Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-357

3ő7. országos illés február 22. 1878. 405 teszi teljesen megérthetővé. Az indokolás ugyanis azt mondja: „hogy megadatik a közös ügyi ministernek a vám- és kereskedelmi couferentiának összehívási joga, a külügyministernek mint a kereskedelmi politika nemzetközi tárgyalásai vezetőjének, mint a consulatási ügy és a Lloyd-vállalatés más kereskedelmi ügyek intézőjének. Mindenekelőtt ezen indoJcolás ellen az a kifogásom van, hogy a közös külügyminister vezetője ugyan kétségen kivül a kereskedelmi politika nemzetközi tárgyalásainak, de vezetője nem ezen tárgyalások tartalmára, nem a kereskedelmi érdekekre nézve, hanem az összeköttetésekre és a tárgyalás azon módjára nézve, a melynek szükségképen közösnek kell lenni; azonban az ezen tárgyalás tartalmát képező összes anyagokat és ezen tárgyalások által elérendő közös czélokat nem a közös külügyminister tűzi ki, mert ez csakis a két fél kereskedelmi ministerétől függ. (Helyeslés.) Abból tehát, hogy a közös külügyminister itt ugy szólván csak azon közeg, mely a tárgyalásokat vezeti, nem következik az, hogy befolyást tartozzunk neki közvetlenül adni a kereskedelmi politika irányzatára. Másodszor a Lloyd-vállalatot is bele vonva látjuk ugyanezen indokolásba. Én azt gondolom, hogy ez csak ugy belecsúszott, mert hogy mi összeköttetésben lehet a Lloydvállalat a közös külügyek vezetésével egy részt, másrészt pedig mi összeköttetésben lehet a közös vámértekezlet összehívásával : megvallom, semmiképen sem vagyok képes megérteni. Végre azt mondja az indokolás : „mint más kereskedelmi ügyek intézője." Hol vannak ezek? Ugy tudom, hogy a 77-iki törvények a közös külügyminister teendőit közös külügyi tekintetben nem exemplative, hanem taxatíve sorolják fel. Ugy tudom, hogy a legnagyobb gondossággal állapíttatott meg a külügyministernek hatásköre, de hogy ezen közös hatáskör tulterjesztessék ugy, hogy később közös kereskedelmi ministerium alakuljon, amely azután csakugyan mindkét fél kormánya egyetértésének mellőzésével járjon el. a törvénynek ez szándéka nem volt. De az indokolás befejező mondata sem elégít ki. Mert mit ért az indokolás ezen szavak alatt: „hogy az ügyek ily egyszerű elintézése által a két állam területi érdekei könnyebben és czélszerübben megőrizhetők, mint ha az ügyek hosszas szóbeli vagy írásbeli utón végezetnek el." Nem tudom : annyit akar-e ez tenni, hogy a közös külügyministeriumnak czélszerüen oda lehet adni e jogot a nélkül, hogy nézeteit a két fél kereskedelmi ministereivel közölje? Mert ha közli, és előre megállapodik velük, ezt vagy szó, vagy irásbelileg, tehát ugyanazon módon kell teljesítenie, mint teljesiti most; ha pedig ellenkező jog kívántatik neki megadatni, azt hiszem, kellő indokolás nélkül nem lehet azon felhatalmazásnak megadni, hogy a közös külügyminister a kereskedelmi ügyekbe közvetlenül benyúljon. Azt hiszem, a 67-iki törvény nem ok nélkül kötötte meg ezen közös várnériekezlet esélyeit. Ha jól vagyok informálva, voltak idők, mikor a magyar ministerium részéről nem tartatott czélszerünek és szükségesnek ily közös vámértekezlet összehívása; sőt a másik fél abbeli tendentiájával szemközt nagy erőt fejtett ki a t. kereskedelmi minister, — a mi által különben is nagy érdemeit kétségkívül csak emelte. — hogy egy ily irányban az ország jogai, érdekeire nézve netalán sérelmes intézkedések ne történjenek. Mert lehetnek körülmények, a melyek közt vámértekezlet összehívása egy vagy más állam területe részére nem czólszerü. Lehetnek oly agitátiók. a melyek a monarchia egyik felében túlsúlyra vergődnek, s a melyek ellen a kellő védelem ós e védelem előkészítésére a kellő idő a monarchia másik felének nem állott rendelkezésére. (Igaz!) Azon időben, midőn a vámvédelmi törekvések a monarchia túlsó felében annyira előtérbe léptek, nálunk még a hangulat és a közvélemény nem volt e kérdésben tisztázva, és igy akkor kétségkívül nem lett volna czólszerü szembe állítani a mi kereskedelmi kamaráinknak elszigetelt, és még a kérdés iránt tökéletesen tisztába nem jött tagjait az ottan már előre elkészített, compact majoritással mondhatnám ,,Üeberrumpelung," miután a magyar kifejezés erre nem jut eszembe — semmi esetre sem lehetne czólszerü és én nem látom át, hogy miért kellene e tekintetben azon biztos alapoktól eltérni, melyeket az 1867. törvény számunkra nyújt. Bátor vagyok tehát a következő módositványt előterjeszteni: a XXI. §. második kikezdésében e szavak „valamint a külügyminister" kihagyandó. (Helyeslés.) , Molnár Aladár jegyző (olvassa Pulszky Ágost rnódositványát.) Baross Gábor előadó: Ezen törvényjavaslat második bekezdése és azon kitétel, melyet a t. képviselő ur kihagyatni kíván, folyománya ezen javaslat harmadik czikkbeli rendelkezésének. A javaslat harmadik czikke azt mondja, hogy az ilynemű ujabb szerződésekre nézve az alkudozás és szerződés megkötése, mindkét törvényhozó testület alkotmányos jóváhagyásának fentartása mellett, a külügyminister által történik. Tehát e javaslat némileg azonos azzal, mely addig volt érvényben, a külügyministernek tartatván fen a jog arra, hogy kereskedelmi tekintetben a monarchiát a külfölddel szemben képviselje. Nagyon természetes, hogy azt elvitatni nem lehet, hogy a külügyministerium a kereskedelmi ügyek elintézésére nézve, ha szükséges a két állam fél belviszonyai tekintetéből szakértőket meghallgasson. És mindenekelőtt szükséges az, hogy magát a két állam ipar és kereskedelmi viszonyaira nézve a szakértők meg-