Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-356
856. országos ülés február 21. 1878. 367 1867-i XII. t.-oz. 63. §-ávaí; sőt annak tartalma j tegnap itt fel is olvastatott. Én az 1867-i XII. t.-ez. 63. §-ának tartalmát ugy fogom fel, hogy a kiegyezési alaptörvénynek alkotója előtt főleg az lebegett, hogy a kölcsönös kiegyezkedés oly kérdések felett, a melyek a vámközösség folytán mindkét fél által közösen elintézendők: szükséges azért, nehogy épen ezen czikkekre nézve, a melyekre nézve mindkét államban kiválóan megvannak az előfeltételek, s a melyek nálunk a gazdaság kiegészítő részének tekintetnek és a gazdasági ipar fejlődéséhez lényegesen hozzátartoznak, ne csökkentessenek, a mennyiben az egyik vagy másik fél által behozható, egészen eltérő intézkedes által alteráltathatnék ; ezen iparczikk és ipar- j termelés lényege abban rejlik, hogy e károsodás kikerültessék. t. i. kölcsönös kiegyezés által oly intézkedések létesíttessenek, melyek a termelést előmozdítsák; ebben fekszik a károsodás kikerülése. Már most tekintve azt, hogy az 18ő7. XH. t.-cz. alkotói maguk is ily magyarázatot adnak e szakasznak, én a magam részéről azt, | hogy a törvényjavaslat első czikkének rendelke- < zése ellenkeznék az emiitett törvény szellemével : el nem fogadhatom; mert az 1867. 16. t.-oz, első czikke ugyanezt tartalmazza, tehát ennek intentióját fektette, le ezen czikkbe ; másrészt az 1867 : XII. t.-cz. Xl-ik czikke tartalmaz egy külön intézkedést, mely még inkább bizonyítja e felfogást, sőt még messzebb megy annyiban, a mennyiben a 2-ik bekezdésben, mely itt kimaradt, világosan azt moudja: „Az e végből a két pénzügyminister már is egyetértőleg megállapított törvényjavaslatok még a jelenlegi ülésszak alatt, alkotmányos tárgyalás végett, mindkét törvényhozás elé fognak terjesztetni." Tehát Hz a felfogás, hogy a károsodás ki- j kerülése arra volt irányozva, hogy ezen ipartermelés mindkét állam által egyetértőleg megállapított intézkedésekkel segittessék elő: az nagyon világos és teljesen kitűnik ezen törvényjavaslat intézkedéséből ; de másrészt én magam is azt hiszem, hogy a fogyasztási adóknak azon irányban való kezelése, a mint az contempláltatott: az elleninditványok által lényegében megváltoztatja a kiegyezés kiindulási pontját; megváltoztatja annyiban, a mennyiben végső consequentiában egészen más térre sodorja a kiegyezésre való törekvést, mint a melyen ma általában áll, t. i. e vamszövetség kiindulási pontján; mert a ki számításba veszi azon nehézségeket, a melyekkel ezen kérdés megoldása egyáltalában jár, számításba veszi azt is, a mit különben Lónyay Menyhért gr. igen t. képviselő társam is méltóztatott felemlíteni, hogy mintegy recompcnsatióul még a quota emelését sem sorolja a lehetetlenségek közé, befogja látni, hogy a fogyasztási adó elkülönzött behajtása ós kezelése oly kérdés, a mely a túlsó I fél, mint a másik compaeiscens által elleneztetvén, megoldható oly alakban aligha lesz, mint az egyáltalában contempláltatik. És ha ez igy van, akkor a fogyasztási vonal felállítása lényegében két ellentéttel jár. Az egyik volna az, hogy ellenintézkedéseket tartalmaz azon fél részére, mely velünk szövetségben áll; a másik az, hogy nálunk okvetlenül előző birálat alá veendő azon kórdós, hogy ennek lehető következményeivel oly károsodások járnának-e, melyek sokkal nagyobbak lennének, mint azon károsodások, melyek tettleg ma, a mostani kiegyezés által létesíttetnek. És én a magam részéről a következőket vélnék erre nézve elmondandónak: A fogyasztási vonal felállítása vagy oly adóval járna, mely lényeges nagy terhet képezne, vagy oly adóval járna, mely nem ily lényeges adójövedelem-többletet biztositana a kincstár számára. Az első esetben — mindenesetre eltekintvén az adókezelés nehézségeitől, maga után vonná az eljárás azon csempészetet, a melylyel a velünk szövetségben álló másik fél — mely nálunknál ezen ipartorme'és tekintetében tagadhatlanul erősebb — élne ; vagy nem volna jelentékeny adó : és akkor beállna a második eset, az, hogy az adóbehajtás által a kezelési költségek fedezése is kérdésessé tétetnék, sőt alig éretnék is a czél, a mely contempláltatik, t. i. hogy a fogyasztási adók önálló kezelése által financziális tekintetben az országnak lényeges haszon nyujtassék. Ennélfogva szerény nézetem szerint a zárvonal kétrendü károsodással járna: először, mely kezeléssel járna, másodszor, mely rejlenek azon ellenintézkedésekben, melyeket Lajthán tul a mi törekvéseinkkel szemben okvetlenül életbeléptetnének, okvetlenül foganasitanának. T. képviselő társaim közül, kik tegnap felszólaltak, különösen egy utalt azon állításomra, melyszerint én azt mondottam, hogy a fogyasztási adóknak azon rendezése, a mint contempláltatik ezen javaslat által, jobb a jelenlegi helyzetnél és utaltam a pénzügyi vámokban nyerendő bizonyos megtérítésére azon károsodásoknak, melyek ezen fogyasztási adóknak eddigi szabályozásából az országra háramolnak. Eltekintve attól, hogy én bátor voltam mindjárt akkor utal id a fogyasztási adók visszatéritéritése kérdésére is, és kapcsolatba hoztam az ottani károsodást a pénzügyi vámoknál nyerendő kárpótlással; bátor vagyok csak azt mondani, hogy a pénzügyi vámok által nyerendő jövedelem-többlet ós a Magyarország terhére eső hátrány számítását meg fogom tenni akkor, midőn a részletek kerülnek tárgyalás alá. Most még csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy, ha a jövedelem nem múlja is felül azon összeget, mely önök számítása szerint 5—6000 frt, ez is
