Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-347

847. országos ülés február 11.1878. 141 Midőn ezelőtt két évvel a vámügy és annak hatása a gazdasági egyesületben tárgyaltatott, az országos statistikai hivatal ott jelenlevő főnőkéhez azon kérdés intéztetett, hogy mennyit tehet ezen károsodás ? És erre ő azt felelte, hogy az osztrák iparczikkekből való behozatal 3—400 millió frt értékű lehet, a vámatlag 10% lehet: károsodásunk tehát 30—40 millió lehet. Ez nem az én számitásom. — Továbbá a t. kormány azon közege, ki a vámügygyei legbehatóbban foglalkozik, ki ez egész ügynek minden stádiumában a legfontosabb szerepet vitte, kinek könyve a házban kiosztatott, épen az én szerény számításaimmal szemben, melyeket én más helyen, s más alapon eszközöltem, azt mondja : nekem nincs igazam, mert károsodásunk nem 30—40 millió, hanem 24.900.000 frt, t. i. azon esetben, hogy ha azon vámtételeket veszszük alapúi, melyek könyve Írásakor az angol pótconventió elejtése előtt, fenálló tarifában foglaltatnak. Én nem bánom, számítsunk ezen az alapon. Az angol pótconventió elejtése előtt volt tehát károsodásunk kerek számban 25 millió. Éhez járul az angol pótconventió elejtése folytán ránk súlyosodé uj teher, mely számitásom szerint 6 — 7 millióra rug. Éhez járul az aranyvám, mely mintegy 15% emelést jelent, tehát 4'/

2 milliót. Éhez járul az uj vámemelés, mely Lónyay gróf számítása szerint, 2 5%, melyet azonban én csak 15%-re teszek. Ez szintén 4V

2 millió. Ha ezeket összeadjuk, kijön, hogy Matlekovics számítása alapján a mostani tariffa szerint károsodásunk 40—41 milliót tesz. (Mozgás balfelöl.) Ezek nem az én számításaim, hanem a kormányhoz közel álló egyénéi. (Tetszés és helyeslés a baloldalon.) Én a magam számításait fölöslegesnek tartanám felhozni, hogy ha arra directe nem lettem volna provocálva egy t. képviselő, Móricz Pál ur által, a ki jelenleg nincs ugyan jelen, de — miután ő provocált — kénytelen vagyok beszédére reflectálni. (Halljuk!) ö azt mondta, hogy én könyvemben, — ami tulajdonkép nem is tartozik ide, számítottam Magyarország lehető vámjövedelmét először 90— 130 millióra, azután lejebb mentem 40 millióra, végre 35-re. Hogy egyeztethető ez össze? Megjegyzem, hogy én az emiitett 90 — 130 milliót nem ugy hoztam fel, mint Magyarország jövedelmét, hanem egyszerűen csak azon tényt constatáltam, hogyha tekintetbe veszszünk azon vámjövedelmeket, melyeket az összes államok, melyekről statistikai adatokat szerezni lehet, élveznek, és ezekből egy közép átlagot vonunk, — amit, hogy lehet tenni, azt a t. földmiveiés-, ipar- és kereskedelemügyi miuister ur, ki ezen adatokat mai beszédében szintén felhozta, bebizonyította: — akkor kijön, hogy egy olyan országra, mely 15 millió lakossal bir, 90 millió vámjövedelem esik. fiz csak egy ténynek eonstatálása. Ha pedig oly országokat veszünk, minő Magyarország, t. i. mezőgazdasági államokat, s azok vámjövedelméből húzunk átlagot, akkor kijön 130 millió! Ezt mondtam, semmi egyebet. Ami a 40 ós 35 milliós tételt illeti, erre nézve megjegyzem, hogy ahol ezen számítás van : ott határozattan meg van mondva, hogy mi módon van a számítás eszközölve. T. i. az mondatik, hogy az egy ideális, áltaiam felállított és nézetem szerint Magyarország érdekeinek megfelelő vámtariffa, és ha számítjuk azon összegeket, melyek külföldről behozatnak és Magyarország fogyasztásait képezik és ezeket a különféle czikkek természetéhez képest ezen vámtételekhez sorozzuk, akkor kijön 43 millió frt. Ez a bruttó bevétel, és ha ebből levonom részint a vám költségeit, részint azon összeget, melyet jelenleg is élvezünk vámok fejében : kijön 34—35 millió frt nettó bevétel. Ez volna tehát az a megfoghatatlan valami, melynek hallatára el kell ámulni, (Derültség balfelöl. Felkiáltások: Elájulni!) én azt belátni képes nem vagyok. T. ház ! Én csakugyan oly fontosnak tartom azon kérdést, hogy Magyarország fogyasztói menynyivel sújtatnak a közös vámterület és illetőleg az osztrák védvámok által, hogy azt azon kifogással, hogy megbízható adataink nincsenek: elütni nem tartom lehetségesnek. Mindenek előtt a mi azt illeti, hogy a meglevő adatok, melyeket a kormány előterjesztett és melyeket annak idején mint hivatalos statistikai adatokat terjesztett elő, hogy mondom ezen adatok hitelességét épen a kormány vonja kétségbe: nézetem szerint már magában véve oly eljárás, a mely nem épen az ő részén levőnek mutatja az igazság látszatát. Azonban én határozottan fen merem tartani azt, hogy ezen adatok nem oly roszak, minőknek azokat a t. pénzügyminister ur állította ; (Helyeslés balfelöl) azon adatok egyenesen a szállítási eszközök kimutatásaiból vannak összeállítva. Ha a szállítási eszközök, — a vasutak és a Dunagőzhajózási társaság — egymás után kimutatják, hogy ennyit és ennyit hoztak be Magyarországba : erre azt mondani, hogy ez semmit sem ér, azt én el nem fogadhatom. (Ugy van \ balfelöl) Hisz épen ma hivatkozott egyik t. képviselőtársunk arra, hogy az államok mérlegeiben bizonyos hiányok mutatkoznak, melyek arra mutatnak, hogy a mérleg nem lehet jó. Ez való, és épen azon bizonyos államok, melyek ily helyzetben vannak, midőn más számítási alapot keresnek, melyből kimutassák a valódi behozatalt és kivitelt, melyet a vámhivatalok feljegyzései szerint nem tartanak megbízhatónak, midőn jobb adatokat keresnek: épen a szállítási eszközökre reflectálnak, melyekre a számítás nálunk is alapítva van. Megengedem, hogy a dohánynál és egykét más czikknél lehetnek tévedések; de hogy minden adat téves legyen