Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-354

3&4 országos ülés február 1». 1878. 333 uak jutni. En megvallom, legkevésbé sem osztó- , zom ezen nézetben; nem azon egyszerű okból, ) mert nincs példa arra, hogy egy nagyhatalom, I s épen oly nagyhatalom, mint Oroszország, bele- f nyugodott volna abba, hogy amit fegyverrel kiküzdött, azt diplomatiai utón elveszítse. A ministerelnök ur jelzi, hogyha a congressuson a kivánt czél nem lesz elérve, akkor az ultima ratióhoz fognak nyúlni, s a fejedelem felhívja a népeket áldozatkészségre, s ez alkalommal jelezte velem szemben, hogy a nemzet lelkesedésére mindig lehet számítani s hogy különös volna, hogy a mikor érdekeink nem voltak oly közelről érdekelve, úgyszólván más nemzetért lelkesedéssel ment volna a nemzet háborúba, és hogy most kevesebb lelkesedéssel, hogy tán épen lelkesedés nélkül menne. Engedelmet kérek, nem ugy áll a dolog. A ministerelnök ur jól tudja, mint mindenki, hogy a magyar nemzetben épen azért volt oly egyhangú a közérzület, mert tudta, hogy a török mellett küzdvén, maga mellett küzdött volna saját jövőjeért. (ügy van\ a baloldalon.) Érezte az egész magyar nemzet azt, hogy ha a török nemzet elesik: elesik az, aki egy közelebbi jövőben leghathatósabb szövetségese lett volna. És érezte a nemzet azt is, amit fájdalom, most még inkább érez, hogy miután a szláv keresztény népek, melyeknek jóllétét bizonyára senki se kívánja jobban mint mi, azon kedvező változást, mely sorsukban történni fog, Oroszországnak fogják köszönhetni: épen ezáltal meg lesz vonva rokonszenvük mitőlünk, s ellenkezőleg, ellenszenvvé fog változni, ugy hogy ha ma akarjuk érdekeinket megóvni: oly színezetet ölt actiónk, mintha a keresztény népeknek, kiknek javára Muszkaország fegyvert ragadott, sorsát rosszabbá akarnók tenni. A mi a t. ministerelnök ur azon meggyőződését illeti, hogy a nemzet lelkesedésére bármely viszonyok közt számítani lehet: engedelmet kérek, ily tág értelemben ezt sem fogadhatom el. Igenis ismerem nemzetünk loyalis érzületét, s hogy azon perezben, melyben a fejedelem fel fogja hívni, mindenesetre engedelmeskedni fog. De hogy valaki lelkesedéssel karoljon fel valamit, hogy a szélső határig elmenjen : nem szabad mondani, hogy bármely viszonyok közt is meg fogja ezt tenni; igenis meg fogja tenni oly viszonyok közt, ha biztosítékokat fognak neki nyújtani aziránt, hogy ezt hazája jövője érdekében cselekszi. S másodszor biztosithatom a ministerelnök urat arról, hogy ha egyáltalában a viszonyok olyanok, hogy ily lelkesedésre számítani kell: az meg lesz, magam is meg vagyok győződve róla. De nincs az a lehetőség, legalább nem képzelhetem azon lehetőséget, hogy a nemzet lelkesedéssel, vagy bármi módon is reá bizza e fontos actió vezetését oly kormányra, mely ugy vezetett eddigelé, hogy oda jutottunk, ahol vagyunk. (Ugy vanl a baloldalon. Mozgás.) A t. ministerelnök ur arra kért minket, hogy vigyázzunk rá, hogy nyilatkozataink, melyeket itt hangsúlyozni fogunk, ne legyenek nagyon eltérők azoktól, melyeket a túlsó parlamentben tesznek. Megvallom, nem tudom, miként érti ezt a t. ministerelnök ur. Azt kívánja tehát, hogy még szavainkban is alkalmazkodjunk ahhoz, a mi Bécsben történik ? Utóvégre, ha méltóztatott volna várni holnapig, legalább lehetett volna követelni, hogy mondjuk ugyan azt, a mi a Reichsrathban mondatott; de miután a nyilatkozatok egyidejűleg történnek, legjobb akaratunk daczára is megtörténhetik, hogy a két nyilatkozat különböző lesz. Nem osztozhatom Ürményi tisztelt képviselőtársam azon felfogásában, hogy most, mint magát kifejezni méltóztatott, fél 12-kor nem volna alkalmas e kérdést általános discussió tárgyává tenni. Nem tudom, hogyha már fél 12-kor sincs ideje az általános discussiónak: vajon talán 12-ig akarnak várni? (Derültség.) Akkor még inkább késő lesz. Én azt hiszem, hogy ezen kérdés már oda érlelődött, hogy nincs oka a kormánynak tartani semmitől, bátran lehet annak megvitatását a ház tagjaira bizni. Ellenkezőleg meg vagyok győződve, hogy ez az ügynek javára válnék, s ha a kormány csakugyan ad valamit a közvéleményre: megfordítva azt hiszem, hogy a kormánynak érdekében állna felkérni a házat, hogy nyilatkozzék, legyen azon nyilatkozat minden oldalról teljes és kimerítő. Hiszen Angliában miért nem félnek a nyilvánosságtól? hisz ott alig foglalkoznak egyébbel ós még a részletekre is a lehető legkimeritőbben válaszolnak. Én, miután ebből indulok ki, nern vagyok hajlandó a nyert választ tudomásul venni, hanem egész nyugodt lelkiismerettel kérem a t. házat, hogy e tárgyat napirendre kitűzni méltóztassék. Még csak Csernatony képviselő urnák egy kifejezésére akarok megjegyzést tenni. (Zaj. Felkiáltások : Nem lehet!) A tisztelt képviselő ur azt monda, hogy e tárgy nem alkalmas a discussióra, sem a_ bizalmatlansági nyilatkozatra nem alkalmas. Én ebben igazat adok neki és nem is szavazok a kormánynak e tekintetben bizalmatlanságot, mert bizalmatlanságról csak akkor lehetne beszélni, mikor az ember még kételkedik, hogy vajon lehet-e jobb vagy rosszabb ez eljárás ; én azonban most már constatáltnak, bebizonyitottnak tartom a t. kormány helytelen eljárását ez ügyben, (Helyeslés a szélső balon, ellenmondás a középen.) tehát itt bizalmatlanságról beszélni többé nem lehet, csak positiv tényről. (Zaj.) Simonyi Ernő: Tisztelt képviselőház! A már elmondottak után — tekintve az idő rövidségét — igen röviden fogok egy pár megjegyzést tenni. Azt, a mit az igen t. ministerelnök ur mondott, elemezte az előttem szólott t. képviselőtársara