Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-343
so 3i3. országtss ülés február 6. 1878. szólván egyedüli létjogát képezte és képezi. — Sajnálom két okból, nevezetesen egyfelől mint ember azért, inert nem tagadhatom, hogy igen roszul esik elhagynom azon kormányt, melynek élén egy férfiú áll, kinek nagy tehetségét, hazafiságát, jobb ügyre felhasználandó bátorságát kétségbe nem vontam soha, nem vonom ma sem. ós kinek működéséhez nagy reményeket fűztem, de kinek missiójával párhuzamosan nagyok azon tévedései is, melyekbe jutott és a nemzet ügyét vitte, {Igaz! a baloldalon.) sajnálom, mint képviselő, ki tudom és érzem, hogy a politikai megpróbáltatás napjaiban van főképen szükség azon bátorságra, mely az olcsó dicsőségtől igen távol esik ; de mert mindennek meg van a maga határa, meg van különösen ott, hol az egyéni óhajtás ellenében a kötelesség parancsol, és mert képviselőnél döntő kérdésekben ennek meggyőződése azon határ, melyen tul lépni igazolhatían hiba volna, bármily félreértéseknek tegyem is ki magamat és lépésemet : bekövetkezettnek látom azon időt, hogy végszavazatomat megvonjam azon politikától, mely immár minden részeiben concret eredményekben fekszik előttünk. {Elénk helyeslés a balon.) Áttérve a dologra, én kezdettől fogva azon nézetben voltam, és e tekintetben osztoztam a kormány álláspontjában, hogy a kiegyezési kérdések egymással szoros összefüggésben állanak, következőleg azok felett igazságos ítéletet mondani csak ugy lehet, ha az azok egyes részeiben nyilvánuló előnyök és áldozatok együtt mérlegeltetnek, és ekként alkotunk magunknak képet azok végeredményei felett. Vannak, kik a kiegyezést akként képzelik, hogy az egyik fél, a jelen esetben természetesen mi, a küzdelemből teljes győzelemmel, a másik fél pedig teljes megadással kerüljön ki. Elismerem, hogy a magyar érdekek teljes kielégítése utoljára is nem volna rósz. de azok, akik ily nézetben vaunak, azok ne feledjék, hogy ez nem egyezség, hanem teljes legyőzetés lenne, ne feledjék, Jiogy ez egy nagy ineonsequentia, melybe én és azok, kik a jelen kiegyezéssel megelégedve nem vagyunk, nem eshetünk ; mert nem kívánhatjuk, hogy azt. mit mi elitélünk azért, mert teljes anyagi vereségünket tartalmazza : a másik fél — ha a dolog ellenkezőleg állana — megelégedéssel fogadjon. Igen is a kölcsönös méltányosság és igazság lehet csak azon hasis, melyen találkozhatunk, épen azért azt hiszem, hogy compensationalis tekintetek nélkül egyezséget létesíteni annál kevésbé fog bárki is, mert nyilvánvaló, hogy közgazdasági érdekeink ellentétesek, ellentétes érdekeket kiegyenlíteni pedig kölcsönös áldozatok nélkül nem lehet. így vélekekedvén, természetesnek fogja tartani a t, képviselőház, hogy a kiegyezésről megállapodott végső ítéletet mondani csak ma lehet, midőn annak részei már ismeretesek, természetesnek fogja találni, hogy ón, j ki a kiegyezésnek eddigi részeit megszavaztam, most szólalok fel, elvetvén részemről a vám szövetségi javaslatot és ez által az egész kiegyezést, (Helyeslés balról.) a bankkérdés kivételével. És itt nem jogosulatlanul áll elő azon kérdés, hogy ha közgazdasági érdekeink ellentétesek, ha áldozatok hozatalára vagyunk utalva: miért súrlódunk: miért hozunk áldozatokat, mindezt elkerülhetnők az önálló vámterület fe 1 állításával; miért nem lépünk tehát a térre. Kern kívánván kitérni a kérdések elől, elmondom erre vonatkozó nézeteimet is ; előbb azonban szabadságot veszek magamnak egy kitérésre. Én a kiegyezési kérdések közé a bankkérdóst nem soroztam soha, nem sorozom ma sem, mert ez semmi causalis nexusban nincs a vámszövetségg* 1, mert ez a momrehia két fele közötti alku tárgyát az 1807. XII. t. ez. szerint nem képezi és nem képezheti, és általában annak bevonása a kiegyezési kérdések közé azon szarvas hibák egyike, melyeket a kormány elkövetett, ós melyek mint később említeni fogom, a nagymérvű vereséget maguk után vonták, ugyanazért én a banktörvényt, ha annak sorsához a 80 milliós adósság nem köttetik : elfogadom ina is mint olyant, mely ideiglenes, mely viszonyaink között a relatíve legjobb, mely a valuta helyreállítása előtt egyedül lehető, és melyben nem látom azon rémeket, melyeket abban sokan látnak, Ennek felemlítése után kijelentem, hogy ámbár én készebb vagyok egy külön vámterület felállítására irányuló politikát annak küzdelmeivel egvütt is inkább elfogadni, mint a kiegvezés öszszoségét jelen alakjában, de mindaddig, nng arról tökéletesen meg nem győződöm, hogy közöttünk a közgazdasági kérdések egységes vámteridet melletti megoldása, a kölcsönös méltányosság és áldozatkészség alapján lehetetlen, hogy az egyezkedés a teljes capitulatióval egyenlő, addig nem hagyom el azon irányt, melyet az 1807. XII. t. ez. kijelöl, nem hagyom el politikai tekintetekből, melyekre e kél désnél a fősúlyt fektetem, nem hagyom el materiális érdekből sem, Magyarország azon készségét, hogy közötte és ő felsége többi országai között időnkint vámés kereskedelmi szerződés köttessék: az 18o7-iki alaptörvény által jelentette ki Miért történt ez t. képviselőház? Midőn ennek kijelentése nélkül is kétsógbevonhatlan egy államnak azon joga. hogy ily szerződóst köthessen, pedig az 18C>7-iki törvényhozás előtt sem lehettek ismeretlenek azon nehézségek, melyekkel a monarchia két fele közötti közgazdasági kérdések kiegyenlítése jár, — történt bizonyára azért: inert nem zárkózott el politikai fontossága előtt annak, hogy két államnak, mely oly politikai szövetségben él, mint mi, nem lehet
