Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-357
412 867 országos ülés február 22. 1818. Azonban egy kérdést kikötöttem akkor is. Azt mondtam: a 80 milliónál ellene fogok szavazni, ezen tehernek elvállalásába sohasem fogok beleegyezni. Kérdem, hátulról támadás volt-e ez? Nem volt-e ez már májusban kimondva? Azután midőn átalánosságban hallottuk, körülbelül mikép fog a vámszövetség megköttetni: mit mondtam akkor már a nyilvános értekezletben ? azt mondtam : elvileg tudomásul vesszük a kormány közleményét; de fentartom én különösen magamnak a végelhatározást akkorra, midőn a részleteket ismerni fogom. (Tetszés a baloldalon.) Hivatkozom a t. szabadelvű pártnak tagjaira, nem ezt mondtam-e? Kérdem, ez hátulról t/madás? Lehetett-e nekem előbb szólni, mintsem a részleteket megismertem? És midőn azokat megismertem ezen előttünk fekvő törvényjavaslatból, mit mondék? Azt mondtam, hogy azt károsnak, azt visszalépésnek tartom, azt el nem fogadom. Nyíltan, előre, egyenesen tettem ezt. Kérdem : hátulról támadás volt-e ez? És most, midőn ezen czikket megtámadom, hátulról támadás-e ez? Hiszen nem támadhattam meg előbb, mintsem napirendre került. Én tehát e vádat el nem fogadhatom, e vádat magamtól visszautasítom. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Mondott még egyet a t. ministere]nök ur, a mit azért, mert a részletekre épen egészen rávág, legyen szabad említenem. (Halljukl) Azt monda uagyszerű beszédében, a mely most is itt van nálam, hogy ő nemcsak hátulról nem támadna, hanem ha vállalkoznának azon férfiak, akik talán megbuktatják ezen törvényjavaslatot, a kormányra és ha nem is jobbat, hanem csak ilyen törvényjavaslatot is terjesztenének elő : az esetben ő bár szemben, de mégis pártolni fogná azt ; azonban — úgymond — fogok magamnak gondolni valamit arról, hogy minő politikai ethika van a mostani kormány megbuktatásában. Engedje meg a t. ministerelnök ur, éleseszü, messzelátó lelki tehetségei mellett sem vette észre, mily kárhoztató ítéletet mondott ezzel önnön magára? Miért buktattuk meg mi, azaz nem buktattuk, hanem kényszeritettük lemondásra Bittót, Szlávyt, Grhyczyt? Azért talán, hogy az ő becsületességökben, hazafiságukban és értelmiségökben kétkedtünk? Kiállják ők a mértéket és megállják az összehasonlítást bármi tekintetben is a mostani kormánynyal ! (Elénk helyeslés balfelöl. Mozgás a középen.) Az ok, a miért oda vittük a djseussiót, mely őket a lelépésre kényszeritette, az volt: mert azt hittük, hogy nem birnak elég erélylyel, bátorsággal, elég elhatározással megküzdeni azon nehézségekkel, a melyekkel egy uj kiegyezésnél megküzdeni okvetlenül kell. (DerüUség a középen.) Ez volt az oka (Igaz! ügy van! Helyeslés balfelöl.) Kerestünk tehát férfiakat, a kikben ezen erólyt, bátorságot, határozottságot már multuknál fogva is feltennünk kellett, kerestük az ellenzéki padokon. És mihelyt lehetővé tették azt, hogy beléphessenek a kormányba, azáltal, hogy a közjogi oppositiót megszüntették, akkor őket örömmel üdvözöltük e székeken és megtörtént a fusió, az egész nagy pártnak helyeslese, az ország nagy többségének helyeslése, az ország nagy pártjának helyeslése között. Azért történt ezen fusió, s azért kellett visszalépni az előbbeni kormánynak, hogy jobb, czélszerübb, a haza érdekeinek inkább megfelelő egyezség köttessék, mint az eddigi volt; azért történt e fusió, mivel azt hittük, hogy ezen férfiak, akik több erélylyel birnak: az egyezséget nagyobb sikerrel fogják megköthetni. Most megtörtént a fusió. Kaptunk-e egy jobb egyezséget? Nem! Nem mondja-e maga a ministerium, hogy ez az egyezség a haza érdekeinek meg nem felel? Tisza Kálmán, ministerelnök : Nem mondja! Somssich Pál: Nem az-e a meggyőződésünk, hogy rosszabb a jelenlegi állapotnál; nem mondják-e ezt a szakférfiak, kereskedelmi kamarák és a többiek? (Élénk helyeslés. Igaz! ügy van! balfelöl.) No már t. ministevelnök ur, hát én micsoda következtetést vonjak le azon politikai ethikára, amely az előbbi ministerium megbuktatásában nyilatkozott: ha nem azért törtónt ez, hogy ő jobbat, a haza érdekeinek inkább megfelelőt vihessen keresztül, mintsem azon férfiak lettek volna képesek keresztülvinni? Azt pedig merem állítani, hogy ha a régi deákpárt ministerei ily egyezséggel léptek volna fel, a mostani ministerelnök ur lett volna az első, a ki sújtó ítéletet mondott volna reá (Elénk helyeslés és zajos éljenzés balfelöl.) És én, a ki részese voltam a fusió létrejöttének, még pedig nagyobb részben, mintsem épen az illető helyen elismertetett, mert három éven keresztül magánkörben ugy mint nyíltan praedikáltam mellette : én nem akarom ezen itélet súlyosságát a magam vállára venni: nem akarom magamnak azt a szemrehányást tenni, hogy csak azért kényszeritettük az előbbi kormányt a lemondásra, hogy az utána következő se csináljon jobbat a hazára nézve, én a fusiót azon hitben, reményben, szándékból mozdítottam elő, hogy ezzel a hazának szolgálatot teszek. A t. ministerelnök ur maga mondja ki magára az ítéletet, midőn azt mondja, hogy ha megbuktatásának más czélja nincs, mint az, hogy az utána következő kormány is csak ilyen javaslatokat terjeszszen elő: akkor ebben furcsa politikai ethika van. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) Ezeket t. h tíz. a saját védelmemre meg kellett érintenem; mert sem a hátulról támadás, az orozva támadás vádját el nem fogadom, ezt egész életemben nem tettem; sem pedig azt nem fogadom el, hogy ón csak^ azért támadom meg e ja-