Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-342
20 342. országos ülés február 5 1878. Nem tudom, mily hatást tett a ház többi t tagjaira a ministerelnök ur legutóbbi beszédének azon része, melyben az industrialismus erősebb terjeszkedését hazánkban a mezőgazdasági érdekeket veszélyeztető közgazdasági irányzatnak mutatja be, s melyben a gyáripari foglalkozást anynyira rabszolgainak és lélekölőnek mondja szemben a mezei munkák változatosságával. Én reám e nyilatkozat rendkívül elszomorító hatást tett. Nem egyszerű elfordulást látok benne a nemzetgazdasági tudománynak rég elfogadott axiómáitól; nemcsak elfordulást az összes európai eulturnépek legfőbb törekvési irányától, hanem Magyarország ministerelnökénok szájában az agriculturalis egyoldalú érdekeknek ily éles szembeállítása a már 100 év előtt Ádám Smith és majdnem félszázad előtt gróf Széebény István „Stádium-"ában hirdetett azon elvekkel, melyek a belforgalom fejlesztését és emelését a közvagyonosodás első és főforrásául és tényezőjéül hirdették; — itt egy oly politikai irányzat nyert kifejezést, mely a legélesebb világításba helyezi ezen alkut, ezen vámés tariffa-előterjesztéseket. Cobden Eichárd az angol parlamentben egyalkalommal igy nyilatkozott: „ha a mi pénzügyi törvényeink codexe a holdba juthatna egyedül, és minden történelmi commentár nélkül: semmi egyéb nem kellene, hogy a hold lakosai megtudják azt, miszerint ama törvények egy, csupán nagy földbirtokosokból álló testületnek a müve." Ha a vámügyi bizottság két rendbeti jelentésének, nemkülönben a t. minister ur beszédének idevágó része valamikép a hokiba jutna, ott mindenkinek arra kellene következtetni, hogy a magyar parlament nem 1878-ban, hanem 1778-ban vitatkozott az ország vám- és kereskedelmi politikája felett. (Ragályi Nándor közbe szól : Tudatlan emberek csinálták! Derültség.) T. ház ! Áttérve beszédem második főtárgyára, a vámtarifára, mellőzni kívánok itt is minden theoretikus fejtegetést, hanem mindjárt arra kérem ki a t. ház további becses figyelmét, hogy a czerusával kezemben kissé közelebbről szemügyre vehessem azon compensatió természetét és értékét, melyet a fmanczvámok vannak hivatva nyújtani. Ezeknek a pénzügyi dámoknak a kiegyezési alkudozások ós küzdelmek folyamában oly sokféle és oly érdekes szerep jutott, hogy nem tehetek róla, ha mindannyiszor, mikor ezen fényes recompensationalis objectumról szó van, Shakespearenek egy, a „Szentivánéji álomban-"ban szereplő alakjára kell gondolnom, melynek műkedvelői fontoskodását Arany János oly pompás magyaros humorral adja vissza. Zubolyt, a derék takácsmestert értem, ki egyszerre Pyramus, Thisbe, az oroszlán, a hold és a fal szerepére vállalkozik. (Élénk derültség és tetszés a jobb és baloldalon.) A flnanczvámoknak kell eompensatiót nyújtani az indirekt adók körüli károsodásért, az iparvámok felemeléséért, az aranyvámokért, az appretur-eljárásért, a Lloyd subventióórt s alighanem majd a 80 millió adósságból elvállalandó hányadért is. (Tetszés,) Ugyan mennyi hát számokban a profit, a mit a franczia vámokból húzunk ? Az állíttatik, hogy 3% milliót fog a finanezvámok felemelése a magyar állam-kincstár javára eredményezni. Valamint egészben nem ellenzem, sőt a mi viszonyaink közt elvileg is indikáltnak látom a némely financzvámokból eredő jövedelmi forrás fokozását, ugy azt sem akarom ezúttal kutatni : lehet-e számítani a tervezett felemelések folytán a 3 0—11 milliónyi vámjövedelmi többletre, vagy sem. Csak azt kell kérdeznem: compensatió jellegével bir-e az ily jövedelmi többlet, mely egyszerűen indirekt adófelemelóst jelent ? Ügy mint a kávé, petróleum vagy fűszerek vámját, avagy fogyasztási adóját felemeljük: nem hozhatuánk-ebe ép ugy, ha épen akarnánk, uj indirekt adónemeket, pl. gyufa-adót; avagy nem emelhetnénk, mint emeltük is már a szesznél és czukornál, a már létező indirekt adónemeket ? Mégis a kilátásba helyezett 3 x / 2 millió jövedelmi többlet elburkoltan még a t. ministerelnök ur csütörtöki beszédében is mint bizonyos indirect neme a compensatiónak szerepelt, bár direct compensatióul csak is a Magyarország csekélyebb fogyasztása folytán mutatkozó jövedelmi különbözet lett feltüntetve. 1.300,000 forintra teszi a bizottsági jelentés az ezen fogyasztási különbözetből reánk eső financzialis tiszta nyereséget. Szabad kérdeznem a vámügyi bizottság t. előadóját, mint ki a nemzetgazdászat elméleti ós gyakorlati terén egyaránt otthonos: mily alapon számította ki e 1.300,000 forintot? mert hát az én szerény ealculusom egészen más eredményt mutat fel. Engedje meg a t. ház, hogy ezen oly annyira fontos szerepet játszó tételre vonatkozó igen egyszerű saját számításomat bemutathassam. Azon 21 fogyasztási czikknél, melyre nézve a kezünkben levő kormányi előterjesztés a várható vámtöbbletet az 1871—75-ki évek átlaga szerint 9.7o5,000 és az 1875-ki forgalom szerint 11.209,000 írtra teszi, e czikkekuél csakis a kávé az, melyből a quota arányánál tagadhatlanul kevesebbet fogyasztunk. Sem a petróleumnál, sem a fűszereknél, dőli gyümölcsnél, rizsnél, selyemárúknál stb. az ebbeli különbözet vagy nem létezik vagy csak igen csekély lehet. Adataink erre nézve, melyek bármely hozzávetőleges számítás alapját képezhetnék, egyáltalában nincsenek ; egészen eltekintve attól, hogy hiszen a kormány saját kijelentése szerint is déli gyümölcsök és más e kategóriába eső czikkek felemelt vámtételei az Olaszországgal kötendő kereskedelmi szerződésnél alkalmas recompensationális objectumokat fognak
