Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-355

856. orsíígos Ülés februflr 20.1878. 361 de legyen róla meggyőződve a t. képviselő ur, hogy valamint nem fogja ugy, — amint ő mon­da — tárczáját letenni egész addig, mig ezen oly fontos törvényekkel szemben nincsenek kimerítve a parlamentalis eszközök: ha ez egyszer megtör­tént, tért fog engedni másoknak, a kik jobb egyes­séget létrehozhatni hisznek. (Élénk helyeslés a kö­zépen. Mozgás bal/elül.) T. ház! Történt hivatkozás arra, — épen a most előttem szólt t. képviselő ur is arra hivatkozott, — hogy hisz nem tett még érre próbát a képviselő­ház, tehát tegye meg a próbát a képviselőház maga. B. Simonyi Lajos ur is hivatkozott rá, hogy azt, hogy egy erélyes parlament mit tehet: meg­mutatta a velünk szerződő másik fél. Én ugy tudom t. ház, hogy minden törvény­hozásnak, minden képviselőháznak, ha valamely más állammal szerződni akar, eszköze nem lehet más, mint a kormány; mert az egyik törvényho­zás a másikkal — nálunk vannak ugyan bizonyos törvényileg kimondott kivételes esetek, de rend­szerint, — a kormány utján szokott egyezkedni. Ez nem zárja ki azt, hogy a képviselőház döntsön, mert hiszen végső esetben mindig a képviselőház, illetőleg a törvényhozás dönt. Nem annyit tesz azonban ez, hogy a törvényhoz as GS ín képviselő­ház alkuszik; hanem hogyha a törvényho­zás nincs megelégedve oly egyezséggel, a melyet az ő eszköze a kormány terjesztett eléje, akkor oly intézkedést tesz, a melynek folytán más esz­köze, más kormánya lesz, ; de az egyezkedést min­dig a kormány folytatja. (Élénk helyeslés a középen.) És engedelmet kérek, ón részemről azt hiszem, hogy gondosan tartózkodtam és tartózkodni fogok most is mind attól, a mi a monarchia másik államá­nak részéről reá nézve sérelmesnek vétethetnék; de nem hiszem, hogy megsértsem őt, ha azt mondom, hogy éppen a parlamentálismus szempontjából hivatkozni reá póldánykép gyanánt: ez meg nem állja a kritikát (Helyeslés a közepén. Mozgás a balon.) -Hiszen ez az állitásom nem sérti meg őt. Miért? Azért, mert azon igen tisztelt férfiak ottan, a kiknek hazájában nem volt az alkotmányo­ságnak annyi fejlődése sem, mint Magyarországon, de a kik azt, hogy a parlamentálismusnak mi a jellege, követelménye, igen jól tudják azt, hogy náluk a parlamentálismus valami példányképü, hogy tökéletesen kifejlődve lenne, — maguk sem fogják hinni. Én tehát csak azt kérem, hogy szem­ben azzal, a mit még eddig Magyarországról min­denki elismert, — a fejlettebb parlamentalis viszo­nyokra ne méltóztassanak példányképül oly orszá­got kitűzni, a melynek igen jeles, igen derék tu­lajdonai vannak, a mely iránt a legnagyobb tisz­telettel viseltetem, a melynek népét igen sok irány­ban például vehetjük; de ne méltóztassanak azt éppen azon egyben, a melyben mi magyarok ed­KÉPV.H. NAPLÓ 1875-78. XV. KÖTET. dig előtte állottunk, nekünk példányként tűzni ki. (Tetszés a középen.) Én t. ház, kénytelen vagyok reflectálni most már azokra, legalább azok egynémelyikére, a miket Kerkapoly t. képviselő ur felhozott. (Hattjukl Halljuk!) A t. képviselő ur azt mondja, hogy a külön álló vámterület felállítása nem lehetetlen. Hivat­kozik az 1875. februárban mondott beszédemre, majd a májusban tett nyilatkozatomra és egy in­terpellatióra mondott válaszomra. Es én abban, hogy a külön vámterület felállítása nem lehetetlen: most is igazat adok neki ós nem is hiszem, hogy bár mikor ezen hosszú viták folyamában ennek ellenkezőjót mondottam volna. De nagy kérdés azután, hogy az. a mit valaki lehetőnek tart: az adott viszonyok között előnyösnek, jónak tartja-e; vagy pedig nem tartja szemben még egy obyan kiegyezéssel is, mint a jelenlegi, a melynek hiányait elismeri az ország érdekében rosszabbnak és ká­rosabbnak (Ugy van \ a középen.) Nem a lehetet­lenségnek kérdése forog itt fen szerintem, hanem az ország érdekeinek, az állam polgárok, az adó­zók általa annyira kiemelt érdekcinek kérdése. Én csak utalhatok arra, a mit már mondottam, hogy én igenis azért tartom elfogadandónak ez egyezséget, mert a közös vámterület alapján ma jobbat lehetőnek nem tartok ; a külön vámterület fel állításából eredhető bajokat pedig nagyobbak­nak tartom, mint a melyek ezen egyezségből szár­mazhatnak. T. képviselőház! Igen is ez vezetett engem a tárgyalás alatt és ez vezette a kormányt. Mi igyekeztünk, azt mondhatnám, mind azon módokon, a melyeket a t. képviselő ur felhozott arra, hogy a fogyasztási adóknál való károsodásunk teljes mértékben recompensaltassék. A fogyasztási vonal felállításáról is volt szó. Én részemről egyénileg meggyőződést merítettem az iránt, hogy nemcsak hogy ennek költségei sokkal tetemesebbek lennének, mint a hogy szá­míttatik, de azon meggyőződést is merítettem, hogy ily vonalak felállítása által elveszítjük a közös vámterület azon legfőbb előnyét, a mely a forgalomnak, kereskedésnek minden akadály nél­küli szabadságában áll. (Helyeslés a középen.) És épen ezért, én részemről kívánatosnak, óhaj­tandónak, ha lehetséges volna is, az ország érde­kében nem tartom. A t. képviselő ur a fogyasztási adókkal a restitutió kérdését is fölemlítette. Azt gondolom, annyit maga is elismert, hogy a restitutióból eredő károsodás a mi javaslataink szerint orvo­soltatok Marad tehát csak a közvetett adókból való károsodásunk. A t. képviselő ur elismeri, hogy itt is bizonyos compensatió van az esetre, ha főleg a kávé-vám elfogadtatik, csakhogy ezt 46

Next

/
Oldalképek
Tartalom