Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-347
347. országos ülés február 11. 1818, 131 A t. minister ur az általa felolvasott statistikai adatokkal fényesen bebizonyította azt, hogy I úgyszólván halálos vétek a vámjövedelmekből a nagyobb hasznot húzni nem akarni. Tökéletesen igaza van ebben. De hová vezet a conclusió ? Oda, hogy a t. minister urnák a külön vámterület felállítását kellene sürgetnie,: mert nagyobb jövedelmet a vámokból csak azon esetben lehet húzni, ha Magyarország önállóan rendezi gazdasági viszonyait és várnsorompókkal látja el magát; mert csak azon esetben vethet azon czikkekre magasabb vámot, melyek a behozatalnak zömét képezik. Ezekből pedig közös vámterület mellett nem lehet tetemes jövedelmünk, mivel ezen czikkeknek legnagyobb részét Ausztriából hozzuk be. Ha tehát a t. minister ur azon nézetben van, hogy halálos bün volna azt nem akarni, hogy a vámokból nagyobb jövedelmeket nyerjünk : akkor — nézetem szerint — következetes csak akkor lett volna, ha az önálló vámterület felállítását kérte volna. Ezektől, t. ház, eltekintve, a vita jelen stádiumában és azon mélyreható fejtegetések után, melyeket e kérdésről itten hallottunk, fölöslegesnek tartom az előttünk fekvő törvényjavaslatoknak óriási horderejét fejtegetni. Átalánosan ismert tény az, hogy a megélhetésnek és a gazdászati fejlődésnek minden tényezői a legbensőbben érintetnek a jelen javaslatok által. Azon viszonyok, melyek ezen javaslatoknak törvényerőre emelkedése folytán keletkezni fognak, döntő befolyást fognak gyakorolni minden kereseti ágra, vagyis a nemzeti munkának jövedelmezőségére; de nemcsak erre, hanem döntő befolyást fognak gyakorolni a fogyasztási ezikkek árára és ez által arra, hogy a megszerzett jövedelem menynyiben lesz elegendő a nemzet egyesei és összessége szükségletének fedezésére; döntő befolyást fognak gyakorolni az állami szükségletek és bevételek mérvére, az állam hitelére, összes pénzügyére és ez által az ország gazdasági, hatalmi és politikai állására is, szóval, miután az előttünk fekvő javaslatokban a nemzetnek anyagi lét kérdése össze van foglalva azon szavazatokkal melyek ezek felett döntenek : egyszersmind elfogják dönteni az ország sorsát tiz évre. Tudom, hogy ez rövid idő egy nemzetnek örök időre szánt életében; azonban, amint egyeseknek életében vannak időszakok, midőn a lót vagy nem lét nem hetektől, hanem perczektől függ : ugy a nemzetek életében is vannak ily pillanatok. A jelen pillanat felfogásom szerint, t. ház, ilyen. (Felkiáltások balról: Ugy vanl) Tiz évi tétovázás elsöpörhet minket az élők sorából, mint azon nemzeteket; melyek helyzetűket fel nem fogták és szemethunytak a számokban és tényekben előttük álló veszélyek előtt. (Ugy van] bal/elő},) Jókai Mór: (Közbeszól) : Tiz év alatt? (Felkiáltások balfelül. Igenis, mert ez nem poesis!) Mudrony Soma: De én e fontos probléma helyes megoldási útját nem abban látom, hogy minél több szempont felhozásával a problémát még jobban összebonyolítsuk; hanem abban, hogy igyekezzünk e problémát azon sarkalatos kérdésekre visszavezetni, a melyen megfordul. (Helyeslés balfelöl.) Ezen oknál fogva tartózkodom minden elméleti fejtegetéstől (Helyeslés.) és különösen tartózkodni fogok oly térre lépni, melyen a nemzetgazdasági tudománynak két táborra szakadt bajnokai egy század óta vívják a harczot, a nélkül, hogy vége lenne, és a nélkül, hogy remény lehetne annak befejezésére. A szabadkereskedelem és védelmi politika közötti érveléseket értem. Sok szó volt itt szabad kereskedésről és védelmi politikáról, és bizonyos diadallal említtetett fel, hogy azok közt, kik a kormány javaslatát ellenzik, merő nézetellentét van arra nézve, hogy mily vámpolitika lenne folytatandó Magyarországon, ha külön vámterületet képezne. — Lónyay képviselő ur például határozottan a szabadkereskedelmi irány hívének vallotta magát; ellenben Kerkapoly képviselő ur legalább elvileg határozottan a védelem jogosultságát ismerte el. En részemről e kérdésekre, legalább a dolgok jelen állásában nem fektetek semmi súlyt, és azt tartom, hogy azok, kik e kérdésben nagy nehézséget látnak, azok nem vizsgálták közelebbről a dolgot, különben belátták volna, hogy Magyarországon jelenleg csak egyféle nationalis vámpolitika volna folytatható, és meg vagyok győződve arról, hogyha valaki szabadkereskedelmi szempontból és ismét valaki védelmi szempontból akarná construálni azon tariffát, mely Magyarország érdekének megfelel: meg vagyok győződve róla, hogy e két tariffa ugy hasonlítana egymáshoz, mint egyik tojás a másikhoz. Ez ugyan paradoxonnak látszik ; de ha méltóztatik a t. ház egy kis türelemmel lenni, állításomat be akarom bizonyítani. (Halljuk] Halljuk]) Először is megjegyzem, hogy rendkívüli tévedés azt állítani, hogy valamely tariffa önmagában akár védelmi, akár szabadkereskedelmi lehetne: mert a tariffa csak az által válik szabadkereskedelmivé, vagy védelmivé, ha viszonyba hozatik az illető területen létező termelésekkel. '• Megtörténhetik ugyanis, hogy azon tariffa, mely egyik országra nézve határozottan védvámos, az más államokra nézve határozottan szabadkereskedelmi lehet. Nem kell messze menni ennek bizonyítására. Itt van például az előttünk fekvő autonóm tariffa. Ausztriára, illetőleg az egész monarchiára 17*
