Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-357
408 357. országos ülés február 22.1878. a külügyminister, ki épen ezen jogánál fogva azon értekezletekben, melyek ezen kérdéseket előkészítik, részt venni hivatva van : az a külügyminister valami természetellenes positióba jut, ha azon joggal felruháztatik, hogy az értekezleteket össze is hívhassa? T. képviselőtársam azt mondja, mi szükség van erre ? Kárát nem látja ugyan, de épen azért el is akarj 12 mellőzni. Ha kárát nem látja, akkor valami veszélyes módosítás lehet ezen dologban ? A t. képviselő ur azt mondja, hogy hiszen nem lehet feltenni, hogy a két fél ministeriuma, ha szükség van ilyen értekezletre, elutasítsa annak indítványát, ki azt javaslatba hozta. Ha ezt nem lehet feltenni: hát azt föllehet-e tenni a külügyministerről, hogy oly időben hívjon öszsze értekezleteket, melyek egyik vagy másik félre kellemetlen, holott azon külügyministernek sokkal vitálisabb kérdésekben kell egyetértésben lenni a két fél ministeriumaival ? Hát fel lehet-e arról tenni, hogy ezen kérdésben olyan állást foglal el, vagy olyankor tesz indítványt értekezletre, mikor az egyik vagy másik fél érdekét sérti ? De miután lehet olyan eset, hogy egyik vagy másik fél nem veszi észre, — minthogy a külügyet közvetlen nem kezeli, — hogy melyik azon momentum, mikor valamely kérdésben össze jönni kellene, és miután egyik vagy másik fél nincs azon helyzetben, hogy azon összeköttetések folytán, melyekben a külügyminister van, fel tudja ismerni az értekezlet összehívásának szükségét: ennélfogva némely esetben hasznos, czélszerü, sőt talán szükséges is lehet, hogy épen azon orgánum indítványozza az értekezlet egybehivását, mely hivatásánál fogva a külfölddel érintkezik. Ez az értelme azon rendelkezésnek, melyről maguk az ellenzők is elismerték, hogy kárt benne nem látnak. Ha nem káros, esetleg pedig hasznos, nem értein. miért kelljen a dolgot ellenezni. Azért kérem a t. házat méltóztassék ezen §-t elfogadni. (Helyeslés a középen.) Paczolay János : Tökéletesen igaza volt az előttem szólt Kerkapoly képviselőtársamnak, midőn azt mondta, hogyha egyszerüsitni akarjuk a dolgokat, eltérünk azon alaptól, melyen állunk. Mert az nem szenved kétséget, hogy ha bemegyünk a közös birodalmi tanácsba, és a közös kormány alá, akkor kormányzatunkat egyszerűsíthetjük s megkímélhetünk tetemes költségeket. Az 1867-iki XII. t.-cz. alkotói szintén tudták, hogy sok dolgot lehetne egyszerüsitni, de ezt tenni szánt-szándékkal nem akarták, mert abban áll Magyarország önállósága, hogy a dolgok ne egyszerüsittessenek. 1867-ben a külügyministernek épen annyi hatalmat és annyi dolgot adtak, a mennyi szükséges volt arra, hogy a két állam szabad rendelkezési joga semmi tekintetben ne csonkittassék. Ha már ennyit méltóztattak egyszerűség és czélszerüség szempontjából keresztül vinni, akkor sokkal hasznosabb lett volna ránk nézve, ha a ministerium bátorságot vett volna magának törvényjavaslatot adni be a birodalom egyesítéséről. (Tetszés balfelöl.) Mit tesz az, hogy a külügyministernek hatalom adatik e tanácskozások összehívására, és pedig az illető ministerek előzetes hozzájárulása nélkül ? Nem tesz mást, miut azt, hogy a külügyministert olyan hatalommal akarjuk ellátni, melyet ő önkénye szerint gyakorolhat, s melynek miként gyakorlása iránt a törvényhozásnak nem lesz joga őt felelőségre vonni. Ez első tekintetre ártatlan dolognak látszik, s elhiszem, hogy addig, mig a jelen külügyminister vezeti az ügyeket, visszaélés e joggal nem történik; de ki biztosithat arról, hogy jövőre nem lesz-e egy erőszakoskodó minister, ki ezen a törvény által korlátlanul adott hatalommal vissza nem él. Igen csudálkozom azon, hogy épen a t. ministerelnök ur méltóztatik ezt indítványozni, a ki ezelőtt leginkább vissza tartóztatta a képviselőházat attól, # hogy a közös ministereknek jogkörét tágítsa, És most ime felelőség nélkül egy közös ministernck olyan jogot akar adni, mely annál veszélyesebbé válhatik, mert itt az összehívás joga általában minden kivétel nélkül adatik meg. Ha ő ezt teheti, a tanácskozásokra ő hívhatta meg a tagokat is, mert ellenkező esetben értekeznie kellene a ministeriumokkal: vajon ezen tagok behívásába bele egyeznek-e vagy sem. Ha én meg vagyok bizva, hogy azon tagokat hívjam meg, kik nekem tetszenek, akkor mi lesz a tanácskozás eredménye? Előre láthatólag az, a mit maga az illető felelősség nélkül kezelő külügyminister akar. Miután már a 10 év előtt hozott törvényekből is olyan veszélyes következtetéseket méltóztattak kivonni, a miknek kivonhatásától a képviselőház, mely azon törvényt hozta, távol volt: én olyan féltókenynyé lettem, hogy ma-holnap azt fogom tapasztalni, hogy az ilyen változtatások folytán megszűnik az az államiság, s kénytelenek leszünk bemenni a közös parlamentbe s a birodalom egységébe. (Igazi ügy van\ balfelöl.) Ilyen intézkedést a körülmények nem indokolnak. Á kereskedelmi ügyek mikénti intézése iránt alkotott XII. t.-cz. czéljának megfelel, nem látom tehát át, hogy most kellene ily intézkedést meghoznunk, midőn látjuk, hogy annyira kedveznek az osztrák érdekeknek, hogy ma-holnap alig marad megvédeni való érdekünk. Ennél fogva pártolom a beadott módositványt. (Helyeslés balfelöl.) Csanády Sándor: T. képviselőház! (Nagy zaj. Halljuk!) Ha Paczolay ur állott volna fel védelmére a most tárgyalás alatt lévő czikknek, az engem egyáltalában nem lepett volna meg, nem, azon oknál fogva, mert ő egyike volt azoknak, kik a közösügyek létre jöttét elősegítették; (Zajos derültség a középen;) hanem igen is lelki fáj almámat kell kifejeznem a felett, hogy e törvényjavaslatot
