Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-342
24 342. országos Ülés február 5.1878. Nem kívánom a t. házat semmiféle további hivatalos kimutatásokra alapított számokkal untatni s csakis arra kérem, méltóztassék, a szövetségről szóló törvény indokolásának 9. és 10-ik lapján Magyarország búza és liszt kivitelére vonatkozó számításokat kissé közelebbről megvizsgálni s azt méltóztatnak találni, hogy kivitt búzánknak legföljebb 3 / a-ad része, kivitt lisztünknek pedig legföljebb l / 4-ed része marad Ausztriában. Es ha ugyancsak az indokolás 11-ik lapján található összeállítás szerint átlagos dohány, bor, búza, rozs, zab, tengeri, liszt, sertés-kivitelünk Ausztriába mintegy 49 millió írtra becsültetik, holott Magyarország összes kivitele szintén 1868-tól 1874-ig a 6. lap szerint átlag évi 323 milliót tett ki, (ami csak túlnyomó részbon nyers terményeket képvisel) : akkor azt találjuk, hogy Ausztriában fogyasztott, legfontosabb kiviteli czikkoink még az indokolás legrózsaszinübb calculusa szerint csak egy igen jelentéktelen hányadát képezik a többi külföldi államokkal való export kereskedelmünknek. Várom ós elfogadom azon ellenvetést, hogy mindez adatok nagyon hozzávetőlegesek és niegbizhatlanok: hisz a t. pénzügyminister ur csak tegnap ismételten nem épen hízelgő testimoniumot állított ki a kormány 4000 írttal dotált saját közege az orsz. stat. hivatal publicatióinak értékére nézve. De legyen szabad azon szerény észrevételt koczkáztatnom, hogy a mennyiben szinte a kormány hivatalos publicatióiból vannak merítve, sem nem jobbak, sem nem rosszabbak, mint azon egész szám-labyrinth, mely a törvényjavaslatok indokolásában szemkápráztatóan eltüntetni iparkodik, hogy Magyarország a vámközösség áldásai mellett mily, fényes közgazdasági jólétnek örvend. 1876-ban pedig, mikor nemcsak az angol shoddy és mungo szövetek árasztották el állítólag a monarchiát, hanem az átalános gazdasági válság is tetőpontját érte el, a gyapjú-bevitel a monarchiába 888,500 mázsára rúgott, tehát még többet tett ki, mint ama szerződéseket megelőző korszakban. Kell-e további argumentum annak bebizonyítására hogy az oly gyakran hangsúlyozott szoros reciprocitás, ezen a téren csak a képzeletben létezik ? Hisz maguk az osztrák gyapjú-iparosok is csak időt kérnek arra, hogy gyáraikat az olcsóbb anyag feldolgozására berendezhessék, igy hát jövőre még kevesebb kilátás nyílik a vámügyi bizottságnak s különösen Korizmics László igen t. képviselő urnák — ki erre ismert vámügyi tanulmányaiban is oly nagy súlyt fektet — az Ausztriában való nagyobb gyapjú-fogyasztásra. Hogy pedig a másik pontra térve, a gyapjuiparvédvámok egyszersmind a magyar posztóipart, is védenék, legyen szabad kérdeznem : hol létezik ezen magyar gyapjuipar? A pozsonyi, gácsi ós losonczi posztógyárak kizárólag a honvédség és közös hadsereg számára dolgoznak, tehát csakis a monopólium bizonyos neme által állhatnak fenn. A szebeni s egyébb kisebb hazai posztókészités egészen közönséges czikkei még a helyi szükséglet kielégitésónél sem vehetők komolyan számba; avagy talán Tóth Vilmos t. képviselő ur a magyar csapó-iparosok és halinakészitők érdekében is szavazza meg a magas posztóvámokat V Ha Kálmán király joggal mondhatta, hogy a boszorkányokat, melyek nem léteznek, nem szabad elégetni: viszont nem fogja tagadhatni Tóth Vilmos igen t. képviselő ur sem, hogy az osztrák védvámok a hazai gyáripart, mely nem létezik, nem védheti. Közbevetőleg meg akarom egyébiránt említeni, hogy igen is van egynémely de csak igen csekély számú fejlődöttebb hazai iparág, melyre a védvám a közös területen is kiterjed : ilyen a vas, a legközönségesebb üveg, a kikészített bőr, a keményítő s még néhány oly czikk, melyek mind összevéve sem képezik egy 20-ad részét a vámvédelem részesülő osztrák iparoknak. T. ház ! Ha tehát az iparvámokért sem pénzügyi, sem gazdasági téren nem találunk semmi nyomára sem a compensatiónak: lehet-e komolyan venni azon legújabb theoriát, mely szerint azért áll érdekünkben Ausztria ipari felvirágzása érdekében még az eddigieknél is súlyosabb áldozatokat meghozni, mivel a gazdagabb Ausztria több és jobb magyar kenyeret eszik, több és jobb magyar bort iszik? A gyapjúnál már iparkodtam kimutatni ez annyiszor apodictice odaállított kölcsönösségi tétel tarthatlanságát; tagadom azonban átalánosságban a leghatározottabban, miszerint Ausztria a közös vámterületen is Magyarország nyers terményeinek legnagyobb fogyasztója volna. Csakhogy talán mégis őszintébb és reálisabb lett volna a t. kormány részéről nem lépni versenyre európai hím versenyiró és poéta párthivével a jövő század statistikajának és a jövő század nemzet gazdaságtanának megírásában, (Derültség.) hanem azon őszinteséggel, mint Horváth Mihály mélyen t. képviselőtársunk, hazánk nagy történetirója azt tette, csatolt volna három rövid szót indokolásul e törvényjavaslatokhoz : „Der Bien muss l" T. képviselőház! Ha köveive azt, a mit a t. kormány contemplált, hogy t. i. a kiegyezés mint egy egységes politikai alkotás egészében Ítéltessék meg, a kiegyezési zárbilancc körülbeiül igy áll előttem: A „Debet"-be jón először az uj szeszadótörvény, másodszor az uj czukoradó-törvény által szenvedett gazdasági hátrányok ; harmadszor Magyarország bank- és hitelügyének oly törvényes alapokra fektetése, melyek a legminimálisabb jogos és méltányos várakozásoknak is nagyon mész-
