Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-347
347, országos illés február 11. 1878. 127 fordulatot vett volna. (Helyeslés a középen. Derültség balról.) A mi pedig a kereskedés szabadságát illeti, Ádám Snrith óta a tudományban is különféle irányok mutatkoztak e részben, — s List Frigyes és Carey, kinek munkái Amerikában a közgazdasági érdekek katekizmusának tartatnak, nagyon eltérnek a kereskedés szabadsága tanától. A vámtarifákat nem is lehet átaíános doctrinák szerint szerkeszteni, hanem csak ,az illető államok speciális érdekei szerint. (Elénk helyeslés balfelöl.) S miután az államok in praxi, a vámjövedelmeket nem nélkülözhetik, kénytelenek bizonyos fokig a védvámokat is alkalmazni, mert a íináncz-vámok, mihelyt oly czikkekre alkalmaztatnak, melyek itthon is készülnek, bizonyos mértékben védvámok is. Azonfelül, mihelyt nem prohibitiv vámokról van szó: nem lehet egész átalánosságban állítani, mint gróf Lónyay teszi, hogy a vódvámok megdrágítják az árukat. Mert valamely czikkiiek az ára mindig a concurrentiától függ; tehát a vedvám is sok esetben áthárittatik az eladóra, a külföldi gyárosra, s nem egyedül a vevőt terheli. Valamint azon odiosus tan sorn áll, hogy a vedvámok megadóztatják az egyik osztályt a másik javára. Mert hiszen a gyáros és munkásai: fogyasztói és feldolgozói a földmivelő termesztmónyeinek s nyersanyagainak: s mert gr. Lónyay véleménye daczára, a vódvámok csakugyan a belső concurrontiát idézik elő. Egyébiránt c téren minden véleménynyel ellenvélemény áll szemben ; mert a köz- vagy nemzetgazdaság nem mathematikai tudomány s e szerint a tariffák helyességét és czélszerüségét csakis azok részletes analysise utján lehet igazolni. Nem akarok részletesen kiterjeszkedni gr. Lónyayval szentben az előterjesztett és a 67-ben érvényben állott vámtételek összehasonlítására, csak arra a tényre kívánom őt emlékeztetni, hogy mikor 1867-ben az akkori tariffa elfogadtatott: bizony annak a tételei sem papírpénzben, hanem ezüstben voltak megállapítva és az ezüst agiója akkor 24"/,, volt, míg most az aranyé 18%. Mielőtt a tariffa elemzésébe bocsátkoznám, szabad legyen néhány rövid megjegyzést tennem t. barátom Kerkapoly előadására. 0 roszalja, hogy a kormány nem adott átaíános exposé-t közgazdasági politikájáról. Én azt hiszem, hogy a kormány közgazdasági politikája eléggé ki van fejtve az egyes törvényjavaslatok indokolásában ; s ellenkezőleg, azt hiszem a kormány hibát követett volna el, ha másnemű exposéval lépett volna föl. Ily kényes kérdéseknél, melyekre nézve a szomszéd ország kormányával, sőt annak törvényhozásával kell alkudozni: nem szólhatunk egész nyíltsággal, ha az eredményt koczkáztatni nem akarjuk. S a kormányok külömben sem, vállalkozhatnak irodalmi emberek szerepére. (Elénk helyeslés a középen.) Ez egyébiránt Kerkapoly t. barátom részéről csak akadémiai követelés; vannak neki komolyabb ós reálisabb javaslatai ós kifogásai is. Neki a kiegyezés a vámszövetség vagy a külön vámterület, alárendelt s csak formális dolgok; ő a gazdasági berendezésre fekteti a súlyt; minő formában történik az: előtte közönyös, történhetik a vámszövétség keretében vagy külön vámterületen; de ha a vámszövetség elfogadtatik, a fogyasztási adókra külön zárvonalt követel, a tariffát pedig minden vódvámtól menten, a feltótlen és teljes kereskedelmi szabadság elvei szerint akarja rendezni. „Minden gazdasági szövetkezés alapját képezi a forgalom, a kereskedés szabadságának eszméje ; ennélfogva az eszme megtagadásával a vámszövetkezet saját alapját fogná megtagadni" : ezt mondja Kerkapoly; de ezen, egész átalánosságban felállított elv, valamint az elmélettel, ugy a gyakorlattal is ellenkezik. Mert két állani közötti gazdasági szövetkezet, csakis a két állam közti forgalom és kereskedés szabaddátctelét követeli; de más gazdasági területekkel szemben mint külön önálló gazdasági terület jelentkezik, és nemzetközi forgalmi viszonyait azok irányában, különböző igényei és érdekei szerint rendezi be. Lcgpraegnansabb példa erre a német vámszövetség, amelynek alakulásakor belsejében, a hozzátartozó külön államok közt teljes szabad forgalmat létesített, a külföld irányában pedig a nemzeti productiv erők fejlesztése végett a védvámokat megtartotta, Kerkapoly t. barátom továbbá azért is visszautasítja a beterjesztett vámtariffát, mert szerinte 1867-ben biztosítva volt a szabadkereskedelmi irány azáltal, hogy a 3S65-iki angol szerződés kikötötte volt, hogy 1870-től kezdve az angol piaczról bejövő czikkck értékök 20%-ánál magasb vám alá ne essenek, míg az most egyátalában nincs biztosítva. Ezzel szemben legyen szabad megjegyeznem, hogy az, amit az angol szerződés az 1867-iki szerződés megkötésekor csak kilátásba helyezett, az a jelenleg előterjesztett tariffában már ténynyé vált; mert a jelenlegi tariffa azon tételei, melyek az 1868-iki néniét szerződés tételeiről különböznek, s azoknál magasabbak, nem tesznek ki 20%-ot. (Helyeslés a köiépen.) így a pamutfonal vámja legfölebb . 6°/ 0 , a gyapjú fonalaké ő ,, a pamut-áruké 10 „ a jute-szöveteké 8 ,, a. gyapju-áruké 15 „ a selyem-áruké ....... 5 „
