Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-356
S&6. országos ttlés február 21. 1878. 385 részét meghagyni és egészen más dolog ott, a hol teljesen megszüntetve voltak, azokat az akadályokat ismét behozni; pedig inig ott az első eset áll, az idézett példában itt állna a másik eset, és azt hiszem, senki sem fogja tagadni, hogy mig a forgalomnak előnyére szolgál, ha az akadályok 9 /io része eltávolittatik, s egy tizedrésze marad meg csak ott, a hol semmi akadály nem volt: egy tizedrész akadály visszaállítása is gátlólag hat a forgalomra. (Élénk helyeslés a középen.) De azt mondja Lónyay t. képviselő ur, hogy ő tagadja, hogy az ellenőrzés oly sokba kerülne, nem is áll, hogy nem volna lehető, de utoljára nem is szükséges; hivatkozott arra, a mit t. barátom a pénz ügy minister ur is felemiitett, hogy az illetők, mikor faoturáikat a szállító helyekre küldik: küldjék be a pénzügyigazgatósághoz is, és akkor minden egyéb ellenőrzés fölösleges. A pénzügyminister ur ezzel szemben megjegyezte, hogy nagyon tart tőle, hogy akkor az államkincstár igen keveset kap, mert a facturákat nem fogják beküldeni a pénzügyigazgatósághoz. Erre azt hallottam mondani, hogy igen ám ; de az olyan szállítmányt, mely be nem volt jelentve, confiscálni kell. De arra, hogy meg lehessen tudni, szállittatik-e olyan szállítmány, a mely nem volt bejelentve, hogy tehát azt confiscálni lehessen : minden küldeményt, minden tehervonatot ellenőrizni kellene, ez pedig tömérdek pénzbe és secaturába kerülne, ós nem fogná senki megköszönni széles Magyarországon. (Helyeslés a középen.) Én, t. ház! nem akarok arra kitérni, (Halljuk!) hogy mennyiben nemzetközi szerződések ezek, mennyiben nem; törvény szerint nincsenek azoknak declarálva, tökéletesen igaza van az előttem szólott t. képviselő urnák. De egyet mégis, — hogy ne ismételjem, a miket már mondottam, —• egyet mégis kívánok megjegyezni. (Halljuk!) Ez az egy az, hogy ha esetleg egyik törvényhozás módosítás nélkül, vagy kevesebb módosítással fogadja el, a másik törvényhozás több módosítást csinál: hogy ebből minő hátrány háromolhassék azon törvényhozásra, a mely nem csinált vagy kevesebb módosítást csinált, azt belátni nem tudom ; hogy ez mennyiben volna alárendeltség a másik törvényhozásra nézve, ezt megérteni nem tudom ; mert hiszen az, hogy oda át mit csinálnak, az ezen törvényhozást nem kötelezi és viszont, hanem kötelezi mindeniket csak az j a mit maga a törvény és módozatok szerint megállapít. Egyébiránt megígértem, s megtartom szavamat, hogy rövid ideig veszem igénybe a t. ház figyelmét; azért felszólalásom végéhez értem. (Halljuk!) Egyet azonban meg kell még jegyeznem. A vita folyamán többször is hallottam, hogy erőszakkal kell keresztülvinni valamit; ma is Szilágyi Dezső képviselő ur azt mondta, hogy KÉFV. H, NAPLÓ 1875-78. XV. KÖTET ezen kiegyezést rá lehet erőszakolni az országra; de megnyugtatni az országot nem fogja, (ügy van! a szélső balfelöl.) Hát ha a törvényhozás többsége azt határozza, a mi az önök nézetével megegyez: alkotmányosan határoz ; de ha azt határozza, a mi az önök nézetével ellenkezik: az ráerőszakolás ? (Élénk helyeslés a középen.) Engedelmet kérek, én ezt a theoriát el nem fogadom. Az országgyűlés egyik részének és a másiknak jogai tökéletesen egyenlők, és meglehet a képviselő ur nem is akarta azon szavakból a consequentiát kihúzni; de engedelmet kérek, ezen consequentia azon szóban, ugy applicálva, a mint applicáltatott, határozottan benne van. Éa egyébiránt t. ház, nem fenyegetek, nemcsak a történelemmel nem, a mint Simonyi Lajos t. képviselő ur tette, de sőt még azt sem mondom, hogy majd, ha ezen kiegyezés megköttetik: idővel csodálkozni fognak az emberek rajta, hogy akadhatott, a ki proponálta ós akadhatott, a ki elfogadta Én azon meggyőződósben vagyok, hogy egy pár évi provisorium nem a kedélyek megnyugtatására, a mint Lónyay képviselő ur remélte, de a kedélyeknek itt is, túl is, ezen kérdésekben mindinkább felizgatására vezetne. Megvagyok győződve róla, hogy nem hosszú idő alatt, belátva a nemzet, hogy mindazon ijesztő képek, a melyek elébe most is rajzoltatnak a vita hevében, nagyon túlzottak, sok részben teljesen alaptalanok: megnyugvással , örömmel fogják saját munkájokat végezni és örömmel fogják látni, hogy a törvényhozás foglalkozhatik a szükséges belügyi reformokkal. (Élénk helyeslés a középen.) Hogy ki ós mit fog kérdezni az ellenkező esetben: arról most szólani nem is akarok, hanem ajánlom a javaslat elfogadását. (Élénk helyeslés a középen.) Szilágyi Dezső: Én t. ház, szavaim egyszerű félreértése miatt akarok felszólalni. (Halljuk!) Én nem azt mondtam, hogy ha ráerőszakoltatik a nemzetre ezen kiegyezés: elfogadja azt; — hanem azt mondtam, és az volt szavaim értelme, — hogy ha kényszerűség folytán kénytelen a nemzet elfogadni e kiegyezést: akkor lehet, hogy elfogadva lesz, — ós azon oldalon mindnyájan kényszerhelyzetről beszéltek; (Igaz! Ugy van! balfelöl.) de azon eredmény, melyre a t. ministerelnök ur minduntalan hivatkozik: a jólelkű belenyugvás mindenesetre hiányzani fog. (Zajos tetszés balfelöl.) Elnök: Következik a szavazás. A kérdés az: elfogadja-e a [t. ház a részletes tárgyalás alatt levő törvényjavaslat 1-ső czikkét: Igen vagy nem"? Húsz képviselő urak névszerinti szavazást kértek. Horváth Gyula jegyző (olvassa a névszerinti szavazást kérők jegyzékét). 49
