Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-354

334 $54 orsiágoa illés február 19. 1878. Helfy Ignácz: s én vele tökéletesen egyetértek a ministereloök ur által előadott szavak jelentőségét illetőleg; — és esak azt kérdem, hogy abból, a mit a t. ministerelnök ur mondott: mi tűnik ki, mily eredmény vonható le világosan ? Eddigelé, midőn a kormány válaszolt a háznak, mindig azt mondta, bármi történjék is : Magyarország és Ausztria érdekei meg lesznek védelmezve és meg lesznek oltalmazva. Azt monda, ninci Európában oly hatalmasság, melynek érdekei jobban volnának biztosítva, mint Ausztria-Magyarországnak érdekei, és most előáll, és azt mondja: hja, bizony a fegyverszüneti és békekötési feltételekben vannak némelyek, melyek Ausztria-Magyarország érdekével össze nem egyeztethetők. Mit jelent ez? Nézetem szerint ez világosan azt jelenti, hogy azon politika, melyet a kormány a külügyekben eddig követett: hibás volt; mert nem vezetett azon eredményre, melyet a kormány bizton várt, remélt; hanem az ellenkező eredményére vezetett annak, a mit a kormány bizonyított, hogy érdekeink okvetetlenül meg lesznek óva. Most egyszerre azt mondja a kormány, hogy minden tekintetben nincsenek megóva érdekeink, hanem hiszen itt van a congressus, a melyen ezen érdekek meg fognak óvatni, és a netalán rajtok ejtett sebek meg fognak orvosoltatni. Hanem méltóztassanak megengedni, én egész bizonyossággal azt állítani, hogy igenis meg fognak, vagy nem fognak megóvatni érdekeink: nem merném, mert én a jövőbe nem látok be annyira és nem merem előre mondani. Hajlandó vagyok kétkedni, mint kétkedik Helfy barátom is az iránt, hogy az orosz birodalom azt, a mit fegyverrel kivívott, diplomatiai utón visszaadja, de absolute lehetetlennek nem tartom; hanem azt az egyet egész megnyugvással, egész bizonyossággal mondhatom, hogy bármi legyen a congressus eredménye : én azon az osztrák-magyar monarchia érdekeinek képviseletét és vezetését azon ministerek kezére sohasem biznám, a kik eddigelé bebizonyították, hogy politikájuk az összes nemzet, mind a két állam népeinek közvéleménye ellenére vezettetvén, hibás, és olyan volt, mely az ellenkező eredményt idézte elő, mint a mit a népek tőle vártak. így állván a dolog, én a jelen kormány kezében, akár legyen a külügyi kormány, akár legyen a mi kormányunk, miután ezen kérdésben karöltve járnak, bizalommal egyátalában nem viseltethetem. Nem emlékezem teljesen a ministerelnök urnák egy nem régiben mondott példájára, hanem nagyon idevágó dolog volt, a hol kimutatta, hogyha valaki egy ügyet roszul vezet, habár hibából vezette is roszul, hibáját megbocsátjuk, de az ügyek vezetését többé reá nem bízzuk. így érzem én is magamat a külügyek tekintetében a kormánynyal szemben. A mi már most azt illeti, ha vajon ezen kérdés tárgyalás alá vehető-e a házban, vagy sem? hát megengedem, hogy vannak ezen kérdésnek egyes részei, melyeket a kormány nyilvánosságra nem hozhat ; de van sok más része, mely rég a nyilvánosság előtt van, nem azért, mert a kormány hozta nyilvánosságra, hanem mert minden hírlapíró tudja, s más parlamentekben elmondatott. Tehát ezek fölött és ezekből merítve, csakugyan lehetne discussiót indítani a házban a keleti kérdés felett, és ezen discussiónak tulajdonképen nézetem szerint más tárgya nem is lehetne , mint bebizonyítani azt, hogy a történtek után a nemzetnek nem lehet a külügyek vezetésében bizalma, s ha ez bebizonyíttatnék, akkor remélem, hogy a fejedelem is belátná, hogyha lelkesedésre akar számítani, akkor a külügyek vezetését ne oly kezekre bízza, melyek a nemzet bizalmát nem birják. {Zaj) Én nem állottam útját senkinek abban, hogy határtalan bizalmat nyilvánítson a kormány iránt. Én, az én bizalmatlanságomat igyekezem .in" dokolni, s ha az események magok indokolják azt, akkor nyíltan rájuk utalhatok, s mondhatom, hogy ime, ott vannak az én indokaim. [Helyeslés a szélső bal/elöl.) Ha e mellett azt mondom, hogy hónapok előtt figyelmeztettük a kormányt a dolognak ily végére, hogy hónapok óta ellentétben áll a kormány a, közvélemónynyel: ugy gondolom igazolva van azon állit ásom, hogy az ily kormány azon ügy keresztülvitelére a nemzet részéről, azon nemzet részéről, melynek közvéleményével ellentétbe helyezte magát, bizalmat nem érdemel. Ha azt látnám, hogy a tárgyalás által lehet valami kárt okozni, akkor azt mondanám, ne tárgyaljuk e kérdést; de én valóban nem látom át, hogy micsoda kárt okoznánk mi részünkről. Meglehet, hogy a kormány egyes dolgoknak nyilvánosságra hozatalával kárt okozhatna; de hiszen a kormánynak kötelessége azokat a dolgokat nem hozni nyilvánosságra. T. ház! Még csak egy pár szót akarok mondani arra nézve, a mit a ministerelnök ur nem mondott. Én azt kérdeztem a ministerelnök úrtól, hogy van-e a kormánynak hivatalos tudomása a fegyverszünetről és a békefeltételekről; és ha van: mik azok, kitől vette, mikor vette ezen tudomást ? Nem kíváncsiságból tettem ezen kérdést, hanem azt akartam tudni, hogy midőn Ausztria-Magyarország, mint a hármas szövetség egyik tagja szerepel hogy akkor az egyik szövetséges és egyszersmind a hadviselő fél által maga idején értesittetett-e azon feltételekről, melyeket azon fél tenni kíván a másik hadviselő félnek a fegyverszünet és béke érdekében. A ministerelnök ur erre azt