Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-347

347. országos Illés február 11. 1878. intaet állapotban találta. Ki volt mutatva, és el volt ismerve, hogy ezen szövetség Magyarországra nézve igen sok pontban káros ; hogy mily pontokban káros, arra nézve az ország legmérsékeltebb szaktestülete az országos gazdasági egyesület a következő pontokat precisorozta . . . Meg vagyunk károsítva : 1. Az által, hogy az indirect adók ügyét önállólag nem rendezhetjük. 2. Az által, hogy indirect adóink egyrészét az osztrák kincstárba fizetjük. 3. A restitutióknál. 4. Az által, hogy nem követhetünk érdekeinknek megfelelő vámpolitikát. 5. Az által, hogy védvámok által megdrágított osztrák iparczikkek fogyasztására vagyunk utalva, ezek t. ház el voltak ismerve. De hát a kormánynak tökéletesen szabad keze volt, fölmondhatta a szerződést bármely pillanatban, és pedig ugy, hogy ha nem sikerül az alku, akkor felállíthatja a külön vámterületet. A kormány fölmondta a szerződést, mert károsnak tartotta és programmszerüleg kimondta, hogy annak oly megváltoztatására törekszik, mely mellett Magyarországnak mint pénzügyi, mint ipari érdekei teljesen meg lesznek óva; De már az alkudozások első stádiumában egy végzetes ballépést követett el a kormány, és pedig az által, hogy lehagyta magát a törvényes alapról szoríttatni. Elismerem, hogy a kormány helyzete nehéz volt; elismerem, hogy azon óriási többség is, mely felett a kormány rendelkezett, káros volt, mert — mint más alkalommal kifejtettem — én nem hiszem, hogy a kormány annyira engedett volna: ha tudta volna, hogy háta mögött nem egy mindenben engedelmes többség, hanem egy oly phalanx áll, mely saját meggyőződése szerint megszabja a határt és azon tul egy lépést sem enged. De minél kevesebb fegyvere volt a kormánynak Ausztria irányában, annál jobban kellett volna a mégis létező fegyverhez ragaszkodni. És a kormánynak volt egy eszköze Csak is egyetlen egy eszköze, de ez hatalmas fegyver volt, melyről az osztrákok minden támadásának vissza kellett pattanni, mint a nyilnak Athene szentelt paizsáról. És ez volt az országnak törvénybe iktatott és királyi esküvel szentesitett joga az önálló vámterület felállításáról Ez volt a kormány egyetlen fegyvere, egyetlen garantiája, egyetlen paizsa. Mert hiszen a közös vámterület, miként Kerkapoly képviselőtársam kifejtette, olyan sok előnyt nyújt Ausztriának, hogyha komolyan arról lenne szó, hogy válaszszon: a Magyarország móltányos igényeit kielégítő szövetség közt, vagy a közt, hogy az önálló vámterület állittassék föl, mely Ausztriát megfosztja mindezen óriási előnyektől, Ausztria bizonyára az előbbenit választaná. Ezen egyetlen fegyert a kormány kiadta kezéből és mindjárt az alkudozások kezdetén mint haszontalan lomot eldobta magától, Ennek nem lehet más következése, mint az, hogy a májusi stipulatiók alakjában jóformán capitulálnia kellett. A májusi stipulátióra uj stádium következett, és mint Plevnától Konstantinápolyig, ugy vezetett az osztrákok diadal útja a májusi stipulátiótól az autonóm vámtarifáig. Az osztrákok megnyertek mindent, mi elvesztettünk mindent, s a kormány, moly a hadjáratot megindította, minden ponton megveretett. De nemcsak anyagilag vesztettünk, morális veszteségünk még nagyobb, mert a kormány elvesztette befolyását, elvesztette tekintélyét, elvesztette reputatióját, s ezzekkel együtt elvesztette Magyarország befolyását Ausztriával szemben. (Igaz ! Ugy van \ a bal és szélső bal felöl.) De még többet is vesztettünk t. ház! Magyarországnak volt egy igen tekintélyes, hatalmas pártja, a mely kész volt az ország érdekeit Ausztriával szemben megvédeni, és ezen pártnak volt egy erős, hatalmas kormánya, mely hivatva volt ezen védelemben vezérszerepet játszani. Mi lett ezen pártból, mi lett ezen kormányból? A párt, a mennyire még megvan, arczéllel nem az osztrákokkal néz szembe, hanem a nemzet akaratával ós közvéleményével. (Igaz! Ugy van 1 a bal és szélső bal felöl.) És a kormány képezi azon kovászt, mely tényezője e pártélet feloszlásának. És mindezt betetőzi az, hogy vagy meg lesz a kiegyezés ugy a mint van, vagy nem lesz kiegyezés ós akkor jön az özönvíz, jön a chaosz. Én nagyon sajnálom t. ház, hogy ennyire jutottunk. Ha ezen helyzetet jellemezni akarjuk, ezt nem lehet másként jellemezni. mint hogy e kormány kényszerhelyzet elé állit bennünket, és azt kívánja, hogy mi ebbe belemenjünk : „Nincs más ut", ezt mondja a kormány, és ezt visszhangoztatja a vámügyi bizottság többsége és azon kevesek, kik a kormány javaslatai mellett felszólaltak. De nézzünk szembe t. ház, ezen kényszerhelyzettel: valódi-e az vagy csak mesterkélt, ellenállhatlan erejü-e: vagy csak olyan, a melylyel, ha valóban szembe nézünk, elenyészik ? Már az t. ház, nagyon gyanús, hogy ezen fontos javaslatokat most tárgyaljuk a külbonyodalmak delelő pontján ; hiszen ezen pillanatban minden viszályt félre kellene tenni a monarchia két fele között, és csupán a köztünk levő közös érdekekre gondolva, kezet kellene fognunk, hogy szembeálljunk azokkal, akik nemcsak a mi, hanem a monarchia mindkét felének közös érdeke, sőt élete ellen törnek. De az egyezséget épen ezen pillanatban tárgyaljuk jeléül annak, hogy a kényszerhelyzetet praegnanssá akarják tenni.