Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-356

3<5g 366. országos ülés február 21. 1878. egy oly tétel, mely figyelembe veendő akkor, mi- ! dón egyáltalában elismertetik, hogy a fogyasz- I lási adók tekintetében el nem értük a kivánt czélt; | de minden esetre teremtettünk a jelenlegi hely- i zetnél sokkal jobbat, egy bizonyos nemét a kár- j pótlásnak | Mindezeknél fogva, t. háj, azon számítással szemben, moly tegnap itt történt, és a mely arra vonatkozott, hogy a fogyasztási adók tárgyát tevő czikkek jelentékeny részéről csökkenés mutatkozik a kivitelben, inig ezzel ellentétben ott emelkedés állt be : bátor vagyok azon kimutatásokra utalni, melyek Magyarország áruforgalmára vonatkoznak és melyek világosan föltüntetik, hogy 1 S72-től 1874-ig a szesznél, czukornál, de kivált a sörnél, melynél az illető képviselő ur megakadt, bizonyos kiviteli emelkedés állott be, nem olyan, mint az előbbi években volt, de mindenesetre az 1872-iki csökkenéshez képest haladást mutató. De én azt hiszem t. ház, hogy a fogyasztási adók kérdésénél az ellenzék saját álláspontjából, különösen azon t. képviselőtársaim részéről, kik különösen fölszólaltak e pont ellen, bajos oly remények íelköltése, melyek létesítése igen nehéz volna, és melyekben való csalódás igen nagy kárára válnék a kiegyezés kedvezőbb megoldásának. Miután tehát a két elleninditvány, — nem kívánván a t. ház türelmét tovább igénybe venni, — ellen tótben van a törvényjavaslatnak első czikké vei, lényegében ellenkezik a kiegyezés azon részével, mely a fogyasztási adókra vonatkozik: kérem a t. házat, hogy a két elleninditványt mellőzni és az első czikket változatlanul elfogadni méltóztassék. {Helyedé?, a középen.) Paczolay János: T. képviselőház! A hosszura nyúlt vita folvama alatt daczára annak, hogy a t. ministerium többször fölhivatott a fölszólalt képviselők részéről, méltóztassék kimutatni azon előnyöket, melyeket e törvényjavaslatok elfogadása által nyerünk : mind ezt eddig utói érni szerencsések nem voltunk, hanem szerencsónk voltunk utóiérni azt, hogy a pónzügyminister Apponyi képviselő ur előadásának czáfolatába bocsátkozván kimutatta, hogy a veszteségek mi reánk nézve c törvényjavaslatok értelmében nem olyanok, mint a minőknek Apponyi képviselőtársam kiszámította, hanem kisebbek. Ha a 1. pónzügyminister ur érdemesnek tartotta a munkát arra fordítani, hogy Apponyi képviselő ur előadását megezáfolja: azt hiszem, hogy hivatalos kötelességének és állásával összekötött kötelmének tett volna eleget, ha az ily egyes felszólalások megczáfolására tett munkát arra fordította volna, hogy kimutassa, hogy hát mennyi azon előny, mely ezen törvényjavaslatok elfogadása által az országra hárul. (Helyeslés a szélső balon.) De, t. képviselőház! e nagy munka föláldozásával ezt megtenni ós bennünket arra méltatni nem méltóztatott. Ez valóban fájdalmas, hogy a nemzet e tekintetben a négy heti vita után nem képes több fölvilágosítást nyerni, mint a mennyi felvilágosítással bírt a tárgyalások megkezdésekor. Miután ez igy van, méltóztassanak megbocsájtani, de kénytelen vagyok kimondani, hogy akaratom ellen is azon fölfogás torlódik elmémbe, hogy e veszteségek oly nagyok, hogy ha a ministerek e fölvilágosítást megadnák : maguk is megijednének tőle és valósággal nem találkoznék e házban egy képviselő sem, ki a törvényjavaslatokat lelkiismeretesen megszavazni képes volna. (Helyeslés a balon.) En már az átalános tárgyalás alkalmával törtónt felszólalásomban kimondtam azt, hogy a törvényjavaslatban foglalt intézkedéssel a fogyasztási adók és a monopóliumokra az országnak azon joga, hogy azokkal szabadon rendelkezhessék : el fog évülni, és szomorúságomra a ministerelnök urnák tegnap tartott beszédéből valósággal arról győződtem meg, mint ha ezt már maga a ministerelnök ur is elévültnek tekintené, midőn hivatirozott arra, hogy a törvénynek első alkalommal való életbe léptetése alkalmával magyaráztatott meg valósággal az, hogy mit foglal magában az 1867: XII. törvényezikk C3. §. mert ennek alapján kiindulva, ezen tözvényt ugy fogalmazta, a mint volt az és ez által elismerni látszik azt, hogy az neki a valóságos értelme. Már, t. ház! én kénytelen vagyok itt ismételve kijelenteni, hogy épen az lett volna a fő intő ok, mert a tul állam ministerei és képviselői a törvénynek ezen magyarázatot adják, az lett volna az igazi ok arra nézve, hogy ezen joga a nemzetnek el ne évüljön: mindent elkövetni, hogy 1867: XII. törvényezikk 63. §-ának valódi értelme érvényre emeltessék; anyival inkább, t. ház, mert mi az 1867. XII. törvényezikket nem kaptuk ingyen, igen drága pénzen vettük, a mint a szövege is tanúsítja, hogy csupán méltányossági tekintetekből 30 millió és néhány százezer frt évi fizetést vállaltunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen akkor, mikor ezt a fizetést elvállaltuk, akármit mondjon az előadó ur, mi határozottan azon meggyőződésben voltunk, hogy szabadon rendelkezhetünk adóinkkal és a mi nekünk azokból tetszik, azokat megtartjuk, a mi nem tetszik, azokat elvetjük, amint jónak fogjuk látni; mert ki van e házban, a ki azt hitte hogy ezen szabad rendelkezés nélkül 30 millió és néhány százezer frt évi kamat fizetést lettünk volna képesek elvállalni? Hisz ez valóságos absurdum. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! az 1867: XII. törvényezikken nyugszik mindenféle adóink feletti rendelkezés, azon nyugszik a 30 millió és egy pár százezer frt évi kamat fizetés elvállalása; ha a tul állam adóinkkal való szabad rendelkezéstől meg akar bennün-