Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-347

347. országos ülés február 11. 1878. 143 vesztesség, melyet Magyarország szenved; ez minden eddigieknél nagyobb veszteség, habár számokban ki nem mutatható, és ez abban áll: hogy Magyarország nem követhet érdekeinek megfelelő vámpolitikát; de nem követhet semmiféle közgazdasági politikát. [Helyeslés a baloldalon.') T. ház, mostanig is miért hiúsult meg az osztrákokkal való egyezség keresztüvitele ? Egy vámtételen szenvedett hajótörést. Ha az osztrákoktól mi azt követeinők, hogy ők nemcsak, hogy megváltoztassák az ő érdekeiknek megfelelő vámpolitikát, hanem azt követeinők, hogy absolut vámpolitikát ne kövessenek: mit mondanának? Azok benünket kinevetnének. {Közbe kiáltások a szélsőbalról: „Azt mondanák, hogy bolondok vagyunk]") Most t. ház, röviden össze akarom foglalni a vámszövetségből folyó eddig általam kiderített károkat. Először a fogyasztási átlókra nézve (Halljuk!) bocsánatot kérek, hogy én mindent szeretek praecis számokban kifejezni, s igy meglehet, hogy a mit mondok, a millió forintok nem oly nagyon közelitik meg az igazat, mint én óhajtanám ; de mégis legalább megközelítő képet adnak. Én az eredmények tiszta képét másképen kifejezni nem tudom és azért kénytelen vagyok visszatérni a számításra. Directe meg vagyunk károsítva az indirect adóknál mintegy 4 — 5 millió forinttal, a restitutióknál mintegy 1—2 millió forinttal, az osztrák ipar-czikkek fogyasztásánál mintegy 30 millió forinttal. Ez összesen 36—38 millió forintot tesz. Ez azon tributum, a melyet Ausztriának fizetünk s a melyet nem látunk sem mi, sem a magyar kormány, sem a külföld és ez az, mi Magyarországnak hitelképességét csökkenti és Ausztriának hitelképességét fokozza. Különvéleményünkben más számok voltak felhozva, a mi természetes: mert ott nem vettük számításba sem az arany vámot, sem az uj emeléseket, hanem csak az 1868-diki tarinat. De t. ház. ezen kívül indireetc meg vagyunk károsítva az által, hogy — a mint kifejtettem — az indirect adók által eresztett iparágakra nézve nem rendelkezhetünk önállólag ; meg vagyunk károsítva az által, hogy nem folytathatunk érdekeinknek megfelelő vámpolitikát. — De még más károsodások is vannak. — Csak még kettőt akarok kiemelni. (Halljuk!) Nemzetgazdasági axióma az, hogy a hol közös vámterület létezik : ott az ipar elhelyezkedésében és szervezkedésében egy sajátságos vonást látunk és ez az, hogy az ipar színe, java a centrum felé törekszik. Miután Magyarország Ausztriával közös vámterületet Képez: ennek eredménye az, hogy Magyarország iparának sziue java is Ausztriába költözik át, s tni ez által oda ajándékozzuk iparunknak, munkálkodásunknak legjavát Ausztriának. (Igaz ! Ugyvan! balfelöl) Még egyet jegyzek meg. (Halljak !) Szintén nemzetgazdászati aixoma az, — a melyet bővebben fejtegetni nem akarok, — hogy a vasutak leginkább az ipar érdekeinek szolgálnak. Vannak esetek rá, hogy a vasutak nemcsak nem előnyösek, hanem károsak azon terület termelésére nézve, melyen átvonulnak, ha ugyanis tönkre teszik az ott azelőtt létezett iparágakat, és ily esetben is, azon ipar ily módon uj piaezot nyer, kizárólag élvezi a vasút hasznát. T. ház ! Mivel a Magyarország számára dolgozó ipar nem nálunk van, hanem Ausztriában : ennek eredménye az, hogy vasutainknak, a melyeket óriási áldozatokkal építettünk, és a melyeknek terheit alig birjuk, mondom vasuiaink legnagyobb hasznát Ausztriának ajándékozzuk. De t. ház, nem folytatom ezen károsodás elősorolását. Az eddig elmondottak feltüntetik a helyzetet, a mint, eddig volt. Ezek a múlt tapasztalatai; de nézzük ezek világánál a jövőt. (Halljuk l balfelöl) Nézzük meg, mily jövő vár Magyarországra azon esetben, hogy ha fentartja Ausztriával a vámközösséget, és nézzük meg ezzel szemben, mily jövő várna abban az esetben, hogyha önállóan rendezzük gazdaságunkat. (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) Először is, hogyha oly alkut kötünk Ausztriával, a melynek erejénél fogva évenkint 36—38 milliót áldozunk fel: ez annyit jelent, mint hogyha ily nagy terheknek megfelelő adósságot vállalnánk egyszer mindenkorra, ós miután ezen teher évenkint fizettetik, ez tulajdonképen ugy mérlegelhető kellően, hogyha ezt tőkésítve állítjuk szemünk elé. A világ pénzpiaczain divatozó kamatláb szerint 36—38 millió írt évi teher egy milliárd frtnyi adósságnak felel meg. Tehát, ha mi Austriával az alkut megkötjük: az annyit jelent, mint hogyha egy tollvonással egy miliardnyi terhet vállalunk magunkra. Nagyon természetes, hogy ezen óriási teher alatt gazdászatunk semmiféle ága többé nem virágozhatik. (Ugy van \ a baloldalon) De nézzük, mi vár reánk nemzetgazdasági tekintetben. (Halljuk ! balfelöl.) Mindenki tudja azt, hogy iparunk, mezőgazdaságunk, kereskedelmünk földig van sújtva; -— a nagy adók terhe alatt a termelés minden ága pang. Ily körülmények között a mentség csak abban rejlhetik, hogyha lendületesebb erővel indul meg a nemzeti munka. A t. pónzügyminister ur hivatkozott erre, azt mondván, hogy dolgozzunk. Azt monda, hogy az, a ki azt mondja Magyarországnak, hogy dolog és munka nélkül lesz gazdag: az ámítja az országot. Helyeslem, tökéletesen elismerem