Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-342

842. országos ülés február 5.1878 m melyből az országra semmi financiális haszon, de annál nagyobb gazdasági kár háramlik. De hát, mennyire szorult az osztrák ipar ezen az o érdekében hozandó uj súlyos áldozatokra ? A kormány előterjesztéseivel együtt kiosztott jeles vámügyi munka 110. lapján fel is van tüntetve az 1868-iki német vámszerződés kedvező kihatása az osztrák iparra nézve is, melynek olcsóbb segédanyagokat szolgáltatott s „melynek monopolistikus állását megingatta anélkül, hogy életképességét veszélyeztette volna." A t. pénzügyminister ur tegnap többféle adatot hozott fel annak bebizonyítására, hogy az osztrák textil-ipar csakugyan hanyatlott a szabad kereskedelmi irányú vámtételek következtében, hogy tehát a vámfelemelések e hanyatlás folytán igazolva vannak. Már gróf Apponyi Albert t. képviselő társam bemutatta az osztrák gyapot-és gyapjuipar be- és kiviteli forgalmára vonatkozó hivatalos kimutatásokat, melyek, a mennyiben az utóbbi évek növekedő kivitelével jelentékeny beviteli emelkedés is járt, s amennyiben a kivitel növekedését bizonyos körülmények közt a belfogyasztás is csökkentheti : amaz iparágak prosperitásáról az én nézetem szerint is csak részben tanúskodnak. De én kiegészíthetem gróf Apponyi képviselő ur kimutatásait a t. pénzügyminister ur által felhozott adatokkal szemben egy oly hivatalos publicátióval, melynek hiteles és megbízható voltát senki sem fogja kétségbe vonhatni. Itt van a hivatalos jelentés az 1873-iki bécsi kiállításról „Offizieíler Ausstellungs-Bericht, herausgegeben durch clie General-Direction der Weltausstellung." Az osztrák gyapot-ipar 187o-iki állapotáról az mondatik: „England hatto von seiner unerinesslichen Production kaum eine Probe zur Weltausstellung gesendet, da es Dank der gut entwickelten österreichischen Production nur wenig Absatz hier erwartet." Továbbá az osztrák gyapjuiparra vonatkozólag legyen szabad a következőket szó szerint felolvasnom: „Nach dem ganzen Charakter der SehafwollIndustrie üesterreiehs halt es, man könnte sagen, die Hitte zwisehen französischem Luxus und Geschmack und deutseher Einfachheit. Es besitzt genügende lutelligenz der Untcrnehmer und des Arbeiterstandes. Thatkraft und Geschmacksrichtung stellen die Erscheinung der Industrie hoch genug, um dieselbe der cb-utschen und iranzösischen vollkomrnen gleich zu machen." Továbbá: „Auf dej' Ausstellung waren die österreichischen Sehafwoll-Waaren in der ausgiebigsten Weise und so vortrefflieh vertretem dass sie unbedingt mit den ersten Industriestaaten gleichen Rang hielten, clie Brünner Industrie sogar weit das Gleiche aller anderen Staaten üben-agte." {Tetszet.) „Wie in Máhren, ist clie Tuchindustrie auch in Böhinenund Schh-sien seit Jabrkunderten heimiseh, und hat auf der Aussteliung ihren traditionellen, ehrenvollen Buf vollkonimen gerechtfertigt (Tetszés.) Ohne Ueberhebung konnte Üesterreich stolz auf die Leistungen dieses índustiiezweiges hínblicken, und es ist gar kein Zweifel, dass derselbe auf jedem Markte concurrenzfáhig ist, sobald nur die ungünstigen Produkíionsverháltnisse sich ándern." Tehát ezek szerint nem áll-e az osztrák gyapot és gyapjú ipar a versenyképesség kellő magas fokán, hogy ne szoruljon az évszázados fenállása után is a szövetséges másik államfélre kirovandó 50, 100°/,, sőt még magasabb uj vódvámfelemelésekre? Vagy hát ama „természetes előfeltételek" theoriája még az évszázadok óta fennálló osztrák iparokra nézve sem nyer alkalmazást"? Két igen nagy csalódáson alapuló indok hozatott fel több oldalról, különösen a gyapjú-iparra nézve, mely eléggé szól állítólag a mellett, hogy az osztrák ipart merő egoismusból mennél inkább soignirozzuk: először mert mennél nagyobb az osztrák posztó-produktió, annál jobb piaezot nyer ott a mi gyapjúnk; másodszor, mert hisz az a védvám, mely a brünnieket es reichenbergieket védi, védi egyszersmind hazai posztógyárainkat is. Mindkét állítás merőben ellenkezik a tényekkel s azon többó-kevésbbé ártatlan falláciák közé tartozik, melyekkel a minden ároni kiegyezés hivei részéről oly sokféle variánsokban találkozunk. Midőn a t. kormány a statistikai adatoknak oly nagy halmazával látta jónak előterjesztéseit indokolni, csak jogos ós méltányos : ha itt-ott mi is bátorkodunk ugyanazon hivatalos forrásból származó némely oly adatokkal előállani, melyek ellenkező dolgokat bizonyítanak. A képviselőház tagjai közt kiosztott forgalmi kimutatások szerint Magyarországból 1868-tól 1874-ig kivitetett 2.079,000 mázsa gyapjú ; a monarchiából pedig kivitetett ugyanazon Y év alatt átlag i 777.000 mázsa, úgy hogy Ausztriában maradt a mi gyapjúnkból mintegy 300.000 mázsa, akként calculálva, .mint ezt az indokolás a gabonára és lisztre nézve a 9. és 10. lapon teszi, Magyarországnak ezen 7 évi gyapjúkiviteléből csak 15% maradt Ausztriában. Ismétlem, nem több, mint egy hetedrész. — Már most ugyanazon forgalmi kimutatások 278. lapja szerint a monarchiába behozatott 2.039 000 mázsa gyapjú, úgy hogy a t. brünni. bieliczi. reiehenbergi, wilclensehwerti stb posztógyáros urak külföldről szinte mintegy hétszer annyi gyapjút vettek, mint mi tőlünk, kik az ő posztójukban járunk és velük egyetemben a „nagy forgalmi terület" áldásait élvezzük. Még sajátságosabb aztán az, hogy például 186C, 1867. és 1868-ban, mikor sem a német szerződés, sem az angol pót-eonventió gyilkos hatása még nem mutatkozhatott: a gyapjú-bevitel a monarchiába 835,800 mázsát tett ki; 1874., 187r»,,