Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-356

3&6. országos ttlés február 21 1878. 383 termelési ozikkben haladni fog ngy, hogy a fo­gyasztási adók aránya a mi javunkra emelkedni fog. Ebben az 1867-iki törvényhozás tévedett. És hogy áll most a dolog? Most határozottan ugy áll, hogy a három czikk közül kettőnek terme­lésére nézve határozottan hátramentünk, a harma­dikban pedig az a monarchia másik állama job­ban fejlődött mint mi; fogyasztásunk pedig ma sokkal nagyobb, mint volt 1867-ben. És mi a fel­tevés ma a jövőre nézve? Az, hogy azon okok, melyek termelésünk csökkenését előidézték: to­vább is fognak működni, tehát folytonosan fog növekedni az, hogy több ilynemű czikket fo­gyasztunk, mely nem nálunk termeltetik, mely után a fogyasztási adók a másik állam kincstá­rába folynak. Ily különbözők lévén a tényleges állapotok, a melyekre ugyanazon szerkezetű tör­vény alkalmaztatik : szabad-e azt mondani, hogy ugyanazon törvény 1867-ben ugyanazt jelentette, a mit a megváltozott viszonyok mellett ma jelent. (Helyeslés balfelöl. Igazi Ugy van!) 1867-ben je­lentette azt, hogy nagyban és egészben Magyar­ország a fogyasztási adók terén károsodni nem fog. Ebben csalódott a törvényhozás. De ma, mi­kor az aránytalanság sokkal nagyobb, mikor egye­nesen ellenkező feltevésből kell kiindulni, mikor a kár aránytalansága a ministeri padokról két­ségtelenül van elismerve, 2 és fél millióra tétetik átlag: ugyanazon törvényhozási intézkedéssel elő­állani nem jelenti-e azt, hogy a viszonyok meg­változása mellett is a megnövekedett bajt orvosolni nem akarjuk? Azért t. ház, nem lehet az 1867-ki és jelenlegi állapotoknak hasonlóságára hivatkoz­ni. De megengedem, hogy az 1867: XII. t.-czikk 63. §-ának és ezen rendelkezés között a harmó­niát más módon is meg lehet állapítani. Ez a mód olyan, a melyhez ebben a törvényhozásban senki sem fogna folyamodni. Ha a 63-ik §. módosítása iránt valaki törvényjavaslatot nyújtana be, még pedig nem abban az értelemben, hogy az ott ki­kötött biztosítékok emeltessenek, hanem abban az értelemben, hogy azok lejebb szállíttassanak egész a jelen javaslat színvonaláig. (Helyeslés a bal­oldalon.) A mi a t. pénzügyminister urnák a mo­nopóliumra vonatkozó nézetét illeti, megvallom, hogy okai engem megnyugtatni nem bírnak; nem, különösen azért, mert a tisztelt pénz­ügyminister ur elismeri, hogy azon forgalmi szabadságból, a mi itt meg van kötve, a mo­nopólium tárgyai ki vannak véve. Ugyan kér­dem, akkor erre a kivételre mi biztosíték pusztán a két kormány conventiója? mi biztosíték pusztán a két ministerium esetleges nézetegysógére épí­tett intézkedés? a minthogy erre nézve véle­ménykülönbségek voltak, és mért ne tegyük meg a dolog természete által indokolt kivételt egyene­sen a törvénybea? Azt mondja a t. pénzügymi­nister ur, hogy a monopólium tárgyai nem egy­szersmind tárgyai a szabadforgalomnak ; ennélfogva ezekre az első czikk második alineája nem vonat­kozik. De akkor ezen második alineát tévesen ér­telmezi a t. minister ur; mert ez a forgalmi tár­gyakról átalában, nem pusztán a szabadforgalrni tárgyakról rendelkezik. Már pedig mihelyt egy monopolczikk a határon behozatott: ez által tény­leg már forgalmi tárgygyá is vált. Egyébiránt nem is áll nézetem szerint, hogy az állami egyed­áruság tárgyai nem szabadforgalmi tárgyak, mert példának okáért a sónál csak a termelés maga a monopólium; de a sóval való kereskedés, tehát a forgalom teljesen szabad. És ha — mint az előttem szólt egyik volt minister ur említette — szüksé­gesnek tartották azt, hogy a sóra nézve a két törvényhozás által egyező törvényes intézkedés tör­ténjék: miért ne történjék ez a dohányra nézve? Hiszen hallottam eseteket, hogy Ausztriából átho­zott dohány, szivar elkoboztatott, azután a felek felszólalására visszaadatott ós én sem egyik, sem a másik intézkedésnek, részemről törvényes, megtámadhatatlan indokát nem ismerem. Egyetlenegy okot hozott fel a minister ur, melynek súlyát elismerem. Azt monda, hogy szá­mos részletes intézkedés szükséges ahoz, hogy a monopólium tárgyai behozatalának ezen tilalma szabályoztassék. De uraim, senki sem kívánja ezt a tömérdek szabályzatot ebbe a vámszövetségbe felvenni. Elég a vámszövetségbe felvenni az elvet, és annak közelebbi módozatait, ha ebben méltóz­tatnak megnyugodni, akár a két kormány közti conventióra, akár további törvényhozási actusra lehet bizni. Még egy megjegyzésem van, és ez abban áll t. ház, hogy ezen czikkelye a közgazdasági ren­dezésnek Ausztria és Magyarország közt kétség­kívül azon czikkelyt képezi, melyben Magyaror­szágnak sérelme nézetem szerint a legvilágosabb, s a melyben _ az orvoslás a leghiányosabban van eszközölve. Én részemről semmi tekintetek által kötve nem érzem magamat kimondani, hogy rám­nézve mindaddig, míg ezen sérelme Magyarország­nak kielégítve, valamely módozat által orvosolva nem lesz, mindaddig rám nézve egy ily módon kötött egyezség fogadhatatlan és ha ezen tekintet­ben való szavazatunk ugy tekintetnék, hogy az egy lényeges stipulatióját bontja fel az eddigi ren­dezésnek : én azon tudattal adom szavazatomat, hogy ha e részben elleninditványunk többségre vergődik: akkor az egyezés ezen formája el van vetve. Én ezen tudattal adom szavazatomat és ajánlom az elleninditvány elfogadását. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljukl Nyugtalanság.) Ezen kérdés ugy az átalános vitánál, mint most az első czikk alkab

Next

/
Oldalképek
Tartalom