Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-356

384 366. országos illés február 81.1878. mából annyira megvitattatott, hogy én csak igen kevés ideig kívánom a t. ház szives türelmét igénybe venni. {Halljuk! Halljuk!) Teszem ezt főleg azért, miután egy, tegnapi nyilatkozatom folytán, én azt hiszem, hogy szavaimat — nem akarok más kifejezéssel élni — félreértették és ezt helyreigazítani szükségesnek tartom. (Halljuk]) Mindazon képviselő urak, kik ma, különösen a vita vége felé szólottak, felemlítették az 1867: XII. törvényczikk 63-ik szakaszát. Szilágyi Dezső képviselő ur maga szives volt idézni, hogy én azon részét okoskodásomnak, miszerint esetleg azt is lehetne mondani, hogy a későbbi törvény ezen törvényt tollálta, magam elejtettem, én ezt tekintetbe venni nem akartam; és miután ezt magam tekintetbe venni nem akartam, megvallom, azt hiszem, hogy azon érvek lerombolására kár volt ennyi erőt és ékesszólást vesztegetni. De ami első részét illeti állításomnak, melyre okoskodásomat alapítottam : azt igenis fentartom ; fentartom jelesen azt, hogy nem lehet az, amivel vádoltatunk, hogy e szövetség az 1867 : XII. törvényczikk 63-ik szakaszába ütköznék, hogy — amint mondták a tegnapi napon főleg, — törvénytelen volna; mert ha törvénytelen volna: fel sem tehető, hogy azok, kik az 1867: XII. törvényczikket alkották, maguk igen kevés idővel utána oly valamit csináltak volna, ami törvénytelen, ami törvénybe ütközik. Ezt annyival inkább szabad mondanom, mert itt nem kell félnem azon vádtól, mintha megakarnám támadni azokat, kik az 1867. törvényt alkották, mert midőn azt mondom, csak annak adok kifejezést, hogy megvagyok róla győződve, hogy azok, kik az 1867: XVI. törvény czikket alkották, azok is tudták, hogy egy kormánynak és törvényhozásnak, — ugy mint ma Lónyay képviselő ur mondotta^— első kötelessége a törvénynek megtartása. És minthogy tudták, érezték ezen kötelességet : ők is olyas valamit, a mivel törvényt sértettek volna, bizonyára el nem követtek. A helyzet ezen szempontból egyébiránt is tökéletesen egyenlő. Nem megyek részletezésébe annak, hogy mennyiben változott a helyzet, t. i. a mostani az 1867-ikihez képest, sok tekintetben. De azok után, amik ugy a magam részéről, mint mások által e házban, ez alkolommal már elmondattak, bátran merem mondani, hogy igenis egyes arányokban , egyes ágazatokban változhatott a helyzet; de hogy lényegében, hogy egy kedvelt kifejezéssel éljek, nagyban ós egészben nem változott, hanem ugyanaz ma, ami akkor volt, (Helyeslés a középen) ós így ezen törvény a miatt, mert a viszonyok megváltoztak volna, jogosultságát, amennyiben ezzel akkor birt, a mai viszonyok közt sem vesztette el. Miután ezt elmondottam, csak egypár nyilatkozatra szorítkozom. Elsőben is figyelmeztetnem kell Simonyi Lajos képviselő urat — sajnálom, hogy nincs jelen, — egy tévedésére. Ő azt monda, hogy a pénzügyminister ur a czukornál magánál a károsodást kiszámította 2 ós fél millióra; a ministerelnök pedig azt mondta, hogy a sörnél nagyobb a károsodás, mint a czukornál, igy tehát a károsodás a ministerek kiszámítása szerint, felülmegy 5 millión. Először magamat is akarom rectificálni, amennyiben a sörnél mennyiségileg többről van szó, de pénzügyileg igenis a ezukor játsza a nagyobb szerepet, amennyiben annak nagyobb az adója; de meg kell azután még jegyeznem, — és csodálom, hogy t. képviselőtársam ezt nem tudja, mert tudhatná még a régibb időkből, mikor e kiszámítások a ministerium kebelében, melynek akkor ő is tagja volt, történtek, — hogy sem t. barátom a pénzügyminister, sem senki más nem egyedül a czukornál szenvedett megkárosodást, hanem az összes megkárosodást számította 2*/

2 millióra. Tehát igen téved a képviselő ur, mikor a ministerek nyilatkozata alapján akarja kihozni az 5 millión felüli megkárosodást, mert soha azok a számok, azon módon a ministerek által odaállítva nem voltak. De figyelmeztetnem kell őt arra is, hogy arra, hogy igazolja, mennyire káros a szabad forgalom a monarchia két állama között a mi szesz-, ezukorés sörgyárainkra nézve: ő az összehasonlítást vette a 60-as és a mai idő között. Már engedelmet kérek, én ugy tudom, hogy 1850—51-ben lett megszüntetve az adóvonal Ausztria és Magyarország között; ha tehát a közös vámterület és azon zárvonal nélkül a ezukor, szesz, sőt még a sörgyártás is 1860-ig, és azon túl is egy kis ideig fejlődni tudott, és ha a hanyatlás csak azután következett be: csakugyan ezen hanyatlás oka nem lehet azon körülmény, a mely nem a hanyatlással egyidejűleg kezdődött, hanem a mely mellett eleinte emelkedés is történt. Egyátalán azon körülmény, hogy valami bizonyos idő után törtónt, — még ha igaz volna is, hogy azután történt, — nem jogosít fel azon feltevésre, hogy azért történt, hanem akkor is közelebb meg kell az egyéb körülményeket vizsgálni; de miután nem is ezután történt, hanem annak bekövetkezése után még egy kis ideig emelkedés volt észlelhető: azt mondani, hogy a bukásnak ez az oka, az már engedelmet kérek, nem állja ki a komoly kritikát. Még a belforgalom szabadságáról csak pár szót kívánok szólani. Első, a mit megjegyezni kívánok, hogy szemben minden felhozott példákkal, a melyek csak is annyit bizonyítanak, a mennyit mi sem tagadtunk, hogy lehetséges egy olyan vonal felállítása: megkívánom jegyezni, hogy egészen más dolog a forgalomra nézve a fennállott akadályokat megszüntetve, azoknak egy kis