Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-356

356. országos ülés február 21. 1878. 3Í9 uak hiányzanak egyik szára. Ebből kiindulva, azt hiszem, hogy nem feltételezhető, hogy valaki 2 méterből öltözetet kapjon. — Képzeljük csak a t. minister urat 2 méter president, vagy paylot-ba öltözve ; nyáron ugyan megjárná, de télen bizonyos lenne a meghűlés. {Derültség balfelöl.) Hasonlóképen áll a számítás a fínánez-vámokra nézve, melyek a compensatió és recompensatió tárgyát képezik. Ezeknek három föltétele van, A petróleumnál be van bizonyítva, hogy a fogyasztás a quóta arányában történik, s ennek következtében bármi emelés történjék e téren, azt magunk magunknak fogjuk fizetni. A déli gyümölcsöknél — és itt megemlítem a rizst, nem mintha ezekhez tartoznék, de mert hasonló körülmények forognak rá nézve fen, — ugy áll a dolog, hogy a mint mi Olaszországgal szerződni akarunk: a déli gyümölcsökre vetett vámeléstől el kell államink, és fel kell azt ajánlanunk Olaszországnak, mint ellen-engedményt. így tehát nem marad egyébb hátra, mint a kávé. A kávéra nézve, megvallom, hogy mennyi fogyasztatik egy családban, én azt nem tudom ; de hogy biztosan tudjuk, a végből talán egy enquettet kellene összehívni, mely e fölött határoz. Soha sem hittem t. ház, hogy a kávé Magyarországon oly nagy szerepet játszék, a mint azt jelenleg tapasztaljuk. A vámügyi bizottságban kimondatott, hogy a szövetekre kivetett vámok összeköttetésben vannak a fináűczvámokkal ; ennek következtében a szöveteknél tervezett vámemelésekért compeusatió a kávé. A t. ministerelnök ur kijelentette, hogy a fogyasztási adóknál szenvedett károsodásunkat recompensálja a kávé. Ez utón elfogjuk még azt is érni, hogy ha a közigazgatási bizottságok talán nehézkesen fognak működni, és a közigazgatás nem igen jól megy. a mint láttuk, hogy néhány bizottság már fel is mondta a szolgálatot, azt fogják mondani: nem baj, hisz itt van a kávé. Itt a keleti kérdés, a melynek kilátásban levő megoldása fenyegeti Magyarországot; de azért Magyarország nyugodt lehet, mert biztos róla, hogy megkapja a kávét. így tehát ez egy universalis gyógyszer : mindenütt csak azt halljuk, nincs más compensatió, mint a kávé. Mindezekbői kifolyólag t. ház, azt hiszem, hogy a mi a compensatiót illeti, erre mi nagy súlyt nem fektethetünk. (Ugy van\ balfelöl) A t. ministerelnök ur tegnapi beszédében azt mondotta, hogy azon időben, midőn a bank-kérdés megoldásánál felmerült nehézség folytán a kormány beadta lemondását, ezt azért tette: mert a tervezett megoldásban Magyarország államadósságának csonkítását látta, s ez alkalommal rectiíicálta nyilatkozatát. Én azt hiszem, hogy ezen rectificatio engem nem illethet; mert én csupán csak azt említettem fel, hogy a mint akkor a törvényhozásnak egyik factorát vette figyelembe, úgy a jelen alkalommal, ha valamely intézkedés által itt a kiegyezés precessusa megnehezittetnék: figyelembe fogja venni a törvényhozás másik factorát és változás nem következik be. A t. ministerelnök ur azt mondotta, hogy ezen fogyasztási zárvonal nem czélszerü, és felemlítette a szabad forgalom áldásait. Hogy ez mennyire volt áldásos és előnyös Magyarországra nézve, erre vonatkozólag csak néhány számot leszek bátor felolvasni, s miután én a t. ház figyelmét számok felolvasásával nem szoktam igénybe venni, ez alkalommal csak néhány adatra hivom fel becses figyelmét. (Ralijuk!) Szeszfőzde volt 1860-ban 3966, 1867/8-ban 1089, 1874 ben 733 ; czukor-gyár volt 1867/8-ban 21, 1871/2-ben 26, 1874/5-ben 17; sörfőzde volt 1860-ban 484, 1867/8-ban 323, 1874-ben 232. íme t. ház, azon áldásthozó helyzetnek eredménye, melyben jelenleg vagyunk. A ministerelnök ur nyilatkozata ellene szól azon számos száz meg száz beszüntetett szesz- és czukor-gyár és azon sok meghidegült kémény, melyeknek füstje azelőtt jelezte a munkásoknak, hogy itt kaptok munkát, melyek jólétet terjesztettek az egész vidékre. Látjuk tehát mi az eredménye az ily alapon való közösségnek. De t. ház, hogy mennyire szükségünk van minden jövedelemié, mely Magyarországra néz, és minden sérelem orvoslására, kitűnik abból is, hogy ujabb időben, a mint látjuk, a magyarországi export igen nagy mértékben veszélyeztetve van, s e tekintetben csak azon momentuosus nyilatkozatra figvelmeztetem a t. házat, melyet a német cancellár tett. (Halljuk!) A német cancellár ugyanis azt mondta, hogy Ausztria-Magyarországgal azért nem sikerült a vámszerződés, mert az a 68-iki tételeknél magasabbakat követelt; hozzájárultak ehhez az aranyvám és másnemű nehézségek is, a minek következtében az Ausztria-Magyarországból Németországba beviendő gabonára és marhára nézve csak azon esetben fognak Németország részéről engedmények tétetni: ha viszont Ausztria-Magyarország is engedményeket lesz azon czikkelcre nézve, melyek Németországból Ausztria-Magyarországba behozatnak, Ebből világosan látható, hogy az esetben, ha részünkről engedmények nem fognak tétetni, — pedig nem fognak tétetni, mert hisz a magyar kormány nem bírta kivinni, hogy midőn a szerződés Ausztriával megköttetett, ez olyan legyen, mely lehetővé tegye a szerződésnek Németországgal való megkötését; világos tehát, hogy exportunk 48*