Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-342

Sá2. országos ülés február 5. 1878. 21 nyújthatni. Marad hát az a nevezetes kávévám, mely Austriában kormányválságot idézett elő s melybe, mint az egész kiegyezési alkotás legmo­mentuosusabb részéhez kormányunk ép oly szívó­san ragaszkodik, mint ragaszkodott annak idején az egész bankügyi kiegyezésnek szerinte legsar­kalatosabb részéhez, azon nevezetes paritáshoz, mely a főtanácsban a 3 magyar szavazat által a 12 osztrák szavazattal szemben tényleg érvényre jutott. Az 1.300,000 frtállitólagos fináncz-vámnyere­mény tehát a kávénál, kell hogy előálljon; a vámszö­vetségről szóló törvényjavaslat indokolásának 12. lapján fel van tüntetve az 1868-tól 1874-ig Ma­gyarországba bevitt kávémennyiség, e tabellából kitűnik, hogy 38.000 mázsáról 1868-ban a bevi­tel, illetőleg fogyasztás 1874.ben 124 000 mázsára vagyis több mint 2Ö9°/,-tel növekedett. B növeke­dés természetes okoknál fogva még ezután is ész­lelhető lesz, ugy hogy a 10 évi fogyasztás kiszá­mitásánál a lefolyt 7 évi átlagot alapul venni egy­általában nem lehet. Ha pedig a kimutatói? két utolsó 1873 —1874-ik év átlagát 116.000 mázsá­val veszszük alapul, s ezt szembe állítjuk a monar­chiába ugyanazon két évi átlag szerint bevitt 644,000 mázsa kávéval, akkor a fogyasztásból mintegy 18°/ 0 esnék Magyarországra, 82°/,, pedig esnék Ausztriára. Mondjuk, hogy Magyarország ke­rekszámban 20°/ u-et fogyaszt, akkor a 31 4 ' 10 (nem pedig mint a vámügyi bizottság jelentése szere­tetre méltó alapossággal mondja 32' J / 0 ) megosztási kulcscsal szemben a tiszta profit a kerekszámban 2.500,000 írtra tett kávé vámtöbbletből ami ja­vunkra mintegy 280.000 frtra rúgna. Ismétlem, e különbözet nagy része s azzal együtt a profit és a legközelebbi 10 év folytán okvetlenül el fog enyészni. De hát tegyük fel, megmarad állandón a fogyasztás eddigi aránya, s mi nyerünk a ká­vénál 280.000 frtot; de tegyük fel még azt is, amit én különben tagadok, hogy a többi finanez­vám emeléseknél is lesz vagy 100,100 frt bene­ficiumuük, akkor is a legvérmesebb számítás mel­leit legfeljebb 400.000 frtot tenne ki az a neve­zetes compensatió, melyért milliókra menő káro­sodásunkat a ezukor és sörfogyasztási adónál ujabb 10 évre törvényesítjük, de egyszersmind milliókra menő uj iparvám-adót vetünk ki Magyarország ösz­szes lakosságára. Károskodásunkat az indirekt adóknál az in­dokolás 2 l j i millióra teszi, csakhogy itt is (nagyon ügyesen) az 1868—74-ki átlagot veszi alapúi és ignorálja itt is az évről-évre mutatkozó jelenté­keny fogyasztási növekedést. Ha elfogadom is ugyanazon számítási kulcsot, csakhogy az utolsó 3 évi átlagot véve hasisul, akkor nem 2 1 j 2 millió, hanem legalább 1 millióval több fog mint direct pénzügyi károsodásunk kijönni. Itt se számol­junk a legközelebbi 10 év múlhatatlan fogyasztá­si emelkedésével, mindig azt fogjuk találni hogy 3 l /»—4 millió minimális financziális veszteségért 400.000 forint maximális finanezvám nyereség ké­pezi a compensatJót. Pedig én nagyon tartok attól, a mire már Lónyay képviselő ur is utalt, hogy t. i. a textilvámok jövedelme a nagy felemelés folytán jelentékenyen csökkeni fog, hisz természe­tes, hogy az igazi védvám csak akkor véd, ha nem fizetik, mihelyt fizetik, megszűnt védeni. így te­hát az intentió épen az, hogy bizonyos czikkekböl vagy semmi, vagy csak mentől kevesebb iniportál­tassók. Az ebbeli vámveszteség pedig nagy részét elfogja nyelni a finanezvám profitnak. ítéljen a t, ház a következő adatok után, melyek ezen munkában találhatók, melyre a t. pénzügyiminister ur teg­nap ismételten hivatkozott. Megtettem a részle­tes számításokat csupán az importált fonolak, gyapjuáruk, pamutáruk és ruházati czikkek után mennyi vámjövedelm folyt be adag 1870-től 1875-ig. E jövedelem évi átlaga 30.780.000 frt Hogy a vámfelemelések folytán e czikkekböl a bevétel 25—3Q°/ 0-ai csökkeni fog, azt senki sem fogja tagadásba vonhatni : mert hiszen az import megakadályozása avagy megdrágítása az elérendő ezél. Es ha így a vámjövedelem csupán ezen csoportra nézve hihetőleg mintegy 3 / 4 —1 millió­val csökkeni fog: Magyarországnak itt vagy 250— 300.000 írttal kevesebb vámjövedelme lesz, mint eddig volt. Pontosnak tartottam a kérdésnek ezen, sehol még meg nem világított részére is reflec­tálni. De mindezektől eltekintve engedje meg ne­kem a t. kormány és előterjesztéseinek t. védői, compensatiót és recoinpensatiót ott hol az egyik fél is, a másik is, az egyik milliókban a másik százezrekben károsodik : én egyáltaban nem látha­tok ; ez a kölcsönös megrövidítés, vagy tisztán magyarán kimondva, a kölcsönös lefőzés rendszere, melyhez én már csak a politikai noblesse obiige szempontjából még az esetre sem járulhatnék. ha a kisebb károsodás mi reánk, a nagyobb pe­dig Austriára háromlanék. Alkalmazta volna a kormány a politikában is szerintem, egyedül szem előtt tartandó suum cuique elvét, akkor az alku reánk nézve sem vál­hatott volna ily szégyenletessé, A t. ministerelnök ur, legutóbbi beszédében utalt azon szerinte a komikumig menő ellenmon­dásra, mely abban rejlik, hogy a külön vámterü­let védői többé kevésbé vódvámosak, ha a külön vámterületről beszélnek, és határozottan szabad kereskedők, ha a vámközösség alapján folytatan­dó vámpolitika felől nyilatkoznak, Hát én ezen eltérő álláspontot részemről mint már alkalmam volt jelezni is, egész határozottsággal elfoglalom. Valamint s ezt igen helyesen jegyezte meg a t. ministerelnök ur, miáltal azonban Korizmics László t. képviselő társunknak a kormány által hivatalosan terjesztett vámügyi munkája felett igen

Next

/
Oldalképek
Tartalom