Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-355

355. országos ülés február 20. 1878. 345 után fizettetik. Bárminemű, és bárki részére sze­dett belső adókkal az egyik fél a másik fél terü­letéből bevitt czikkeket csak oly mérvben terhel­heti, a milyenben ily adókkal saját kerülete ha­sonló iparkészitményeit vagy termékeit terheli. A közös vámhatárból ki vannak zárva a jelenlegi vámkülzetek. Beadják: Szilágyi Dezső s. k., Horánszky Nándor s. k,, Babits István s. k., Dániel Ernő s. k., Orosz Mihály s. k., Molnár Aladár s. k., Bittó Béni s. k., Teleky, László s. k., Tarnóczy Gusztáv s. k., Pulszky Ágost s. k., Bernáth Dezső s. k., Kerkapoly Károly s. k. Csiky István s. k. Gr. Apponyi Albert: T. ház! A dolog­természetében fekszik, hogy mindjárt az első ezikknél felvettetett azon kérdés, melyet én a szeszadóra vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása­kor a vámközösség legmegsebezhetőbb oldalá­nak neveztem. Én t. ház, e kérdésre nézve elvi szempont­ból tisztában vagyok magammal az iránt, hogy e bajnak egy vagy más módon, de okvetlenül orvosoltatnia kell, ha fel akarjuk tartani azt, a mit én fentartani akarok, a vámközösséget; mert azon megrövidítés, melyet jelenleg e czimen az egyik állani folytonosan szenved, az a valóságos bontó elein a vámközösségben, és mindinkább azzá fog válni, ha nem orvosoljuk. Szemben állunk az orvoslásra megkísértett két uítal. Az egyik azon ut, melyet a korm/my proponál, ámbár azt teljesen kielégítőnek maga sem állítja; a másik az, mely a beadott ellenin­ditványok által ajánltatik nekünk. Vizsgáljuk a kettőt egyenkint. (Halljuk-!) A kormány által proponált ut az úgyneve­zett finanezvámoknál mutatkozó eompensatió. E tekintetben t. ház, nincs mit hozzáadnom azokhoz, a miket — ott is igen röviden — az én külön­véleményemben kifejtettem. A kár a kormánynak saját indokolása szerint tesz évenkint 2 x / 2 milliót; a compensatióra nézve pedig a legmerészebb számítással ki lehel 900,000 irtot hozni, de ez már oly számítás, mely bizonyosan nem üti meg a valónak mértékét; a compensatiót a legvaló­színűbb számítás szerint legfölebb 600,000 írtra lehet számítani. Én t. ház, ezt egyátalában nem coinpensatiónak, hanem a eompensatió egy gyenge illusiójának tekintem, inkább gúnynak a mi káro­sodásunkra, mint másnak. (Ugy vanl Igazi bal­felöl.) De hozzá teszek most még egyet. A coinpensatiónak ezen módját mi nem kap­juk ingyen t. ház, hanem, hogy ezt elérhessük, elvállalunk az iparvédvámokból reánk nehezedő teherrel egyidejűleg a finánezvámok czimén egy uj terhet; elvállalunk egy tetemes terhet azért, hogy esetleg a másik fél állam polgáraira nehe­KÉPV. H. NAPLÓ 1876-78. XV. KÖTET. zedő teherből is valamiben participálván, magunk­nak egy illusorius compensatiót keressünk. Ezen tehernek nagysága t. ház, melyet e czimen az ország polgáraira rovunk, vélemény­különbség ós élénk discussio tárgyát képezte az utolsó átalános vitában is. Igen fontos, hogy legalább hozzávetőleg e teher nagysága iránt magunkkal tisztába jöjjünk. [Halljuk]) A t. pénzügyminister ur azokat, a miket én e tehernek megközelítő megállapítására nézve exemplificative felhoztam, vagy nem is azokat, de azoknak egy alárendelt csekély részét éles kritika és metsző gúny tárgyává tette az ő zár­beszédében. {Halljuk!) Azt hiszem t. ház, hogy a mint ő maga mondta, nem a köztünk ez alkalomból íelmerült kiw per-patvar folytatásaképen, hanem hogy a dolog igazán tisztába hozassék és hogy hamis impressió meg ne maradjon: nem lesz érdektelen igen röviden és csak néhány példánál bolygatni, mennyire üti meg a t. pénzügyminister urnák velem szemben felhozott számítása a komolyság mértekét. (Halljuk ! Halljuk!) A t. pénzügyminister ur azt mondja, hogy az általam egy közép osztályhoz tartozó 5 — 6 tagú családra számított kávé-teher többlet szerint, e családnak naponkint 1 / i font kávét kellene fogyasztani. A pénzügyminister ur számításának ez eredménye derültséget keltett a többség pad­jain, s méltán. Magam is részt vettem e derült­ségben, de némileg eltérő okból. Csak ezen egy példánál engedje meg a t. ház, hogy utána szá­mítsak a t. pénzügyminister urnák, hogy azután magunknak ítéletet alkothassunk az e czimen ellenem intézett támadás jogosultságáról. (Hall­juk ! Halljuk !) A kávé fizetett 100 kilónkint eddig 16 irtot ezüstben; fog fizetni ezután 24 frtot aranyban; a differentia tehát nem 8 frt, s így 50 kilónkint — azaz vámmázsánkint — nem 4 frt, hanem a differentia, — ha az arany-agiót hozzászámítjuk — az eddigi és a jelenleg beállítandó vám közt 100 kilonkint 11 frt 60 kr., vagyis 50 kilo, azaz vámmázsánkint 5 frt 80 kr., vagyis vámfon­tonkint 5-8 kr. Ezen rectificált alapot véve kiin­dulási pontúi : hány font esik azután arra, hogy a 3 frt, azaz 300 krnyi évi tehertöbblet eredmé­nyeztelek ? 5'8 foglaltatik a 300-ban 51.7-szer; 51.7 vámfont volna tehát e családnak évi con­sumptiója; havi consumptiója pedig ennek 12-ed része, t. i. 4.3 vámfont, minek folytán egy napra esik 0.14 vámfont, vagy, valami i j 7 ós '/, vámfont közt, tehát annak, a mit a t. pénzügy­minister ur reám olvasni kegyeskedett, épen fele része. (Nagy derültség.) Már most t. ház, ha a reám szórt számitá­sok elsejénél ily hibát találunk, akkor talán 44

Next

/
Oldalképek
Tartalom