Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-342

342. országos ülés február 5. 1878. '>5 sze mögötte maradnak, negyedszer fentartása az indireet adóknál milliókra menő pénzügyi károsodásunknak ; ötödször a kizárólag az osztrák ipar érdekében fenálló védvámoknak nagymérvű felemelését ; hatodszor kiviteli kereskedelmünk eddigi szerződéses alapjainak megingatása; hetedszer ujabb megterheltetésünk egy idegen érdekeket szolgáló hajózási vállalat subventiónálása körül; nyolezadszor a 80 millió bankadósság 30%-kával való megterheltetésünk esélyei. De a kiegyezési mérleg terhére esik még azon rettenetes kár is, mely reánk a több mint két évi kiegyezési alkudozások által okozott teljesen meddő belpolitika kormányzati ós törvényhozási stagnatió által háramlóit. És mindezen „Debet"-tel szemben mi jegyezhető a kiegyezési mérleg „ Credit "-jébe ? szerintem semmi más, mint a néhány százezer forintnyi problematikus fmanczvám jövedelmi többlet, mely ha Ausztria részéről conoedáltatni fog is: csak a legnagyobb keserűséggel fog conoedáltatni. T. ház ! Ily kiegyezési mérleg elfogadására hazám állami fenállását vagy alkotmányos jogait veszélyeztető súlyos politikai kényszerhelyzet nyomása alatt volnék csak képes szavazatommal járulni. Sem kormányunk, sem önök uraim, a többség padjain e politikai veszélyekkel mind ez óráig minket meg nem ismertettek. Utaltak azokra, mint ma a ministerelnök ur is, mint bekövetkezhető esélyekre, de adósak maradtak e veszélyeknek más, mint mystikus jóslatok alakjában való, feltüntetésével. Ha önök többet tudnak mint mi; ha önök olyast látnak, a mit mi nem láthatunk, s ha önöket előttünk ismeretlen magasabb politikai tekintetek vagy discretionális kötelmek hallgatásra kényszeritik : kivánhatják-e azt. hogy nyugodt lelkiismerettel szavazatunkat adjuk arra, amit rosznak tartunk ós mire nézve kényszerítő okokat nem látunk? Tóth Vilmos t. képviselő ur oda nyilatkozott, hogy a monarchia sem az egyik, sem a másik felére nézve nincs önálló állami existentia s hozzá tette, hogy a monarchia két fele közti érdekharcz annyit tenne, mint egy európai válság közepette megfosztani a monarchiát azon erejétől, mely a két állam jó egyetértésében gyökerezik. Mindezt aláírom s mert aláírom, egészen ellentétes következtetésekre jutok. Oly gazdasági viszonyoknak a kiegyezés és szövetség czimén való állandósítása, melyek a kölcsönös elégületlenséget és bizalmatlanságot állandósítják : nem enyésztetik el, hanem látenssé teszik az órdekharezot és ha a gazdasági érdekek, mint ezt Tóth Vilmos képviselő ur is beismerte, első sorban befolyásolják az állam politikai életét, tartós közjogi kapocs fenn nem állhat ez érdekek KÉPY H. NAPLÓ 1875-78. XV. KÖTET. lehető kibékítése nélkül. Ha már most áll az, hogy e kapocsra a monarchia mindkét fele egyaránt utalva van: mily beláthatlan veszélyektől kelljen tartani akkor, ha a status quo ideiglenesen fentartása mellett kedvezőbb constellatiók beálltával kisértetnék meg az eltérő érdekek kiegyezíetése ? s ha ez lehetetlennek fogna bizonyulni, a gazdasági elkülönítés által óvatnék meg és biztosíttatnék a politikai összetartózandóság? Mert egy európai eonflagratió előestéjén állunk, ez legyen egyik kényszerítő ok ily egyezség megkötésére? Monarchiánk európai súlyát növelni fogja egy rósz kiegyezésnek törvénybe iktatása ? Felhozta-e valaha gr. Andrássy békepolitikájának egyik indokául a kiegyezés létre nem jöttét ? Avagy hiába szavaztuk meg az évről-évre növekedett óriási hadibudgetet, az csak minden ároni kiegyezés ráadásával védi meg a monarchiát és Magyarországot, anélkül nem? S még egy kérdést: eltértek valaha az osztrákok bármely politikai tekintetekből vagy külügyi veszélyek nyomása alatt gazdasági érdekeik érvényesítésétől? A politikai tekintetek és külügyi veszélyek tehát csak Magyarországra nézve léteznek ? Én igenis azt hiszem és vallom, hogy a veszélyekhiggadtmérlegelése — ha kell a közvélemény áramlatával szemben s ezt már Somssich képviselőtársam is kifejezte — a törvényhozásnak első elutasithatlan kötelessége; de épen ugy erősen meg vagyok győződve arról is, hogy egy nemzet önbizalmának elfojtása, minden tett és akarat erejének megbénítása alkotmányos institutióba vetett hitének és bizalmának megingatása nem mindenkor tanúskodik az óvatosság és higadtság politikájáról. Önök szemére vetik az ellenzéknek, hogy a hazafiság s honmentés privilégiumát vindikálja magának. Ezt nem teszszük, nincs rá jogunk. De önöknek sincs joguk a higadtság általi honmentést monopolizálni, csak azért: mert a mi törekvéseink a nemzet közvéleménye által is támogattatnak ; önök ellenben a közvélemény áramlatának ellenére érvényesítik. Báró Simonyi Lajos képviselőtársunk utalt arra, hogy ha e kiegyezés létre jön, nem leszünk majd képesek 800,000 katona fentartására a hadibudgetet megszavazni. E két kérdés közti öszszefüggés tagadásba vonatott; pedig én a legmélyebben meg vagyok arról győződve, hogy ha csak gazdasági életünk fejlődésének rovására és csak anyagi jólétünk veszélyeztetésével jöhet létre a kiegyezés: akkor nem csak ily hadsereget nem fogunk fentarthatni, hanem elébb utóbb lejebb kellene! szállitanunk államiságunk egész conceptióját — fel kellend adnunk nem egyet alkotmányos intézményeink körül, le kellend mondanunk nem egy nemzeti kulturaspiratiónkról. 4