Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-355

355. országos ülés tási tárgyakra nézve egy közbenső vonalat felál­lítani ; mert akkor lehetősége van annak, hogy külön adóztatási rendszer legyen itt és ott a fogyasz­tási tárgyakra, különösen a szeszre: mert nem hiszem, hogy valaki tagadhatja, hogy egyenlő adóz­tatási rendszer mellett Magyarországban a szesz­termelés nem emelkedni, hanem pangni fog. S ezt különösen Magyarország felső megyéinek érdeké­ben említem fel, melyekre a most felemelt szesz­adó lehetetlenné teszi a szeszipar fejlődését s ennek a mezőgazdaságra kiható hátrányait mérlegelni nem lehet. Ezen hátrányok egyenlő adóztatás mel­lett mindig növekedni fognak, mert midőn Ausztriá­ban olcsóbb munkás, jobb nyersanyag, sokkal nagyobb industria és olcsóbb tőkével rendelkez­nek : mi a concurrentiát Ausztriával ki nem állhatjuk. A fogyasztási adóknál szenvedett pénzügyi károsodásunkat csakugyan lehet, mint Szilágyi Dezső t. képviselő ur proponálta, compensálni; hanem nem lehet szerintem compensálni azon ká­rokat, melyeket nemzetgazdasági, s különösen me­zőgazdasági tekintetben ez egyenlő adóztatási rend­szer által vallunk s azért kívánom én, hogy egy külön vonal állíttassák fel, mely azután lehetővé teszi a külön megadóztatást, s ép azért elfogadom Simonyi Lajos báró t. képviselő ur javaslatát és és az I. czikket el nem fogadom. (Helyeslés a szélső jobboldalon.) Kerkapoly Károly: T. ház ! Midőn a rész­letes vitánál mindjárt az első czikknél felszólalok, és azt a t. pénzügyminister urnák egy, az átalános vita végén mondott beszédéből való idézéssel kez­dem, sietek biztosítani a t. házat, hogy ezt nem azért teszem, mintha egy utólagos átalános vitát akarnók felidézni, sőt csak is azért, hogy alkalmat vegyek magamnak ahoz egy másik biztosítást kötni. A t. pénzügyminister ur állitá, hogy én a javaslat mellett felhozott érvek ellenében az ékes­szólás egész hatalmát érvényesítettem. Én meg vagyok arról győződve, hogy azt akarva sem tehetem vala, mivel hogy én azon hatalommal nem birok ; de hozzá teszem, a meny­nyiben bírnék, szándékosan nem érvényesiteném vala azt. Most sincs olyatén szándékom. Az ékes­szólás rábeszélni akar. Én ez ügyet sokkal ko­molyabbnak, sokkal nagyobb horderejűnek s an­nál fogva a vele szemben elfoglalt álláspontot — legyen az mellette, vagy ellene — sokkal nagyobb felelősséggel terheltnek tekintem, semhogy vala­kinek rábeszéléseért és oly eredményért, mely nem a meggyőződés, de a rábeszélés, vagy bármily eg3^éb hatalomnak lenne eredménye, felelni akar­nék. Azt akarom, s a mennyire rajtam áll ós te­hetségemtől kikerül, oda igenis hatok, hogy a mennyiben a javaslatok helyességéről meggyőződve nem volnék, a mennyiben kénytelen volnék azokat KÉPV H. NAPLÓ 1875-78. XV KÖTET íebrnár 80.1878 353 egy vagy más részben hibásaknak ítélni, a meny­nyire bírom, igenis az érveknek egész cataracta­ját hozni ffel ellenük, de a dologból mentetteket, azért, hogy felvilágosítsak; azért, hogy meggyőz­zek, de nem, hogy rábeszéljek. (Elénk helyeslés.) Ezért ismétlem, még ha rendelkezném is az­zal, egyenesen kerültem volna és kerülném az ékesszólás bármi fegyverének használatát. A másik, a mit megjegyezni kívánok, meg az, hogy miként első felszólalásom alkalmával ke­rülni kívántam, hogy ugy fejezzem ki magamat, mind azt, a mi személyes vonatkozást foglalna magában, a mi a vitának ez irányú színezetet adhatott volna: ugy kerülni kívánom azt most is, ismét nemcsak azért, mert azt hittem, s hiszem, hogy tartozom ezzel a t. háznak és a t. ház minden tagjának ; hanem azért is, mert tudtam, hogy ez az ügynek vagy épen nem tesz szolgálatot, vagy ha igen: roszat. Ha a személyi vonatkozásokból vett érveléssel hatni lehet, az az ügy rovására van. Nem akarom, hogy valakinek személye irá­nyában kelthető kedvetlenség, a személye vagy felfogása iránti hit megingatása szolgáljon okul arra, hogy ne hallgassunk arra, a mit az mond, Hallgassunk arra, a mit akárki mond, és mérjük meg, mit ér az. Másfelől részemről is tudom, s ném is fe­lejtem el, hogy mint a ministerelnök ur monda azzal, ha nem a dolgot támadjuk, de annak szószólóit, ezzel hallgatólag elismertük, hogy teszszük ezt azért, mert a dolgot támadni nem bírjuk. (Helyeslés balfelöl.) Azért most is kerülni kívánok minden személyes vonatkozást, bár talán meg fogja en­gedni a t. ház, hogy az általános vitában fölme­rült nem egy e féle mozzanat után ma ez nekem nehezebb, mint első felszólalásom alkalmával volt. T. ház! En az általános vita alkalmával azt mondtam, hogy ,,az előttünk fekvő javaslatokat csak­úgy fogadhatjuk el érdekeink önsórtése nélkül, ha legalább is fokoztatnék azon szűnő haszon és fölmerülő kár, melyet piaczunknak az osztrák ipar részére ingyen átengedésével, illetőleg annak ön­költségünkre önvédésévei szenvedünk, s ha nem kívántatnék, hogy e szűnő haszonhoz, illetőleg föl­merülő kárhoz még az adóvisszatéritéseknél eddig szenvedett veszteség is járuljon, s ha módja talál­tatnék, hogy népünk fogyasztási adója legkisebb részben se folyjék az osztrák kincstárba; vagy ha igen: az teljes mértékben pótoltassák vissza a nél­kül, hogy e visszapótlás ránk a velünk szövetke­zett népek gyűlöletét vonná, s a többi. Most erről van a szó." Arról van szó : eszközölni, hogy a magyar nép fogyasztási adója a magyar kincstárnak váljék javára vagy az által, hogy oda folyjon, vagy az által, hogyha máshová folyt, meg visszatérittessók, 45

Next

/
Oldalképek
Tartalom