Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-357

406 357. országos ülés február 22. 1878. hallgatása által tájékozza. Minthogy pedig ez esetleg teljesen csak az által érhető el, hogy ha ily szakértőkből álló conferentia hivatik össze, mert sokszor ez által sikerül csak az ellentéteket kiegyenlíteni : nem lehet mondani, hogy a törvényjavaslat ez intézkedése gyakorlatlan lenne, vagy pedig az ügynek szolgálatot nem tenne. {Helyeslés.') De másreszt a t, képviselő ur azt mondja, hogy ezen intézkedés föltétele indokát az 1867 : XII. törvényezikkben sem találja. Én bátor vagyok a t. képviselő ur figyelmét e törvényczikk 8. §-ára fölhívni, mely világosan azt mondja, hogy a két államfél külkereskedelmi ügyeinek vezetése a közöskülügyministert illeti, hogy ő van egyúttal hivatva a két államnak érdekeit érvényesíteni. Tehát a kiindulási pont arra nézve meg van az 1867: XII. törvényczikk 8. §-ában és annak helyességét itt sem lehet vitatni. Tehát t. ház, miután én ezen második kikezdésben e szavakat; ,,valamint a külügy min ister" analóg és gyakorlati értékűnek, sőt szükségesnek tartom: kérem a t. házat, hogy a benyújtott módosítván}

7 mellőzésével a szöveget változatlanul elfogadni méltóztassék. (Helyeslés.) Gróf Zichy Nándor: Én részemről támogatom Pulszky képviselő ur indítványát, és pedig azon szempontból, mert igenis elismerem ugyan, hogy a külügyminister természetszerű hivatása az, hogy a kereskedelmi ügyekben a külfölddel szemben a monarchia érdekeit képviselje, s ezen viszonyok körüli intézkedéseket vezesse, de azon része a kereskedelmi érdekeknek, amelyek a monarchia egyik vagy másik felét közvetlenül érintik, első sorban csakis az illető rész kormánya, és igy a mi érdekünknek a magyar kormány lehet csak képviselője, ós igy az illető szakértői confereniák vezetője is. (Helyeslés.) A mennyiben pedig a külügyministeriumnak mindezekről hivatalos tudomással kell birni, igen természetes, hogy magának az illető kormányoktól hivatalos utón megszerzi e tudomást. Minden más kivételes intézkedés a közös külügyministernek Magyarország belkormányzati ügyeibe való közvetlen beavatkozásának nyit tért, ós a zeddigi gyakorlattól eltér, a mi szerintem tökéletesen fölösleges. E részben azon álláspontot, melyet eddig elfoglaltunk, jövőre is fentartandónak vélem. E részben újítást nem foglal magában Pulszky t. képviselőtársam indítványa, én tehát ahoz csatlakozom, és annak elfogadását ajánlom. (Helyeslés a szélső jobboldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! Én mindazok daczára, a mik felhozattak, kérem a t. házat, hogy e szakaszt ugy, a mint van, elfogadni méltóztassék. (Halljuk i Halljuk!) Én egyfelől azon veszélyeket, melyeket beszédének legalább azon részében, melyet hallani szerencsém volt, — Pulszky képviselő ur feltüntetett, sehol sem látom; mert abból, hogy, ha az egyik kormány szükségesnek tartja, hogy a másik kormány képviselőivel értekezzék, és esetleg a két fél szakértői meghallgattassanak: az eziránt való felhívást visszautasítani nem lehet ; mig egyfelől az eziránt! jog egyformán lévén mindkét félnek megadva eddig is, ebben eddigi helyzetünk megváltoztatását nem látom: addig másfelől én abban semmiféle veszélyt, semminemű viszonyok közt nem láthatok. (Pulszky Ágost közbeszól: Nem erre vonatkozólag indítványoztam!) Bocsánatot kérek, ezt a részt is méltóztatott beszédében hangsúlyozni, hogy nem találja helyesnek; tudom, az indítvány csak a külügyministerre vonatkozik. Én különben azt, hogyha az egyik állam kormánya szükségesnek tartja ezt az értekezést, azt megtagadni ne lehessen, ezt a dolog természetében levőnek találom; — mert, ha egy vámközösségben él két állam, akkor csakugyan, ha az egyik állam kormánya által ily szükség éreztetik: a másik állam kormánya az értekezést vissza nem utasíthatja. Hiszen az actió-szabadság azért természetesen megmarad, az egyik kormány elfogadhatja vagy visszautasíthatja, a mit a másik kormány proponál. Még nagyobb kifogása van a képviselő urnák az ellen, hogy esetleg a külügyminister is initiálhatja ezen értekezlet összehívását. A mit arról mondtam, hogy veszélyt nem látok benne, áll ez esetben is; mert ha a külügy ér össze is hívja azt az értekezletet, ki fog abban részt venni ? a két állam kormányai, vagy ezek megbízottjai, s ott mindegyik képviselheti az ő saját államának érdekeit és visszautasíthat mindent, a mi annak érdekeivel elleniében áll. De viszont nemcsak, — bár főleg — a közös vámterület mellett a külfölddel szemben a kereskedelmi viszonyok rendezése és szerződések megkötése a külügyért illeti, a Két állam kormányának természetesen nem csak meghallgatásával, hanem hozzájárulásával és esetleg a két törvényhozás hozzájárulásával is. Már én azt hiszem, hogy igen sokszor előállhat azon eset, hogy a külügyminister ur szükségesnek látja szemben egy más külhatalommal, hogy valamely a kereskedelem körébe vágó kérdés a kormányok közt megbeszéltessék. Szükséges lehet ez tisztán gazdászati szempontból, de miután ón legalább a gazdászati kérdések befolyását a külpolitikára nem tudom megtagadni: szükséges lehet általában külügyi szempontokból is. Nem látom tehát mi okból lehetne mondani, hogy a külügyministernek ne legyen joga mihez? nem ahoz, hogy belenyúljon a két állam akármelyikének kereskedelmi viszonyaiba, hanem ahoz, hogy az ő általa, — mint külügyminister által észlelt szempontok figyelembevételét, megbeszéltetését a két fél kormánya által, nézeteinek előadhatása