Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-343

34S országos ülés február 6. 18"8. 31 megörökíteni egy oly háborút, minő a közgazdasági, melynek hatása beláthatlan következményeket szülhetne magára a közjogi kapcsolatra. — Vizsgáljuk csak e kérdést? A vámvonal közöttünk és a monarchia másik fele között egészen más természetű, mint idegen államok között; mert mi, kik már 10 évi egységes vámterületben éltünk, kiket ily vámterület fentartására és megújítására egy alaptörvény ösztönöz, ha várasoromsorompókat húzunk: senki sem foghatja másnak tekinteni, mint annak, a mi az valóban, t. i. közgazdasági háborúnak ellentétes érdekeink oltalmára; és ez természetes is. De mik legyenek ennek következményei? Egyik következménye a törvényhozás egyik factorának, a koronának helyzete befelé, melyre vonatkozólag csak annyit kívánok megjegyezni, hogy az még sem kívánatos, hogy a korona a monarchia két felében két ellentétes politika irányadója és intézője legyen, — messze vezetne t képviselőház e kérdés szellőztetése, de e kép maga elegendő arra, hogy ettől magamat felmentsem és bízzam a ház t. tagjaira kiegészítését mindazon consequentiáknak. melyek ebből logikailag folynak, és melyek kell, hogy az elhatározás mérlegébe essenek. Másik következménye lenne a korona helyzete kifelé a különböző államokkal kötendő vámés kereskedelmi szerződéseknél, hol nem is említve egy ily politikának személyes inconvenientiáit, egyszerre kétféle irányt kellene képviselni és érvényesíteni, ami csaknem a lehetetlenséggel volna határos, és rendszerint az lenne gyakorlati eredménye, hogy a monarchia egyik vagy másik felével, ha nem is lehetetlenitve, de mindenesetre megnehezítve volna az alkalmas kereskedelmi szerződések kötése. És azután lehetetlen tagadni azt, hogy a kereskedelmi kerítések legtöbb esetben szoros összefüggésben állanak a külügyi politika kezelésével, kérdés támadna ily helyzetben tüstént, hogy melyik fél javára érvényesítse a külügy ezen politikát. Következménye lenne, — és ez a főbaj — a közjogi viszony folytonos lazulása, annak értéke iránti bizalmatlanság emelkedése, és a monarchia jelen alakulásának veszélyeztetése: mert az kétségtelen, hogy azon viszony, melyet csak a törvény rideg betűje tart össze és mely az anyagi érdekek kölcsönös solidaritását és jstápolását nemcsak nélkülözi, de sőt ennek ellenkezőjét éleszti, táplálja: az igen könnyen megingatható. Emlékeztetem csak a t. képviselőházat azon küzdelem politikai jelentőségére, mely annak idején Ausztria és Poroszország között a német vámegyesülés körül kifejlett és folyt, és nem fogjuk tagadhatni, hogy az anyagi érdekek összetűzésének megakadályozása nagy tényezője volt annak, hogy Poroszország bámulatos eredményeket ért el. Azt értem és megfoghatom, hogy azok, kik a monarchia másik felével fenálló viszonyt perhorrescálják: consequenter cselekesznek, midőn nekiek a közös vámterület semmi áron nem kell, de én ezekhez nem tartozom ; mert én Magyarország politikai existentiájának kifejtését ezeii szövetségben keresem, és így a végső kényszer nélkül nem járulhatok semmi oly törekvéshez, mely ennek lazítására vezet, (Helyeslések.) Következménye lenne végül politikailag, hogy egész sora merülne fel a most nyugvó kérdéseknek, melyek a közös vámterület fentartásával szoros összefüggésben állanak, és melyet ez esetben a monarchia másik felének ügyétől el kellvén választanunk, csak szaporítanék azonconflictusokat, melyekből ma is már elegendő várja a megoldást. Ott vannak valamennyi kereskedelmi, posta, hajózási, távirdai szerződések a küláliamokkal, ott vannak a külön vámterület, külön hajózási és külön kereskedelem mellett a nem csekély fontosságú consulatusi kérdések; ott van a nemzetközi póstaszállitás közvetítése, ott van az iparűzésre, kereskedésre, intézetekre és egyéb vállalatokra vonatkozó intézkedések létesítése, melyek mindenikének törvényes existentiát ma a vámszerződós biztosit, ott van egy szóval az egész szerződés alkatrészeiben letett kérdés. Hasonló jelentőségűek azon bizonytalanságok és zavarok, melyek a különálló vámterületből anyagilag származnak az országra. Nem szándékom ennek részletes fejtegetésébe bocsátkozni, felhagyom ezt azoknak, kik e kérdéssel mint szakférfiak állandóan foglalkoznak ; azon meggyőződésemnek azonban kifejezést adok, hogy ha szenvedély nélkül tekintjük a kérdést: nem lehet tagadni, hogy a mi nyersterményünknek ép oly fontos fogyasztója és piaeza Ausztria, mint mi az ö iparczikkeinek, és igen nagy kérdés, hogy a kölcsönös piaezok elvesztéséből melyikünkre hárulna nagyobb veszteség, miután tudjuk, hogy az általános kereskedelemben épen a nyerstermények azok, melyek természetüknél fogva, mert előállításuk mesterségre nem szorul, legnagyob, és legkönnyebben létesíthető concurentiának vannak kitéve. Azt sem lehet tagadni, hogy a külön vámterület felállítása nagy kereskedelmi válságot vonna maga után, mert általánosan ismeretes, hogy a magyar kereskedelem összeköttetései legíoképen a bécsi piacz által nyer életet, és igen kevés azoknak száma, kik itt önálló és a bécsi piacztól teljesen független kereskedést folytatnak. A mi kereskedelem Magyarországon van, az jobbadán Bécs közvetítésével hozatik forgalomba, és félni lehet, hogy ez a külön vámterület által teljesen megzavartatik, és évekig nem lesz képes kiheverni azon csapásokat, melyeket a sok ezer kisebb-na-