Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-355
852 355 országos ülés február 20 IMS szembc]i áll ő80—400,000, vagy Kerkapoly képviselő in* számítása szerint fél milliónyi többlet a financzvámoknál ugy, hogy a mi károsodásunk a fogyasztási adóknál a legminimálisabb számítás szerint is nettó 3 milliót tesz ki. Azonban én nem ismerem el ínég ezen reduciió helyességet sem, mert a számításból kimaradt az, hogy az iparvámoknál, nevezetesen az iparvámok csak néhány csoportjánál a gyapjú- és gyapotszöveteknél és fonalaknál a bevitel csökkentése czéloztatik, mert más értelme nem lehet a védelmi természetű vámemelésnek. Hisz csak akkor véd tényleg az iparvám, ha nem fizettetik ; mihelyt fizettetik, akkor többé nem véd. Matlekovics könyve alapján általam tett összeállítás szerint fonalak, pamut- és gyapjúszövetek és ruházati czikkek, melyekre nézve a vámemelés igen jelentékeny; a vámjövedelem 1871—75 átlag kitett évenként 3.780,000 frtot. Azt hiszem, nem merész azon állítás, hogy ezen vámemeléssel a bevitel csökkentése czéloztatik. Ezt akarják az osztrákok, s el is fogják érni, mert lehetetlen azt el nem érni ily jelentékeny vámemelésekkel. Egy igen csekély, csak 20—25% csökkenést véve f. 1, akkor is a vámjövedelemben 7 — 800,000—1 millió kevesebblet fog mutatkozni, illetőleg Magyarországra nézve is 250—300,000 írttal lesz kevesebb a vámjövedelem ezen vámok felemelésénél fogva, ugy, hogy a financzvámoknál beálló többletet itt majdnem teljesen paralisálva látom. Csupán pénzügyi szempontból, nem is gazdasági szempontból, mely nézetem szerint is sokkal fontosabb, világítván meg a kérdést, azt hiszem, hogy tekintve a vámjövedelmi csökkenést, tekintve azt, hogy nem az J 868 —74. átlagot lehet alapul venni, hanem tekintettel keli lenni az évről-évre tapasztalt beviteli növekedésre, azon híres, két év óta annyira hangoztatott finanezvámu recompensatió nevetséges csekélységre reducáltatik. A tisztelt pénzügyminister ur előbb hangsúlyozta azon főérvet, melynélfogva ő a fogyasztási > vonalat nem akarja, mert t. i ez a forgalmat megakasztja. Ezen érvnek alaposságát nem ismerhetem el azon oknál fogva, mert bármily csekélyre veszszük a hivatalos kimutatások megbízhatóságát Magyarország bevitel és kiviteli forgalmára nézve: mégis azt fogjuk látni, hogy az összes évi 7-— 800 milliónyi be- ós kiviteli áruforgalommal szemben áll a ezukor, sör és szesznél az évi be- ós kiviteli forgalom 25—26 millióval, tehát mintegy B 1 /, százaléka az összes áruforgalomnak. A pénzügyminister ur a sör, ezukor és szeszre nézve a kimutatások helyességét maga elismerte s azt hiszem, nem fogja utólag felhozni, hogy ezen czikkek is a kötött és szőtt áruk közt lappangnak. Akkor tehát, mikor a zárvonal felállítása Magyarországra nézve több millió frtnyi károsodás elhárítását jelenti, azt hiszem, ily csekély megakasztása a forgalomnak komolyan számba nem vehető ! Én t ház, tekintettel arra, hogy a fogyasztási adók körüli károsodás nincs reeompensálva még azon esetben sem, hogy ha elvben nem volnék az ellen, hogy egészen más téren kerestessék a recompensatió .; mivel én más módot ezen bajoknak orvoslására nem látok, mint a zárvonal felállítását, miután ez által a forgalomnak általam is teljes értékében méltányolt szabadságát megakadályozva nem látom, magamévá téve azon amplificátiót, melyet Szilágyi Dezső képviselő ur indítványa tartalmaz, mely különben is teljes összhangzásban van a b Simonyi Lajos képviselőtársam által beadott indítvánnyal: ón részemről Szilágyi képviselő ur módositványához hozzájárulok, s a szőnyegen lévő törvényezikket nem fogadom el. (Élénk helyeslés balfelől.) Hedry Ernő: T. ház! Én ugyan nem tartom magamat hivatva arra, hogy Apponyi Albert 1. barátomat megvédjem a t. pénzügyminister ur ellen, miután ő azt jobban meg fogja tehetni, hanem mielőtt neki erre alkalma lenne : engedje meg a t. pénzügyminister ur, hogy én is két megjegyzést koczkáztassak az ő ellenmegjegyzéseire. Először is megtámadta, hogy meri ő az arany és ezüst agió közti különbséget 15-re tenni, miután az most ugyan 15, de lehet 4 is, a közép arányban 6 vagy 7 szokott lenni. Bátorkodom erre nézve megjegyezni, hogy tudtommal az utolsó tíz évi átlag szerint a különbség IC volt. A t. pénzügyminister ur számítása azon hamis alapon nyugszik, hogy mindig azon lovagolt, mint ha Apponyi Albert tisztelt barátom 342,000 ily családot értett, pedig ő ugyan iparos családot s nem vagyonos, hanem az élettel küzdő családot értett, de korántsem 340,000-et s így állításának alapja megdöntetvén, minden arra fektetett czafolat megszűnt. Végre egész aplombbal azt mondta a t. ministér ur, hogy ő jogosítva volt ezen talán élesebb feleletre, mert e számítást nem lehetett szó nélkül hagyni. Azt állítom, hogy ép oly jogosan, sőt talán jogosabban tette azt először Apponyi Albert t. barátom, amennyiben a ministeri indokolásban kijelentetett, hogy a kávévám csekély, alig számba vehető. Ezeket akartam röviden megjegyezni, s miután eleget kávéztunk, térjünk át a fogyasztási adókra. Kern akarom azok példáját követni, kik az első czikk pénzügyi hiányait bírálták ; kimutatták, hogy mennyire nem felei meg a pénzügyi vámokban keresendő recompensatió a fogyasztási adóknál általunk szenvedett károknak Én szintén nagynak tartom károsodásunkat, de egy szempontból kívántam felszólalni, s ez az, hogy ha Magyarország- és Ausztriában a fogyasztási adók egyformák, nem annyira pénzügyi, mint inkább nemzetgazdasági kár származik, s ép ezért kívánok a fogyasz-
