Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-355

35S. országos Illés február 20. 1878. 359 igazságtalan. Érinti az egyik is, a másik is, s I állitom, hogy utóbbi még sokkal kedvezőtlenebbül, j T. ház! Nem akarok hosszas lenni. Volnának mondanivalóim, (Halljuk^ de igazán a t. ház türelmét fárasztani nem akarom. {Halljak!) Ha a képviselőház kegyessége megengedi, akkor még csak egyet leszek bátor megjegyezni. Nem örömest teszem, de mégis teszem. T. i. azt az észrevételt, hogy újra hallottam azt a megjegyzést : könnyű igényeket felállítani, igények jogosultságát bebizonyítani, könnyű a realizálás módját kimutatni; de sikeresiteni azt az egyezkedést, az nem oly könnyű dolog, és hogy én azt, mint Trefort t. barátom magát kifejezó, igen jól tudhatom, hiszen szintén próbáltam azt a bank [ kérdésénél, de kérdi minő sikerrel? Semmi sikerrel, mint monda. E megjegyzésre és arra, amit ugyanazon irányban a t. ministerelnök ur tenni jónak látott, Trefort barátomnak azt felelem, hogy azt a nehézséget azon időből igenis mindketten ismerjük : mert azokat a szerinte semmi eredményre nem vezetett tárgyalásokat együtt folytattak ám. (Hosszas derültség a balon.) De ón tagadom is, hogy ama tárgyalások semmi eredményre se vezettek volna. A t. ministerelnök ur igazságosabb és óvatosabb is, azt mondva, hogy azon tárgyalásokat többen folytaták, s az eredmény azt sem érte el, mit a jelen kormány elért. Mikor azt tagadom, egyúttal igen kérem a t. ministeriumot, hogy miután én nem csinálok belőle titkot, hogy a speciális tárgyalások folyamán nem egy szakasznál kénytelen leszek még felszólalni; igen a t. ministeriumot, hogy a kormány birtokában lévő és igy csak általa ismert s a megítélés tárgyát itt nem képezhető dolgok felett ne mondjon Ítéletet. A pénzügyminister ur ezt nem is tette, kérem ne tegyék a többi minister urak se, ós pedig annál is inkább, mivel irattáruk is csak arról értesiti őket, mennyire érleltek egy vagy más dolgok, de nem arról, ha fejlett-e az tovább és mennyire szóbeli tárgyalások utján. Pedig ezen tárgyalásokról is tudjuk egész hitelesen, hogy ezek is részben írásban, részben szóbelileg folytak és kérdem, hogyha a régieknél is ugy történt, hogyan Ítélhessen az, a ki csak az íráshoz tarthatja magát? Nemcsak azok, akik előtt mondanak ítéletet, nem képesek ezen ítélet alaposságát megbírálni ; de ők maguk sincsenek azon helyzetben, hogy egészében ismerjék azt, ami felett nyilvánosan ítélni nem vonakodnak. Ami pedig ezt a most fen forgó tárgyat illeti, ós azt hogy ne formulázzuk ezen követeléseket, mert nehéz az egyezkedéseket sikeresiteni, nehéz annyira, hogy annak idejében bizonynyal mi is e nehézségek miatt nem indítók meg a tárgyalásokat, tudva hogy ily eredményekre sem bírtam I volna jönni. Tisza Kálmán ministerelnök: Nem igy mondtam. Kerkapoly Károly: Én igy fogtam föl, és azért megjegyzem, hogy én az egyezkedés e nehézségeit ismertein és épen nem tagadom. De azért nincs kizárva, hogy az ily dolog szerencsésen megindítva, megfelelőleg vezetve ne sikerülhessen, íme a restitutióra vonatkozólag már is sikerölt az: habár a tárgyalásnak az én meggyőződésem szerint ott kellett volna kezdődni, ahol végződött. De ez nem minden. Hiszen nemcsak egyezkedés utján lehet eredményre jutni. A t. ministerelnök ur maga mutatott rá a másik irányra, de ha ezen másik utat, amelyet előbb, mint alternatívát állítottunk oda, járhatlannak nyilvánítjuk : akkor az egyezkedés nemcsak nehéz, de lehetetlen. (Élénk helyeslés balfelöl.) És még egyet, t. ház. Kinek ós minek ügyéről van itt szó? Magyarország ügyéről, azon Magyarországéról, a melynek képviselete itt van. (Élénk helyeslés.) Kérdem, a t. ház, a maga részéről tett-e már próbát, hogy súlyt adjon kormánya jogos ós méltányos követelésének ? Mert, hogy ezen egyezkedés folyamában a másik egyezkedő fél képviselete nem egyszer sikerrel belenyúlt, az igaz. Es félreismerheilenül bebizonyította azt a lehetőséget, a mely az ő kormányára nézve is lehetetlennek bizonyult. A mi kormányunkra nézve is sok lehetlennek bizonyult; de mai napig nem arra, és a törvényhozásra nézve is. (Elénk helyeslés.) Én nem tartom kisebb hibának ezen további erőnek a küzdtérre fel nem léptetését s ha ugy tetszik, arra föl nem léptét, attól távol maradását, mint az egyedül sikeres és hatékony fegyvernek a különvámterület esetleges igénybevételének félretételét. (Helyeslés balfelöl.) E kettő nélkül, a fegyver nélkül, a mi fog, a kar nélkül, a mely annak viselésére erősebb, mint a kormányé magáé, erősebb mint mint bármely kormányé, sikert ne remónyljünk. Én a legnagyobb elismeréssel vagyok a jelen kormánv tagjai irányában s azt a contestatiót is teljes mérvben magamévá teszem, melyet a ministerelnök úrtól a kereskedelmi tárcza ideiglenes vezetője irányában hallottam, teljes elismeréssel vagyok ós nem kétlem, hogy azon helyeken csupán csak a kormány erejével, és azon fegyver használata nélkül több eredményt nem fogott volna kivinni senki más. De hogy azon fegyvernek is használatával, azon erőnek is felhasználásával, amelyet az ország képviselete nyújt, (Élénk helyeslés balfelöl.) ne lehessen többet elérni: azt hinni, vélni lehet, de mai napig bepróbálva nincs. (Élénk helyeslés balfelöl) Én őszinte voltam akkor mikor mondottam, hogy a közösvámterület fentartását óhajtom, kívánom ; de nem ugy, hogy előre kimondassák: csak a közösvámterület alapján lehet rendezkedni, akkor az egyik fél azt mondja: No, ha ugy van, én