Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-357
404 357 országos Illés február 22. 1878. a 1 kormány látva ezen talán magában nem jelentékeny, de mégis szembeötlő megkárosodást, nem igyekezett azt teljesen orvosolni. Ez kitűnik a következő rövid összeállításból. 1876-ban a magyar kormány kiadott mindössze 139 szabadalmat, az osztrák kormány pedig 2002-t, beleértve a hosszabbításokat is. Minden kormány a dijat azon szabadalmaktól húzza, melyek területén bejelentettek, pedig — s erre figyelmet kérek — a magyar kormány minden, Bécsben bejelentett szabadalomra nézve ugyanazon munkát teljesiti, mint azon kormány, melynél a szabadalom bejelentetett. Mindamellett Magyarország bevétele 1876-ban volt 3868 frt, Ausztriáé pedig 63,000 frt, tehát alig vettük be 20-adrészt, most némi orvoslás szándékoltatik e czikk által eléretni, hogy a másik terület kap 25°/ 0-ot minden szabadalom után. Én azonban ebben megfelelő orvoslást egyátalában nem látok. A külföldiek ugyanis majdnem kivétel nélkül Bécsben lajstromoltatják szabadalmaikat, a mi nagyon természetes, mert nyugatról több jő be, mint keletről és a mint ők mondani szokták, a birodalom fővárosában kell a lajstromozásnak történni. Nálunk mindössze 5 külföldi jelentkezett 1876-ban. Bécsben pedig 827. Én tehát azt hiszem, hogy a t. kormány csak is a méltányosság alapján állt volna, ha legalább annyit vívott volna ki, hogy legalább a külföldi szabadalmaknál a paritásnál fogva a jövedelem felerészben megosztassók, mert minden ily szabadalom mindkét területen érvényes, s a mint említem a munka teljesen egyforma. Én meg nem foghatom, t. ház, hogy a t. kormány e jogos és méltányos alapon évi 25 — 30.000 frtot nem tudott Magyarország számára biztosítani akkor, mikor a pénzügyi bizottság Zsedényi Ede képviselő ur elnöklete alatt egyenesen visszautasította pl. azon 25,000 frtot, melyet az oszágos ipariskolai szervezet megindítására kértünk, melyért szaktestületek évek óta könyörögnek, s melyet a kormány is életfeltételnek tekint, hogy az ipar nálunk lendületes fejlődésnek indulhasson. Én ezúttal nem akarván indítványt tenni azon szempontból, melyet szerencsés voltain már kifejteni, nem akarok másodrendű kérdéseknél nehézségeket gördíteni, hanem szükségesnek tartottam a t. ház figyelmét felhívni arra, hogy 1867-ben Ausztria 493,000 frtot húzott szabadalmi dijakból, Magyarország pedig csak 41,000 frtot, tehát ennek még csak nem is 10% daczára annak, hogy ez eljárás mind a két kormány részéről egészen egyenlő volt. Baross Gábor előadó: T. ház! A szabadalmi ügy fontosságát eléggé hangsúlyozni nem lehet, azt bizonyítja különben a kormánynak a múlt időben való eljárása és egyúttal azon törvény, mely még 1852-ben a szabadalmi ügyet részben szabályozta, s a kormány két rendelete, melynek egyike 1861-ben, másika 1871-ben kelt, mely utóbbi szinte ezen szabadalmak gyakorlatára vonatkozik. A javaslat 16. czikke, s annak első 5 bekezdése majdnem pontos másolatát képezi azon törvényhozási működésnek, mely az 1867 : XV. törvényezikkben foglaltatik, s uj csak az utolsó pont, mely kimondja, hogy e szabadalmi dij csak ott fizetendő, a hol e szabadalom kéretik ós hogy a másik államterületen való engedélyezésért 25°/ 0-nyi engedélyezési dij jár. Ez határozott haladást képez, mert az utóbbi évben az előbbi rendszer mellett Magyarország jövedelme 3942 frtot tett, ez a 25°/ 0 engedélyezési dij folytán most 14,876 frtra fog emelkedni az eddigi adatokat vévén alapul; Ausztriában a jövedelem volt 437.370 frt, s ez emelkedni fog most 44,722 frtra. Az emelkedés aránya tehát távolról sem oly kedvező Ausztriában, mint nálunk. De a t. képviselő ur mintegy szemrehányást tett, hogy e dijak bizonyos hányada az osztrákoktól ki nem eszközöltetett a magyar kincstár számára. Bátor vagyok megjegyezni, hogy a szabadalmi ügy önállóan kezeltetik, a rendelkezés csak arra vonatkozik, hogy a két államban egyenlő szabályok léptetendők életbe; mindkét állam önállóan hajtja be a dijat, s pusztán csak akkor kapja a 25°/u-ot, midőn egy úttal a másik állam területére is megadja az engedélyt. E szerint tehát ez haladást képez, s a jövedelmet lényeges összeggel fokozza, s a jogosság és méltányosság határai közt mozog; holott ha még azt is vindicálnók magunknak, hogy egy tisztán belügyileg. s önállóan kezelt jövedelemben — nem tudom micsoda oknál fogva — részesüljünk: ugy a méltányosságot, valamint a jogosságot sértenők. (Helyeslés.) Bátor vagyok a t. házat kérni, hogy a XVI. czikket elfogadni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: A XVI. czikk ellen indítvány nem adatván be, az elfogadtatik. Horváth Gyula jegyző (olvassa a XVII— XX. czikkeket, melyek változatlanul elfogadtatnak. Olvassa a XXI. czikket.) Pulszky Ágost: T. ház! E czikkre vonatkozólag egy igen egyszerű indítványom van, a melyre nézve remélem, senkisem mondhatja, hogy az ellenzéki szándékból tétetik. Indítványom egyszerűen az, hogy e czikk második bekezdésében foglalt következő szavak: „közös külügyminister" kihagyassanak. Tri. ezen czikk annyiban tér cl az 1867. törvény megfelelő §-ától, amennyiben a közös vám-értekezlet összehívásának jogát nemcsak a két fél kereskedelmi ministereire, hanem a közös külügyministerre is ruházza. Ezen eltérésnek indokait megvallom, nekem még az indokolás sem
