Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-347

132 847. országos ülés február 11. 1878. alkalmazva : ez határozottan védelmi, mert azon iparezikkek, melyek Ausztriában termeltetnek, védvámokkal vannak sújtva; de ha ugyanazon tarifát Magyarországra akarnók alkalmazni: itt nem lenne többé védelmi, mert erre szükséges lenne, hogy legyen mit védenünk, már pedig oly iparunk, melyet védenünk kell, nincs. Ez tehát Magyarországra alkalmazva pénzügyi, illetőleg szabadkereskedelmi tariffa lenne. De nézzük, t. ház, miképen kellene Magyarország érdekeinek megfelelő vámtarifát construálni, és pedig először szabadkereskedelmi szempontból. E szempontból szükséges volna, hogy mindaz, amire nézve valami határozott indok nincs, hogy vámokkal sujtassék, vámmentes legyen. De ily kivételek vannak. Először is t. ház, azon iparágak, melyek a fogyasztási adókkal öszszeköttetésben vannak. Ide tartozik a czukor, a szesz és a söripar. Ha ezen iparágak utján akarjuk behozni a jövedelmeket, szükséges, hogy ezen iparágak léte biztosítva legyen. Tehát bármily szabadkereskedelmi szempontból szerkesztessék is a tariffa. azon iparágak hatályos védelemmel volnának ellátandók. De továbbá bármily szabadkereskedelmi irányzatot akarnánk is követni, az ország jelenlegi helyzete okvetlenül megkívánja, hogy a vámokból nagyobb jövedelmet vegyünk be. Tehát azon czikkekre, melyek tömeges behozatal tárgyát képezik: mérsékelt, de mindenesetre oly vámot kell kivetni, mely tetemes jövedelmet hozmon. S melyek ezen tárgyak? Azon iparezikkek, melyeket Magyarországtömegesen fogyaszt, tehát azon iparczikkekre, melyeknek typusa a textiláruk, jelentékeny pénzügyi vámot kellene vetnünk. De továbbá bármily szabadkereskedelmi irányzatú legyen is valaki, senki sem kívánhatja, hogy a még létező néhány iparág veszélyeztetve legyen. Eszerint azon iparágak, melyek Magyarországon jelenleg is léteznek, mint például a vasipar, bizonyos tekintetben védvámmal volnának ellátva. így szerkesztetnék a tariffa a szabadkereskedelem szempontjából. — De mikép szerkesztetnék védelmi szempontból ? Először is védenők a létező iparágakat, melyeknek typusa a vasipar; másodszor védenők és pedig hatályosan azokat, a melyek legközelebb fejlődésre vannak hivatva, s ezek az ország jelenlegi fejlődési stádiumában: a szesz, a czukor, söripar, szóval azon iparágak, melyek Magyarország mezőgazdaságával vannak összekötve. Továbbá tekintettel a jövőre, védeni kellene azon iparágakat, melyek jelenleg ugyan nincsenek még kifejlődve, de melyek mégis minden iparos államban a legfontosabbak, és melyek typusa a textilipar. Tehát látjuk, hogy akár szabadkereskedelmi, akár védvámi szempontból szerkesztjük a tariffát: az eredmény nagyjából ugyanaz. A nyers anyagok szabadok volnának ; a vasipar és más hasonló iparágak oly vámmal volnának ellátva, mely mellett veszélyeztetve nincsenek, továbbá vámmal volna terhelve a textilipar és a vele hasonló helyzetben levő iparágak, végre hatásosan védve volnának azon iparágak, melyek mezőgazdasággal vannak kapcsolatban: a szesz, a czukor, a seripar stb. De t. ház, ezek a jövő kérdései; — meg lehet, hogy megjön az idő, s bizonyára meg fog jönni, ha előbb el nem bukunk, hogy actualis kérdés lesz Magyaroiszagra nézve: vajon szabadkereskedelmi vagy védelmi vámpolitikát kövessen-e? Azt hiszem a jelen pillanatban nincs erről szó. Jelenleg csak arról van szó, hogy létünket biztosítsuk addig, mig rationabilis kereskedelmi és vámpolitikát fogunk követhetni. A mi a szabadkereskedelmet és a védvámot illeti, a ministerelnök ur minapi beszédében szemrehányást tett nekünk, kik a különvéleményt a független szabadelvű párt részéről beterjesztettük, hogy különvéleményünkben sok ellenmondás találtatik. Én sajnálom, hogy a t. ministerelnök ur ezen állítását nem igazolta és nem hozott engem azon szerencsés helyzetbe, hogy megezáfolhassam. De ha már ellenmondásról van szó, én igenis látok ellenmondást a kormány eljárásában. Mindenki emlékezhetik, hogy ezelőtt két évvel, midőn először került szóba e házban, a ministerelnök ur az Ausztriával való vámszövetséget oly érvekkel védte, melyek a szabadkereskedelmi iskolának ugy szólván: alfabetumát képezik. S most t. ház, mit látunk? Azt látjuk, hogy a kormány oly tariffát javasol, mely határozottan a védvámi politika irányának felel meg. Ebben igenis van ellentét; sőt annál inkább ellenmondás van benne: mert mikor arról volt szó, hogy esetleg a magyar ipar lészesüljön védelemben, akkor a kormány irtózott mindattól, a mi a védelem színezetével bírt; most pedig, mikor arról van szó, hogy Ausztria részesittessék, nem csekély, hanem sokkal nagyobb ós terhesebb védelemben, mint bárki, ki a külön vámterület híve, a magyar ipar érdekében kivan ezen védelemtől: nem csak nem irtóznak, hanem a védelemmel járó áldozatokat két kézzel szórják. (Helyeslés balfelöl.) Most t. ház, áttérek a dolog érdemére. Mindenekelőtt a helyzetet akarom szemügyre venni. A helyzet nagyon tisztán áll előttünk a kormány tetteiben és nyilatkozataiban, melyeket azóta tett, a mióta a vámkérdés, illetőleg Ausztriával fenálló vámszövetség felmondása szóba került. Midőn a jelenlegi kormány megalakult, az I Ausztriával való vámszövetség ügyét tökéletesen