Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-343

82 S43. országos fllés febrnár 6. 1878 gyob kereskedő hitelek összeköttetése, existentiája szenvedni fog. Igen megfontolandó azon teher anyagi hatása melyet a külön vámterület kezelése és az organisátió igénybe venne, mely semmi esetre sem lesz csekély ; hacsak könnyelműen tág tért nem nyitunk a csempészetnek, és én tartok tőle, hogy egy oly kis vámterület, minő a miénk lenne, ha megbirandja is a kezelés terheit, de pénzügyiieg magát kifizetni nem fogja. Es mindezt t. képviselőház az ország mai helyzetében, megzavart államháztartás mellett általános európaipénz-és hitel visszonyok között a monarchia másik felével fenforgó. és ezzel kapcsolatos kérdések megoldása mellett, és ezenfelül nálunk is létesítendő alkotások előzetes létesítése folytán kellene megtennünk, nem is említve azon számításon kívül nem hagyható következményeket, melyek a quotára, — és félek —még más viszonyra vonatkozólag is felvettetnének, és azon nehézségeket, melyek közöttünk a külfölddel kötendő kereskedelmi szerződések kezelése körül okvetlen felmerülnének. Mindezek t. képviselőház, reám azon benyomást teszik, hogy az önálló vámterület felállítását egy oly végszükségnek tartsam, minőnek azt az 1867. XXI. t. ez. tartotta és mely engemet arra int, hogy túlbecsült reményekért ne térjek le azon útról, melyen mindkét félnek járni kell. ha élni és boldogulni akarunk. (Helyedéinek.) Igen sajnálom, hogy a t. kormány kiegyezési politikája odáig fejlesztette a viszonyokat, hogy maholnap ezen szélső határok és mint komoly eshetőségek állanak előttünk, melyeket első sorban épen a monarchia két fele között fenállott viszonyok pacifikus elintézése érdekében óhajtottunk kerülni; mert ne méltóztassék gondolni, hogy egy közgazdasági egyezségnek csak az az igazi barátja, a ki gnade et ungnade megadja magát; hanem igenis barátja az, a ki a kiegyezés becses épületét a kölcsönös megegyezés erkölcsi, — tehát tartós — alapjain igyekszik felépíteni. És ez az a mit én az előttünk fekvő javaslatokban nem látok. Már beszédem elején említettem, hogy az igen t. ház a kiegyezés keretébe bevont oly kérdéseket is, melyek annak kiegészítő részét nem képezik ; de mert a t. kormány ezt mint tényt állította élőnkbe, aeceptálni kívánom a helyzetet és azt állítom, hogy midőn arról van szó, hogy az előttünk fekvő javaslatot elfogadjuk-e vagy sem : tisztában kell lennünk ezen összes javaslatok sorsával, mert ezen kérdések mindenike ugy van oda állítva, mint a kiegyezésnek integráns része ; (Igaz ! Igaz! balfelM,) no már most, ha valaki ezen javaslatoknak csak egyikét is nem szándékozik megszavazni, és e törvényjavaslatokat mégis megszavazza, a t. ház a helyzetet csak rosszabbá teszi: a zavart csak növeli, mert kiegyezést nem létesítvén, ) kötött kezekkel bocsájtja az országot azon ujabb] ! egyezménynek, mely sikeresen csakis más aíapo| kon, és más módozatok között lehet megköthető. | (Helyeslés balfelöl.) Az összes kiegyezési kérdésekben érvényesiI tett compensationalis politika tekintetein nyug>dI ván ezen javaslatok is, jogom volna már ma tüzetesebb bírálat alá venni, a Lloyd-vállalat subventiójáról, a 80 milliós bank adósságról, a vámrestitutióról és a már letárgyalt javaslatokról szóló kiegyezési kérdéseket is, ezeket azonban akkorára tartom fen, midőn e kérdések napirenden lesznek, most csak kijelentem, és annak idején vállalkozom annak bebizonyítására: hogy a 80 milliós adósság az országot sem jogi, sem méltányossági tekinteteknél fogva nem kötelezi; hogy a Lloyd egy kizárólag osztrák érdekeket szolgáló vállalat, melynek subventiónálása súlyos pénzügyi viszonyaink mellett indokolhatatlan ezen subventiónak kiterjesztése pedig valóságos könnyelműség lenne; hogy mindkettőnek elfogadásából az országra aránytalan terhek hárulnak, sőt a 80 milliós adósság elvállalása esetleg 10 év múlva a bankügybeni szabad intézkedést is veszélyezteti, hogy helytelen taktika ezeket aként oldani meg, hogy a többi kiegyezési kérdésekkel egy időben kerüljenek megoldás alá; hogy általában ezen áldozatokat elfogadni, ezen fegyvereket kiadni kezünkből anélkül, hogy ezek árán helyzetünket akár a fogyasztási adókban, akár egy helyesebb vámpolitikában javítottuk volna : sem politikus, sem taktikus eljárás nem volt. Ezek után áttérek az előttünk fekvő törvényjavaslatra. Két szempontra vezethetők vissza azon nagymérvű "sérelmek és károsodások, melyek az előttünk fekvő törvényjavaslatban rejlenek. Egyike ezeknek a fogyasztási adók kérdése, másika a vámpolitika, s ezzel kapcsolatosan az önálló vámtariffa kérdése. Egyenkint fogok ezen kérdé sekre felelni. A mi már a fogyasztási adók kérdését illeti, a törvényjavaslat 11. czikkében van letéve azon intézkedés, mely Magyarországra vonatkozólag sérelmet képez. A javaslatok 11. czikke azt mondja, hogy a fogyasztási adók a monarchia mindkét felében egyenlő elvek és egyenlő igazgatási szabályok szerint kezelendők. Én t. ház, ez intézkedést károsnak tartom nemzetgazdaságilag, károsnak főkép pénzügyileg, s megengedhetlennek politikailag. A mi már nemzetgazdasági részét illeti: lehetetlen az t. ház, miként az eddig letárgyalt javaslatokban is kifejtve volt, hogy a magyar mezőgazdasági nyers termelés egyenlő szabályok és egyenlő igazgatási eljárás mellett prosperálhasson. A talajnak különfélesége, különösen az osztrák talajnak a mienk előtt feletti kedvező volta például a czukorgyártásnál, a munkás kezeknek sokasága és szaporasága, a