Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-354

364 országos ttlén íebruár 1». 1878 331 Én t. ház, azon meggyőződésemnek kell, hogy kifejezést adjak, hogy ugy átalában a monarchiának, mint Magyarországnak népei nem fogják követni azon irányt, mely abban lelhetné kifejezését, hogy háborúba kellett volna mennünk, és mentünk volna lelkesedéssel akkor, mikor ez nem közvetlen érdekünkre nézve lett volna szükséges, s mikor az eredmény az lehetett volna, hogy mást kimentve a bajtól, magunkra vegyünk minden bajt. (Ugy van! a középen,) és nem fogunk lelkesedéssel menni akkor, mikor saját érdekeinket kell védelmeznünk. (Tetszés) Én határozottan meg vagyok győződve, hogy szóles e monarchiában, széles e Magyarországon igen kevesen lehetnek azok, — ha egyátalában vannak — kik a fejedelem által a monarchia és az ország érdekeinek védelmére bármikor fölszólittatván, ne a legnagyobb lelkesedéssé! teljesítenék ezen önmaguk iránt is tartozó kötelességüket. (Ugy vau !) A másik, a mit megkívánok jegyezni, az, hogy többen emelték ki ezen kérdések megoldása elhalasztásának veszélyét. Bzekuek azt válaszolom, hogy a magam részéről meg vagyok győződve, hogy e kérdések elintézésének mesterséges hihuzása érdekeinkkel ellenkezik, és ép azért, a mi befolyásom jelen helyzetemben nekem törvény szerint van, biztosithatom a t. házat, hogy arra fogom fordítani, hogy e kérdések megoldásának czélzatos vagy mesterséges kihúzása — ha ugyan ez valakinek szándoka volna •— ne sikerülhessen. {Élénk helyeslés) Ezeknek megjegyzése után kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Kérem pedig ezt annyival inkább, mert az én meggyőződésem szerint a jelen komoly időkben semminek sem lehetne roszabb hatása, mint ha a monarchia két állama törvényhozásában, daczára az alapjában egységes érzületnek, e kérdésre nézve különböző hangsulyozatii nyilatkozatok történnének s mert azok előtt, kik a külszín után ítélnek és ismétlem, az alapjukban egységes érzületeket, nem is ismerik: ez a monarchia tekintélyének épen ezen * komoly perczben véghetetlen ártalmára lehetne. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a középen.) Ürményi Miksa: T. képviselőház / Kötelességemnek tartom constatálni ma is, hogy azon politika, a melynek én voltam néhányszor e ház kebelében szószólója, röviden összevonva abból állott, hogy nem kívánt sem területi, sem hatalmi, sem nemzetjogi nagyobb mérvű változásokat a szomszédban ; és úgy hiszem, hogy ezen politika volt az, a melyet az országnak közvéleménye is a magáénak vallott. Constatálni tartozom továbbá szerintem azt, hogy azon politika, melyet a mi külügyi hivatalunk követett, nem volt ez : mert ezen ezél felé alig lehetett azon ut a helyes, a mely azzal kezdődött, hogy hallgatva néztük, hogy miként forgatták fel fegyverek a területi, a hatalmi s nemzetjogi viszonyokat a szomszédban. (Igaz! a szélső balon.) Constatálni tartozom továbbá azt, hogy a kormány intő szavakat hallott ezen elmúlt időben a házból és hallott a házon kívülről, és igy tudhatta, hogy mi azon politika, melyet a nemzet közvéleménye óhajt. Ma azonban t. ház, mikor — mint közönségesen szokták mondani — fél tizenkettő az óra, mikor Európának külügyére! készülnek a conferentiára, tisztázni ott végeredményeiben azon politikát, a melyet követtek: alig lehet már rögtönözni más politikát. És mert minden nagyobb mérvű parlamentalis discussió,; a. mely a politika menetébe benyuln a, a követett politikát az által, hogy az utolsó órában rajta változtatni igyekeznék, még károsabbá tenné : részemről kijelentem, hogy nem bizalom sugallja a kérést, sőt hogy a történtekből levonva Ítéletemet, a legnagyobb bizalmatlansággal nézem a törtónendőket, ós kérném a t. házat is, hogy ne mint bizalom jelét, de csak mint elismerését annak, hogy ezen kérdés discussiója a jelen perczben nem időszerű, kegyeskedjék a rninister ur válaszát tudomásul venni; kérem ezt azért is, mert én nem óhajtom, hogy a t. ház osztozkodjék bár a legcsekélyebb mérvben is azon felelősségben, a mely a kormányt ezen politikájáért terheli. Annyiszor intetett a kormány, hogy nem ez az a politika, a melyet az ország, a melyet mi óhajtunk, hogy tőlünk nem várhatja, hogy most, midőn már késő annak megváltoztatása, mi is osztozzunk felelősségében. Kérem a t. házat, méltóztassék a választ tudomásul venni. (Helyeslés a szélső jobbon.) Csernátony Lajos: T. ház! Én is igen röviden akarok nyilatkozni. (Halljuk!) Én sem tartom a jelen alkalmat arra valónak, hogy a kormány külügyi politikája irányában ezúttal bizalmat szavazzak; de nem tartom arra valónak sem, hogy bizalmatlanságot szavazzak. (Igaz ! Ugy van ! a középei'.) Monarchiánk külügyi politikáját igazolni kell ; mert ha nem igazolja a konferentia, akkor az kárhozatos. Tehát mig nem látjuk, hogy a conferenczián mi történt az osztrák-magyar monarchia érdekeinek megvédésére, mindezek daczára, a mik történhettek a harczi tereken, addig mi ezen politika irányában sem kárhoztató, sem dicsérő kifejezést nem adhatunk. Azért én magam is az adott választ tudomásul veszem, csak két rövid megjegyzést kapcsolok még ezen nyilatkozatomhoz. (Halljuk1) Én interpellatiómban főleg két dologra fektettem a súlyt. Az egyik volt, hogy a konferenczia vagy congressus összejövetele ne halogattassék, s habár Muszkaország részéről ez irányban bármiféle kifogások történnének is húzására, halasztására, ez megakadályoztassák, mint, a . monarchia érdeke elleni lépés. A második pont pedig", az volt, hogy 42*