Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-355

560 355. országos ülés február 20. 1878 ugyan nem engedek semmiben, akár legyen valami méltányos, akár méltánytalan, (Zajos helyeslés balfelöl.) a másik pedig azt, no a hegy nem megy Mahommedhez, akkor Mahommednek kell elmenni a hegyhez. (Élénk derülfaég.) Mindamellett nem különvámterületet, csak annyit kívánok, amennyi abban a határozati javaslatban foglaltatik, melyet Szilágyi képviselő ur benyújtott. Óhajtom maradjon meg a vámközösség, bár ugy hiszem sikerült talán, hacsak részben is megmutatnom, hogy attól hátrányok el nem választhatók, mert természetszerűleg függnek vele össze. Mégis elfogadom, elfogadom szívesen; de azon szükségszerűség s azért el nem hárítható hátrányoknak még egyenesen is fokozására, t. ház, részemről okot nem látok, s mert ez ellen bástyát szándékol felállíttatni az elleninditvány, én ezen bástya felállításának elhatározását tisztelettel kérem. (Hosszan tartó zajos helyeslés és taps balfelöl, és a szélső jobboldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk!) Midőn az ép elhangzott nagyhatású beszéd után kell szólanom, nem tagadhatom, hogy épenséggel nem bánnám, ha azon rósz helyzetben volnék, mely ellen a pénzűgyminisíerrel szemben Apponyi Albert gr, képviselő ur a mai ülés elején panaszkodott, hogy t. i. olyankor szólott a pénzügyminister ur, mikor be lóvén a vita zárva, neki nem lehetett rá felelni; mert én azt gondolom, hogy neki ez nem vált nagy hátrányára, sőt hogy azon közbeneső egy pár nap igenis kényelmes volt a tekintetben, hogy mai refutatióját elkészítse. (Mozgás a szélső jobboldalon és balfelől.) Mondom, nem bánnám, ha e kényszer helyzetben volnék: mert érzem én is, hogy a most elhangzott beszéd után egy 24 órai idő ellenérveim összeállítására nekem sem volna fölösleges. De acceptálom a positiót, ugy amint van, és csak azon kérést intézem a ház t. tagjaihoz, hogy lehetőleg összevonandó beszédem alatt kegyeskedjenek engem is meghallgatni legalább annyi csendben, amennyiben én az ellenünk mondott beszédeket mindig meghallgatom. (Halljuk! Halljuk!) Én t. ház, bár magam is — miután utolsó felszólalásom után többen szívesek voltak reflectálni a szavazás előtt tartott előadásomra — tehetném azt, hogy ma azokra az ellenem felhozott észrevételekre ismét válaszoljak: legfeljebb csak oly pontokra fogok szorítkozni, melyek a mai napon e czikk alkalmából hozattak fel, s visszanyúlni a régiekre nem szándékozom. (Halljuk!) Továbbá elfogadom azt, amit Kerkapoly Károly t. képviselő ur mondott, hogy objective vitassuk e kérdést, hogy hagyjunk el minden subjectiv indokot, és biztosithatom a. t. házat, hogy én tökéletesen értem, hogy midőn a kormánynak eljárása éles bonczkés alá vétetik, nyilatkozatai régibb és ujabb időből felolvastatnak; — ez a dolog objectiv indokolásához tartozik; de viszont magam részéről is kérem, hogy ne vádoltassam subjectivitással, haegy vagy más esetben, midőn a mai kormány eljárását indokolnom kell: kénytelen vagyok az előbb történtekre is reflectálni. (Halljuk!) A miket a t. képviselő ur mondott, nem mondotta subjectiv indokból; biztosithatom róla, nem teszem én sem abból, de objectiv téren meg kell engedni, hogy egyforma fegyverekkel küzdhessünk, értem a fegyvereknek nem súlyát és horderejót. — mert itt megadom magamat, — hanem jogosultságát. (Helyeslés.) S most t. ház, kénytelen vagyok mégis a ma itt felhozottakra némi észrevételeket tenni. (Halljuk!) Simonyi Lajos b. képviselő ur hivatásának tartotta, először megmondani, hogy mit fog tenni a kormány, s azt helyeselni; azután megmondani, hogy még sem lesz komolyan ugy; azután ismét arra reflectálni, amit minden alkalommal megragadnak, mellőzve az igazságnak annyira történt helyreállítását, arra ugyanis, ami a bankkérdés alkalmából történt. Én t. ház, e tárgyra többé e ház kebelében visszatérni nem fogok; de most az egyszer engedjék meg, hogy még egyszer helyreigazítsam a tényeknek legtisztább, legegj-szerübb valóságát. (Halljuk!) Ezt még ma egyszer constatálva, jövőre szabad mezőt hagyok azoknak, kik ezt készakarva ignorálják. (Halljuk!) A bankkérdés miatt igenis beadta a kormány lemondását. Miért? Azért, — amint meg is mondatott itt, — mert oly feltétel követeltetett, melyben tévesen, vagy nem Magyarország államiságának megcsorbítását, vagy legalább is megbántását látta s visszalépett hivatalába akkor, mikor nem akadva mások, a kik helyét elfoglalják, az emiitett kivánalom, mely szerint a főtanácsban a magyar polgároknak a törvény szerint mindenkor kisebbségben kellett volna ienniök, elejtetett, és így a magyar államiságot sértő feltétel mellőztetett. Lehet a kormány ebbeli eljárását helyeselni vagy nem helyeselni; de hogy leköszönt, s azután a nélkül, hogy ezzel bármit elért volna, ugyanazon alapon, melyen leköszönt, vette vissza állását: ezt az igazsággal megegyezőleg mondani nem lehet. (Élénk helyeslés a középen.) Ami különben a jelen helyzetre vonatkozólag a kormány álláspontját illeti, azt mindenki tudja, hogy itt egyezmónyi törvényjavaslatokról van szó ; tudja, hogy valamely kormányegyezmény által mily fokig, mily arányban szokott megköttetni. A kormány kötelességének tartja azt, mire vállalkozott, a parlamentalismus fokozatain keresztül, és az azáltal adott módok felhasználásával létesitni igyekezni, s ha ez a végpontban nem sikerül: akkor tudni fogja saját parlarnentalis kötelességét;