Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-357
857. országos ülés február 22 1878. 4 [ J meg a t. ház, vajon e körülmény nem egy okkal több-e arra, hogy mi ahhoz még inkább ragaszkodjunk. Mindezeknél fogva arra kérem a t. házat, hogy az általam benyújtott és e pár szóval indokolt módositványt pártolására méltatni kegyeskedjék. (Élénk helyeslés a baloldalon és szélső jobboldalon.) Horváth Gyula, jegyző (olvas) A harmadik bekezdés után mint uj negyedik bekezdés tétessék : „Mindazonáltal a szerződési idő öt első évének elteltével mindenik félnek szabadságában álland e határozmányok megváltoztatására alkudozást indítványozni, mely alkudozást a másik fél vissza nem utasíthat. Ha ez utón az egyesség 6 hónap alatt el nem érhető: mindkét fél szabadságában áll egy évi felmondással élni. Ez esetben a szerződés megújítása iránti egyezkedés haladék nélkül megkezdendő." Baross Gábor, előadó: T. ház! (Eláll! Eláll!) Ha nem kíván szólni senki, én a szótól elállók. Helfy Ignácz: T. ház! Ha ez átalános hallgatás azt jelenti, hogy a kormány kész hozzájárulni ezen indítványhoz: akkor én nem szólok; de ellenesetben kérném a t. kormányt, méltóztassék ez inditványnyal szemben álláspontját jelezni. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Engedelmet kérek, a kormány szempontja az átalános vitából is kivehető volt; de ha vita lesz, bizonyosan fog élni azon jogával, hogy a dologhoz hozzá szóljon; hanem azt gondolom, hogy a perczet, melyben kötelessége hozzá szólni, mégis nem lehet meghatározni. Ha tetszik a képviselő uraknak nyilatkozni: tessék, a kormány annak idején nyilatkozni fog. (Élénk felkiáltások : Szavazzunk] Nagy zaj.) Somssich Pál: Én a tett indítványt annyira fontosnak tartom, hogy azt így vita nélkül szavazás utján eldönteni nem tartanám helyesnek. Azt méltóztatnak mondani: „megbeszéltük már e kérdést". Én nem hallottam, mert az átalános tárgyalás alkalmával egészen más szempontból fogták fel e tárgyat, mint most részleteiben. Tudom, hogy sokan szavaztak átalánossagban e törvényjavaslatokra, kik ép e pontnál fentartották maguknak a külön nyilatkozatot. Ennélfogva én szeretném, hogy az e tárgy feletti diseussio holnapra maradjon, mert senkisem számithatott arra, hogy ez a mai napirendre fog kerülni; de ha a t. ház azonban azt kívánja, hogy szóljunk hozzá ma, szólok én hozzá most is. (Halljuk). T. ház! A részletes tárgyalásnak természete megszabja a kört, a melyben felszólalásomnak mozognia szabad és illik. Nem fogok vissza menni az átalános vitára, — sokkal régibb parlamentalis ember vagyok, hogy sem e hibába esném — de a mennyiben ugyanazon érvek, melyek az átalános tárgyalás alkalmával felhozattak, alkalmazhatók e részleteknél is, azokra legalább rámutatni, vagy azokat röviden ismételnem talán szabad lesz. (Halljuk.) Mi e törvényjavaslatot átalában nem tartottuk jónak, átalánossagban is ellene szavaztunk, mert károsnak és visszalépésnek tartottuk. Lehet oly taktikát követni, hogy az ember az átalános tárgyalás alkalmával r leszavaztatik, a részletekben részt nem vesz. Én ezt nem követein; hanem, amennyiben lehet, iparkodom a részleteknél teendő módosítások által az ezen egyezségből nézetem szerint származandó károkat kevésbé érezhetőkké tenni. (Helyeslés balfelöl.) Ép e pontnál látom az alkalmat arra, hogy megadassák a mód, hogy a nemzet öt év múlva az egyezségből eredhető hajból, ha a baj tényleg bekövetkezik — a min nem kételekedem legkevésbé sem, hogy be fog következni: — menekedhessek, s azért t. ház, e részletnél ép ugy megtámadom a törvényjavaslatot, mint megtámadtam általánosságban s bocsánatot kérek, ha e támadást nem fogadhatom el hátulról intézett támadásnak. (Helyeslés a baloldalon.) Fűzzel vádolt ugyanis a t. ministerelnök ur az általános vita alkalmával két izben is : egyszer különösen engemet, általában pedig azokat, kik ez oldalról a javaslatok ellen fölszólaltak. (Halljuk !) Miután ily, nézetem szerint — de még nevet sem tudok adni — nem lovagias, nem nemes, aljas váddal illettettem, meg fogja nekem engedni a t. ház, hogy magamat védelmezzem. (Halljuk l Halljuk I) Midőn legelőször magán tanáeskozmányban átalánossagban értesülve lettem arról, hogy a kiegyezési tárgyalások megkezdődnek Bécsben, akkor tájékozni nem voltunk képesek magunkat, én legalább nem szóltam semmit, hanem azon bizalom, melylyel a kormány iránt akkoriban viseltettem, azt súgta nekem, hogy ezen urak nem fognak semmi oly egyezségbe bocsájtkozni, mely Magyarország érdekeit s< ; rti. (Mozgás a középen.) Ennél mást akkor tennünk nem lehetett, mert oly általánosságban voltak kifejtve a körvonalak, hogy az, aki nem volt teljesen beavatva a dolgokba, magát tájékozni képes nem volt. Mikor később a bankügy került szőnyegre, az első kérdés az volt: elfogadjuk-e, hogy az osztrák nemzeti bankkal történjék egyezség vagy sem? Azt mondottam, hogy e bankkal egyezkedni tanácsos, mert az valóságos hatalom, s annak irányával mi pénztelenek hátrányban vagyunk, és ha nem érhetjük is el a legkedvezőbb föltételeket, de a lehetőségig vele kell az egvezséget megkötni. 52*
