Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-355

348 355 országos Ülés február 20.1878. hetősége mindenkor kétséges — s egyátalán csak ugy volna remélhető, ha az összes kiegyezési alkudozásokat újból kezdhetnők. Miután pedig nehezen remélhető, hogy ily helyzetbe jussunk: gondoskodnunk kell arról, hogy törvénybe ne igtattassék most olyasmi, a mi által a ezélnak, ha máskép nem lehet, a fogyasztási zárvonal utján való elérése az országra nézve lehetetlenné tétetnék. Ennek folytán nem szavazhatok a törvényjavaslat ezen első czikkére, ugy, a mint az a bizottsági szövegben megállapítva van, hanem kijelentem azt, hogy azon esetre, ha netalán az egész kiegyezés újra volna kezdendő, mai szavazatom által annak, hogy ily esetben mily utat keressek a fogyasztási adók kérdésének megoldására, semmi irányban nem praejudicálok, és ily fentartás mellett a czikk ellen, és ha az el nem fogadtatik, a Szilágyi Dezső t. képviselő ur által beadott módositványra fogok szavazni, ós kérem a t. házat, hogy a törvényjavaslat ezen első czikkét se méltóztassék elfogadni. (Élénk helyedéi a szélső jobb- és baloldalon.) Széll Kálmán pénzügyininisfer: Azt hiszem, sikerülni fog nekem bemutatni, hogy most sem lesz egészen felesleges, ha én daczára annak, hogy ugy néz ki a dolog, mint egy t. képviselő társam gr. Apponyi Albert és köztem fenforgó párbaj befejezése ; mégis azon kegyességre kérem a t. házat, engedje meg nekem, hogy azonnal válaszoljak a t. képviselő urnák és bebizonyítsam, hogy a miket t. képviselő társam most azon múltkori, az ő úgynevezett családszámlára tett megjegyzésem viszonzásául előadott, azok meg nem állhatnak egészen. (Halljuk !) Az én igen t. képviselő társam, a kire nézve az iránt nem is voltam kétségben, hogy zavarban lesz az iránt, hogy valamit válaszolni bírjon ; — mert hisz oly combinatiókra, minőkről itt szó van, különböző egyes megjegyzéseket tenni nem nehéz, ha azokra más irányban ós minutiosus kifogásokkal tétetnek az észrevételek, — a t. képviselőtársam, kiről, a mint mondom ugy is feltételeztem, hogy válaszolni fog: arról panaszkodik első sorban, hogy helyes volt-e tőlem azon rectificatiókat akkor megtennem, mikor a t. képviselő urnák arra azonnal reflectálni már joga nem volt. Engedelmet kérek, erre egyszerűen azzal válaszolok, hogy épen most voltunk szerenesések meghallani a feleletet, (Helyeslés és derültség a középen.) és én akkor a vita bezárása után is igen jól tudtam, hogy erre t. képviselő társam vissza fog jönni ; de engedjen meg nekem, jogosult-e a szemrehányás azon minister ellen, a ki felszólalásával nem várja be a vita végét, hanem szól a vitának 5-ik vagy 6-ik napján, és itt áll még 2 heti vita alatt az ő beszédével, lehet-e akkor nekem szemrehányni, hogy akkor szólok, mikor már más a szólásban nem követhet? (Helyeslés a közéiben.) Nem; mert kitettem magamat és azon beszédemet, melyet a vita elején tartottam, hogy mindenki, a ki utánom jön, arra reflectálni fog, a mint t. barátom azt meg is tette. Tehát miután a két hétig tartott felszólalásokra és beszédemre adott válaszok között találtam olyanokat, a melyeket válasz nélkül nem hagyhattam és találtam Apponyi Albert t. barátom beszédében is sok ilyent, akkor ugyan kérdem: nem volt-e nemcsak jogom, de kötelességem is, hogy feleljek és hogy miután ő előttem szólt, csakugyan legjobb akarattal sem tehettem, hogy előtte feleljek, (Derültség.) ő miatta kellett nekem is utánna felelni. (Derültség a középen,) Arról pedig én nem tehettem, hogy a vita azután bezáratott. A dolgok természetes rendjét én megváltoztatni nem tudom; ha ő azon erővel bír, az más dolog. (Helyeslés a középen.) De ettől eltekintve, én azon számlát — nem is annak nevezem — hanem azon kritikát, melyet az ő családi számlája felett tartottam, most a t. ház előtt hoszasan újból nem fejtegetem; de ki kell mégis mutatnom az ő mostani számításainak hiányait, és meg kell jelölnöm, hogy miért nem találnak és miben nem helyesek mostani megjegyzései, ós akkor a t. ház döntse el, hogy tulajdonképen melyikünk járt az igazsághoz közel? T. képviselő társam azt mondja, hogy pl. a mi a kávét illeti, az nem áll, a mit én mondtam, hogy 7i fontot fogyaszt az ő általa felvett arányok szerint azon szegény háztartás, a mely anyagi gondokkal küzd, a hol az apának és anyának éjjel nappali munkájára van szükség, a mint ő magát kifejezte. (Nem, ugy van ! Halljuk ! Halljuk!) Engedelmet kérek, felolvasom szavait, mert ugy látszik, olyan napokat élünk, mikor önök másnak, a ki önök nézeteiben nem osztozik, minden szavában kezdenek kételkedni, tehát fölolvasom az ő szavait: „Ezt csak azok állítják, a kik sohasem tekintettek be azon szerény háztartásba, a mely igen nagy fáradsággal az apának és anyának nagy nélkülözésébe kerül." (Élénk helyeslés a középen.) No hát kérem t. ház, nem igy volt ez ? Ha mi ugy fogjuk a vitákat folytatni, és kérem a t. képviselő urakat, tegyék szívökre kezöket és feleljenek nekem őszintén, hogy ha folyton minden szavainkban kételkednek, azokat közbe szólásokkal kisérik : igen félek tőle, hogy azon kelléket, mely a parlamenti tanácskozásokban nélkülözhetlen, azon nyugalmat nem találják meg, azon nyugalmat, a melyet komolyan nem volna szabad nélkülözni, és mely nélkül ezen nehéz