Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-357

857 országos ülés február 22.1878. 407 mellett eszközölhesse. Én ismétlem, a külügyminister törvényszerű helyzetéből kifolyónak, ezt nemcsak szükségesnek, de czólszerünek is tartom, veszély pedig benne legkevésbé sincsen, mert nem ellenkezik eddigi törvényeinkkel, s mert semminemű direet beavatkozást ez ügyekbe nem enged, hanem csak azt teszi lehetővé, hogy midőn a külpolitika szempontjából szükségesnek látszik, ő is felhívhassa valamely kórdós megbeszélése végett a két állani kormányait. Én tehát ezen szakasznak ugy, a mint van, változatlan elfogadását kérem. (Helyeslés a közéjyen.) Kerkapoly Károly : T. ház! Ha valóban a javaslatba hozott változtatás csak azt involválná, mit a t. ministerelnök ur épen mondott szavai szerint involálna, akkor nekem semmi kifogásom sem volna ellene ; de nem azt involválja. Kern arról van ugyanis szó, hogy a külügyminister is felhivhassa az illető ministereket ily értekezletre, hanem arról, hogy ezen felhívást vissza ne utasíthassák. Ezzel pedig több van mondva. (Tisza Kálmán közbekiált: Ezt akartam mondani !) Ha csak ezt akarta mondani a t. ministerelnök ur, akkor a magam részéről a dolgot némileg aggályosnak tartom, uszintóu meg kell mondanom, hogy valami rendkívüli bajt én se látnék benne, és ha meg tudnám érteni: mi szükség van ez intézkedésre, tán csak meggondolnám a dolgot. De az iránt nem vagyok felvilágosítva, hogy mi szükség van reá, ha azon esetek, melyekről a ministerelnök ur szólt, egyike vagy másika csakugyan felmerülne. Hiszen a két fél ministereiről csak nem lehet feltenni, hogy visszautasítsák a külügyminister felhívását csak azért, mert nem tartoznak azt figyelembe venni ? Oly időben való megtartása pedig ezen conferentiának, melyben egyik fél ministeriuma sem tartaná azt opportunnak : oly uj jogot adna a külügyministernek, melyet neki megadni nem akarok, mert ha élni akarna vele, akkor e jogot megadni hiba volna, ha pedig nem akarna vele élni, akkor ugy is hiába adnók neki meg. Ez előttem a fő szempont. Nem látom a hasznot, de igenis tudom a kárát, mivel pedig más esetben nincsen rá szükség, mert az egyszerű felhívás az egyik fél ministeréhez, és ha ez nem hajlandó, a másikhoz, elég hogy össze hivassók, mert a másik fél nem tagadhatja meg. Ha pedig az egyik sem akarná : csak akkor volna practicus jelentősége ez újításnak. Annak megítélését pedig, hogy alkalmas-e az országnak, a két fél ministereit illeti meg. A mi pedig Pulszky Ágost ellenében az indokolás védelmezését illeti, melyet az előadó úrtól hallottam, ón részemről azt nem találom meg az általa felolvasott szakaszokban. A ministeri indokolás ugyanis azt mondja, hogy a külügyi ministert, mint a kereskedelmi politikai nemzetközi ügyek intézőjét, mint a consulatusi ügy, a Lloyd-vállalat és más kereskedelmi ügyek intézőjét, megilleti e jog. A törvény pedig nem mondja, hogy a kereskedelmi ügyek intézője, hanem csak annyit, hogy a birodalom diplomatikai és kereskedelmi képviseletét viszi. A kereskedelmi ügyek elintézése, és a diplomatikai és kereskedelmi képviseltetése, ez különböző dolog- Ezen ügyek diplomatikai képviseltetése megilleti a külügy ministert, ugyanezen ügyek elintézése pedig a két fél kereskedelmi ministereit. S ebből származtatom azon jogukat, hogy időről időre conferentiát hívjanak össze. De, hogy az képviselhesse, a megállapított dolgokat, — erre nincs szükség. És ha mégis felmerülne a szükség: hisz akkor meg van az ut, ugy, amint eddig volt. Ezen módját tehát az indokolásnak, ha alapjává lenne egy hatázozatnak, veszedelmesnek tartanám. Ha t. i. arról van szó, hogy ily értekezletek összehívása által, az ügyek ily egyszerűbb intézése által, a két állam érdekei könnyebben érvényesíthetők; — a könnyebb kezelés, t. ház, minket véghetetlen messziről érdekel csak. A mi egész állami berendezkedésünk, egész közjogi organisatiónk minden lehet, de egyszerű nem, és ha az egyszerűséget keressük, akkor alapjaiban meg kell változtatni, mert coinplicáltabb szervezet széles e világon tán sehol sincsen. De megfelel a birodalom mivoltának. Mi nem vagyunk azon helyzetben, hogy az egyszerűséget kereshessük, mert állapotaink, államunk egész teste nem egyszerű, és egyszerű alak arra nem való, nem illik rá. Mennél inkább vezettetjük magunkat az egyszerűség utáni törekvés által, annál inkább fogunk oly formákat alkotni, melyek nem illenek a mi államuuk complicált testére. Tehát, minthogy a niotivatiót vitiosusnak látom, és azt tartom, hogy entia sine necessitate non sünt multipücanda: részemről nem pártolhatom a szakaszt. (Helyeslés szélső bal és jobb felöl.) Széll Kálmán pénzügyminister : T. ház! Én daczára annak, hogy figyelemmel hallgattam t. képviselőtársam előadását és igyekeztem abban megtalálni azon momentumokat, melyek őt vezették : őszintén megvallom, hogy az engem absolute capacitálni nem tudott. Mert miről van itt szó ? Arról, hogy a közös külügyniinisternek, kinek joga van részt venni a tanácskozásokban, joga legyen egyszersmind ezen értekezlet összehívását is indítványozni. Ezen újítás van a jelen törvényjavaslatban a régi törvénynyel szemben, s ennek kihagyását czélozza Pulszky képviselőtársam niódositványa. Ha nem is egyszerű, de természetes következése ez annak, — mire Kerkapoly képviselőtársam hivatkozott, — hogy a monarchia külügyét diplomatikai és külkereskedelmi képviselje a külügyminister. Az a külügyminister, ki a kereskedelmi szerződések kötésénél a monarchia érdekeit, tehát mindkét fél érdekeit képviseli, az