlott és foganatositott tárgyalási módot, sőt meg vagyok győződve, hogy az semmi más, mint tükörképe azon eljárás-