Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-355
855 országos Illés február 20.1878 847 kötelezne bennünket, ha megnevezné nekünk azon szabókat, akik 2 méter posztóból egy egész öltözéket képesek készíteni. {Élénk- derültség a baloldalon és a szélső jobbon ) De mindezeket a részleteket tovább nem folytatom: hanem csak azt kérdem, hogy vajon különösen azon helyről, melyen az igen t. pénzügyminister nr ül, azon órában, melyben ő zárbeszédét mondta, a melyre nézve azután csak a részletes vitáoál lehet mintegy kitérőleg egyes tételeket példaként felemlíteni : lehet-e mondom ily körülmények közt a képviselőháznak valamely tagját ily számitások alapján, a minőket most jellemezni bátor voltam, nevetség tárgyává tenni? {Elénk helyeslés és tetszés a baloldalon, és szélső jobbon?) Itt már azután, t. ház, a t. pénzügyminister urnák előbb használt szavait újra idézve, nem azt mondom, hogy ahol komoly helyről komoly férfiak ily számitások alapján, ily fenhangon szólnak, nem fog ártani a reetificátiókat kissé tovább folytatni, hanem azt mondom, hogy ily számításokkal szemben, amelyek ennyire szétmállanak, ennyire nincsenek összefüggésben az alappal, melyre épitvék : minden rectificátiónak a lehetősége is megszűnt. {Élénk helyeslés a szélső jobbés a baloldalon.) Egyébiránt a t. pénzügyminister ur előadásának folyamában hivatkozott az én igazságszeretetemre, s kifejezte abbeli reményét, hogy az ép oly nagy, minő nagy önérzetem. Eeméllem, t. ház, magam is, hogy .e reményének megfelelni képes vagyok, a mi csekély önérzet bennem van, az csak is az igazság-szereteten alapulhat, s ezt csak addig tarthatom én önmagamban, a míg azon öntudattal birok, hogy az igazság, és csakis az igazság az, a mit keresek. {Helyeslés a bal- és szélső jobboldalon.) És azért tekintet nélkül arra, hogy vajon beillet-e ily hivatkozás azon beszédnek keretébe, melyet a pénzügyminister ur minap reám mérni szives volt; tekintet nélkül erre, minden tartózkodás nélkül elismerem azt, hogy e számítás, melyet én, mint az egy háztartásra nehezedő tehernek resultatumát felhoztam, az utolsó forintig fen nem tartható. Mondhatnám ugyan, hogy ezt a számitást nem én tettem, hogy ezt mástól kaptam ; de erre nem hivatkozom, mert azért, a mit én e házban kimondok, vettem légyen azt bárhonnan: a felősséget én 5/ és csak is én viselem, és azt el is vállalom. {Elénk tetszés a baloldalon.) De hogy ezek az adatok távolról sem állottak oly messze a valódiságtól, távolról sem állottak oly messze a komoly és reális számítástól, mint az, a mit a t. pénzügyminister ur válasz gyanánt azokra fölhozott: ez iránt a dolognak bővebb megfontolása után sem marad nekem a legkisebb kétségem. {Élénk helyeslés a baloldalon.) Már most t. ház, visszatérve magának a tárgynak fonalára, a megterheltetés, mely az iparvédvámokkal combinált pénzügyi vámokból ered, ha talán nem számszerint is ép oly nagy egyegy családra nézve, minőnek én utolsó felszólalásomban kitettem: mindenesetre igen nagy, igen terhes. És ez a körülmény itt tekintetbe veendő akkor, akkor a financz-vámokban keressük a fogyasztási adóknál szenvedett károsodásunkért a kápótlást. Ezt egybevetve az előbb fölhozott összehasonlítással, én ezen compensatiót reálisnak, valónak el nem fogadhatom és azért a kormány által követett utón nem találhatom a bajnak orvoslását. Át kell most térnem a másik útnak megvilágítására, mely e házban a mai napon beadott két indítvány által nekünk kijelöltetett. Erre vonatkozólag röviden néhány szóra szorítkozom. Valahányszor eddig e tárgyra nézve főiszólalni szerencsés voltam, mindenkor kiemeltem, hogy e kérdés megoldásának én egy más útját keresem, hogy nekem a fogyasztási zárvonalnak praktikus kivitele ellen vannak aggályaim, vannak észrevételeim, melyeknek fejtegetése azonban ma gyakorlati érdekkel nem igen bír. És megmondom miért? Ha ugy, mint azt mi a háznak ez oldalán óhajtottuk, a kiegyezési müvet elölről kezdhetnők, ha kezünkbe volna adva az, hogy a kiegyezésnek neve alá foglalt összes kérdéseknek megoldását egy organikus complexumban mi kiserelhetnők meg : akkor mi a fogyasztási adók kérdésének más megoldását keresnők. Megmondtam már más alkalommal is, hogy akkor az indirect adók jövedelmének közös czélokra fordítása volna első sorban az orvoslás azon módja, melyre mi törekednénk. De hogyan áll t. ház, a helyzet ma ? Arról van-e szó ma, hogy mi egy organicus egészet állapítsunk meg a monarchia két fele között rendezendő közgazdasági kérdésekre nézve ? Ez — sajnos — ma mar tul haladott stádium. A részletes vitánál vagyunk ; a képviselőház által nagyban és egészben elfogadott és a monarchia két kormánya közt megállapított keretekben kell mozognunk. Oly indítványok, oly javaslatok, melyek e keretbe be nem illeszthetők, a dolog mai stádiumában nélkülözik a practicabilitás jellegét, és azokhoz kizárólagos merevséggel ragaszkodván, veszélyeztetnők a részletes vita útját, a mely ebből áll : megmenteni, a mi még megmenthető. A fősúlyt pedig én legalább arra léktetem, hogy a fogyasztási adóknál szenvedett károsodás minden esetre orvosoltassék. és csak másodsorban arra, melyik legyen az az ut, melyen az orvoslás eléressék, a magyar és az osztrák quóta-küldöttség közt váltott üzenetek pedig meggyőztek engem arról, hogy a megoldás azon másik módjának le44*
